Kultúra

2015.01.09. 14:40

Bors néni meleg hangján

Molnár Piroska könnyed szappanoperában, örökzöld vígjátékban, kemény mondandójú sötét filmdrámában vagy bűbájos gyerekdarab nagymamájaként ugyanúgy emlékezetes.

Arany Horváth Zsuzsa

Molnár Piroska megrázó erejű filmjei: Taxidermia, A nagy füzet, Szabadesés. Kacagtató mozijai: Zimmer Feri, Csinibaba, Ámbár tanár úr, a harmadik éve óta futó tévésorozat, a Munkaügyek Elvirája. A Thália Színházban párhuzamosan négy darab (Hőstenor, Boeing, boeing, Liliom, Esküvőtől a válóperig) szereplője. A Rózsavölgyi Szalonban a héten kezdte meg a második darab próbáit. Jordán Tamással kétszemélyes színművet visz évek óta (Kedves hazug). A Kolibri Színházban 20 éve alakítja Bors nénit, a Nemes Nagy Ágnes házvezetőnője ihlette figurát, melyen nemzedékek nőttek fel. Tíz éve beszédtechnikát tanít a Színház és Filmművészeti Egyetemen. A nyolcvanas évek legendás kaposvári társulatának 25 évig volt a tagja. Lőrincz Sándor újságíró már 1995-ben könyvet írt róla. Négy éve díjat alapított a tehetséges fiatal kollégái számára. Általában reggel kilenckor indul munkába, hogy többnyire csak este tizenegy felé érjen haza.

Molnár Piroska: – A hangom jó minősége „születési hiba", egyszerűen van. Fotó: Katona Tibor

A színészet nem foglalkozás, hanem állapot.

Molnár Piroskát, Kossuth-díjas színművészt látva, hallgatva értelmet nyer e sokat hangoztatott megállapítás. Nemrégiben Zalaegerszegen volt módja a közönségnek, hogy meggyőződjön erről. Egy megyeszékhelyi kávézó kultúra iránt fogékony szervezői invitálták év eleji szombat esti csevegésre. A pózok, allűrök nélküli, ezévben már hetven esztendős művész mértéktartó kitárulkozással, nemes egyszerűséggel vezette végig az életén a közönséget. Mi is ott voltunk, amikor Karáth Anita költő-tanár faggatta.

„Kunágotán, Békés megyében nőttem föl, a család kedvenceként, számos unokatestvérrel körülvéve. Anyám 37 éves volt, amikor születtem. Szeretett moziba járni, vitt engem is. Kisgyerekként néztem a vásznat, kérdeztem anyámat, kik azok az emberek, akiket látunk. Azt mondta, színészek. Én is az leszek, határoztam el már akkor."

És eldőlt. A családi idill nem volt kerek, édesapja orosz hadifogságba esett, nem jött haza, édesanyja, bár szeretett volna visszatérni Erdélybe, végül Kunágotáig jutott. (Arad közelebb van, mint például Gyula.)

– Most is ezt a pályát választanám, amíg kellek a közönségenek, szívesen csinálom – ilyen egyszerű ez.

Indulás?

„A főiskolai felvételin nem kérdeztek sokat, talán látszott az elszántságom. Ma már én is felvételiztetek, érzem, ha tehetség kerül elénk, ha kevésbé mutatkozik meg, akkor faggatjuk jobban, nehogy véletlenül elengedjünk olyasvalakit, akit marasztalni kellett volna."

Miből dolgozik?

„Mindenki magából. A megélt élményekből, a belsőből, különben üres az alakítás. Aki nem gyűjt elég élményt, ne menjen színésznek... Ami nappal történik, az olykor este megjelenik színpadon. Múltkor voltam orvosi vizsgálaton, azt mondta a doktor, kerüljem a stresszt. Engem azért fizetnek, válaszoltam. Persze nem ennyire egyszerű. Ha elolvassák Diderot Színészparadoxonját, megértik. Nem nekem kell sírnom, úgy kell intéznem, hogy a néző érzékenyüljön el."

A színház feladata?

„Olvassuk el Shakespeaere véleményét, annál jobbat nem tudok." (Hát tessék: A színjáték feladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát." (Hamlet III. felvonás.)

Elismerések?

„El vagyok kényeztetve, majdnem mindent megkaptam, amit lehetett. (Egy hónapja például németországi filmdíjat a Szabadesésért.) A nemzet színésze címmel Alföldi Robi hívott fel először, el se hittem. Komlós Juci helyére kerültem, úgy veszem, ő ismét üzent nekem. A pályám elején, amikor édesanyám meghalt, s nem tudtam játszani, ő vett a védelmébe.

Játszótársak?

„Minden kolléga meghatározó, akivel valaha is játszottam, hiszen egymásra vagyunk utalva. Kiss Manyika mondta: az ember megtanulja a szerepet, fölmegy a színpadra, megnézi, mit csinál a másik, aztán játszunk. Szaporodik a veszteségem: Margitai Ági nemrég. Nem akart kezelést a betegségére, azt mondta, ne sírjatok, szép életem volt, érdemes volt élni, Ha már muszáj élni, olyan legyen, hogy érdemes is legyen."

Filmezés?

„Kezdőként tanácsot kértem Gábor Miklóstól. Praktikus volt a javaslat: ha lát egy széket a forgatáson, üljön rá, mert ráül más. Valóban, sok az üresjárat, én olyankor rejtvényt fejtek. Ülve. A nagy füzet forgatásakor az volt a legnehezebb, hogy a gyerekekkel a forgatási szünetben sem lehettem kedves, mert kiestek volna a figurából. A legvégén aztán sírva bújtak hozzám, eljött a feloldozás a sok kegyetlenség után. A Munkaügyek miatt pedig három éve nem voltam nyaralni, mert csak akkor tudjuk egyvégtében felvenni az epizódokat."

Publikum?

„Milyen a közönség? Mindig más. Akad, amelyik azonnal belakja a nézőteret, a másik fajta tartózkodó, nem adja magát egykönnyen. De a végén mindegyik tapsol, ha sikerült megérinteni."

Otthon?

„Nagyon szeretek otthon lenni, csak nincs rá időm. Ha mégis, zenét hallgatok, az internetet bújom, használom a kor elektronikus kommunikációs vívmányait, van okos telefonom, közösségi profilom. Persze, visszajelöllek, ha bejelölsz. Tizenhat éves a macskám, Szőrmók, vörös nagy testű cica, napi húsz óra alvással. Szeretnék én magamnál macska lenni."

Férje Eötvös Péter világhírű zeneművész volt, a hetvenes években éltek együtt, aztán elválasztotta őket az élet. A művészet magának követelte mindkettőt.

– Zalai motívumok gyűltek-e ma este a színészet számára?

– Láttam néhány igen jó arcot és gesztust...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!