Festő az internetről: Tejfel Krisztiánt mindig megtalálják a lehetőségek

Krisztián egy női portrét készít, közben kommentálja, hogy mit, hogyan és miért csinál. A bemutató látványos, a nézőnek úgy tűnik, ezzel a digitális eszközzel valóban gyerekjáték a „festés". És nyilván ez is vele a cél, kedvet csinálni a táblához.

De hogyan vált főszereplő Tejfel Krisztiánból ezen a felvételen?

A korai éveken gyorsan átlendülünk, Krisztián annyit mond, nem volt valami jó tanuló. Bánja már, hogy nem fordított nagyobb energiákat az iskolára, főleg az angol nyelv ismeretének hiánya nyomasztja nagyon. Másrészt viszont kijelenti: egyáltalán nem bánja, hogy nem járt művészeti iskolába:

– Ott az embernek elveszik a saját stílusa, aztán küzdhet évekig, míg visszatalál hozzá – véli ezzel kapcsolatban.

Egy képkocka a tablet működését bemutató oktató videóról.

Így Tejfel Krisztián egy másik úton indult el. Rajzolgatott, festegetett, és csak húsz évvel ezelőtt is ezt nagyjából az asztalfióknak tette volna. Ám az ő életében már ott volt és van az internet.

– Ma a legjobb talán az Instagram, de párhuzamosan használom az összes közösségi oldalt – mondta. – A kezdetektől feltöltöttem a rajzaimat, a lehetőségek pedig így újra és újra rám találtak.

Évekig készített divatfotókat, de ebben a szakmában nem él meg, aki nem költözik Budapestre.

Volt egy időszaka az életének, amikor tetováló stúdióban ténykedett, de azt mondja, az emberi test mint alapanyag nem neki való. „Meg az alkotáshoz nekem magány kell, ma sem tudok úgy dolgozni, ha van még valaki a szobában" – fűzte hozzá. Később francia cég megrendelésére számítógépes játékokhoz rajzolt háttereket. Nem volt túlságosan kreatív munka, de lehetett belőle fegyelmet tanulni – az előírások és a határidők betartása tekintetében is. Aztán amikor már éppen unni kezdte volna ezt, megkapta az első retusőri felkérést.

Digitális táblán készült portré.

– Sokáig és sokat dolgoztam ezen a területen. Profi divatfotósok képei kerültek hozzám utómunkára. Érdekes volt és izgalmas, illetve abból a szempontból is jó, hogy itt már időnként a nevem is megjelent a képeknél. De nem mindig. És egy idő után elkezdett nagyon zavarni, ha nem. Mert úgy éreztem, hogy nem egy esetben az adott fotó nagy százalékban nekem köszönhetően lett igazán jó. Illetve, hogy azokat a képeket én is meg tudnám csinálni.

A következő pár évben Krisztián főleg fényképezett. Divatfotókat, melyek elsősorban ugyancsak az interneten jelentek meg, de – mint fogalmaz – menő hazai és külföldi nyomtatott újságokban is szerepeltek. Menet közben érdeklődni kezdett a mozgókép iránt is, némely videója több százezer kattintásos karriert futott be megosztó portálokon. A választások idején készített kampányfilmet, és társszerzője volt egy Zalaegerszegről szóló „mozinak" is.

A felvétel főszereplője, Tejfel Krisztián. Képeivel már szeretne kilépni a „való világba” is. Fotó: A szerző

– Kis idő után a divatfotózás is kezdett kevésbé érdekelni – folytatta. – Az, hogy egerszegi vagyok, ebben a szakmában nagy hátrány, viszont nincs kedvem Pestre költözni. Szerencsére az évek alatt, míg a különféle területek közt „kalandoztam", a rajzolást sosem hagytam abba. Dolgoztam már korábban is digitális technikával, ilyen képeket is raktam fel a netre. És ez hozta a következő lehetőséget. Egyszer csak kaptam egy emailt a Wacom európai központjából, hogy nincs-e kedvem csinálni nekik egy ilyen videót.

Persze volt. Az egyezség szerint Krisztián először kapott egy monitor-tabletet, ezen gyakorolhatott, majd „küldtek egy zsír újat", amelyet a videón használ, és amely szolgálataiért cserébe az övé is maradhatott. Majdnem millió forintos érték.

– Nagy élmény egy ilyen digitális eszközön dolgozni – avat be a titkokba. – Az mondjuk csak poén, hogy radírozni a ceruza „másik" végével lehet. De fantasztikusan fejlett a technika olyan szempontból, hogy a rajzolásnál érzékel és megjelenít minden apróságot: azt is, milyen erővel nyomom rá a cerkát, azt is, ha elfektetem és satírozok. Egy digitális festményen ugyanúgy nyomon követhetők az alkotóra jellemző ecsetkezelési sajátosságok, mint az „igazi" képeken. És ha a képernyőn húzom a ceruzát, az pontosan olyan érzés, mint ha papíron csinálnám.

Krisztián azt mondja, sokan hiszik, hogy a digitális festők, grafikusok fotó alapra dolgoznak, ám a videón az is látszik, hogy egy művész itt is tiszta lappal kezd. A másik kardinális kérdés ezen a téren a mű egyediségének dolga, hiszen egy digitális festmény sokszorosításához nem kell szakértő hamisító, csupán egy „copy" gomb...

– Ugyanez a probléma a digitális fotóknál is fennáll, de ahogy ott megoldották, el lehet bánni vele itt is – vélekedik Tejfel Krisztián, aki egyébként képeivel éppen most készül kilépni a „való világba": kiállítást szeretne. – Kifejezetten portrékat festek, annak idején a fotóim is mindig emberesek voltak, úgy érzem, ezekkel tudok a legjobban érzelmeket kifejezni. Nagyméretű képeket szeretnék kiállítani, ám a nyomtatás nem olcsó mulatság. Még akkor sem, ha nem festővásznat használunk ehhez.