A Nemzet Művésze elismerésben részesült Németh János Kossuth-díjas keramikusművész

A budapesti Vigadó dísztermében megrendezett ünnepségen tíz művészeti ág jelesei vehették át az elismerést, köztük olyan ikonikus egyéniségek, mint Törőcsik Mari, Szakcsi Lakatos Béla vagy Tandori Dezső. A díjat tavaly alapította az Országgyűlés, a Magyar Művészeti Akadémia kezdeményezésére. Az elismerést 65 év feletti Kossuth-díjasok kaphatják, akik egyéni művészi teljesítményükkel kiemelkedő értéket hoztak létre. Ezek sorába került be Németh János.

Péntek Imre, Fekete György és Németh János a Nemzet Művésze kitüntetési ünnepségen. Fotó: Zóka Gy.

Az előzmények is rendkívüliek, mozgalmas és elismerésekben gazdag év lezárására készülhet a 80 éves művész. Március 15. alkalmából Kossuth-díjjal tüntették ki, október 10-én pedig székfoglaló előadást tartott a Magyar Művészeti Akadémián. Dombok, völgyek, jelképek, agyagteremtmények című székfoglaló előadásából alább közlünk részleteket, mint ahogy Péntek Imre József Attila-díjas költő laudációjából is.

De most térjünk vissza a Nemzet Művésze Díjhoz.

A diáktársaktól kapott emlékkel.

– Nagyon megtisztelő, hogy elismerték az életművemet, megható volt az ünnepség. Fekete György, a művészeti akadémia elnöke, valamint Balogh Zoltán miniszter adta át a díjakat, méltó műsor kíséretében, amihez a felújított Vigadó szolgált háttérül – idézi fel Németh János a hétfői rendezvényt, amelyen a megyeszékhely képviseletében részt vett Balaicz Zoltán polgármester is. – Két volt gimnáziumi osztálytársam is eljött, dr. Buzády Tibor orvos és dr. Pais István filozófus. Megindító, hogy élnek még a régi kötődések. A Kossuth-díjam alkalmából például közösen emléklapot készíttettek nekem volt diáktársaim, az ilyen akciók szervezésében mindig Pusztai Árpád jár az élen. Igen jólesik ez a ragaszkodás, felidézi a fiatalságunkat. A barátságunk a régi, mint ahogy rajtam sem változtatott ez a sok elismerés. Az vagyok, aki voltam, keramikus, a tűz és a cserép embere. Mindig is őriztem a gyökereimet, az hajtott, hogy nemzeti tőből táplálkozó művészetet hozzak létre, de mai szemlélettel. Az ősiség és a modernség ötvözésére törekszem, úgy szeretnék európai lenni, hogy közben megmaradjak magyarnak.

Dr. Buzády Tibor, Balaicz Zoltán, Németh János és dr. Pais István.

A díj ezt a törekvést méltányolja. Hiszen Németh János megteremtett egy olyan alkotói módszert, amely a fazekasok archaikus technikáján, a korongozáson alapul, ám az így megalkotott elemekből már új minőséget teremt. Nem mintázza a szobrokat és domborműveket, hanem korongozott csövekből, félgömbökből, geometrikus idomokból építi fel őket. A jövő is feladatokkal teli, 2016 tavaszára életmű kiállításra kapott felkérést a Vigadóba.

– Az elmúlt 50-60 év munkáiból állna össze az anyag, oly módon, hogy a kerámiaművészet sokarcúságát, minden szeletét meg tudjam mutatni. Grafikákat, plasztikákat, edényeket, domborműveket, szobrokat egyaránt vinnék, a kezdetektől napjainkig.

De addig még egy lengyelországi meghívásnak is eleget kell tennie, amihez a krosnói múzeum 120 éves jubileuma szolgáltatja az apropót. Talán Zalaegerszeg lengyelországi testvérvárosába is elviszi azt a nagyméretű korsót, ami nemrég került ki a kemencéjéből. Az edényt díszítő terrakotta motívumok alá újdonságként kékeszöld szín simul.

– A vörös-barna domborműhöz háttérként olyan árnyalatot kísérleteztem ki, ami már gyerekkoromban rabul ejtett. A permetvizes korsókon láttam ezt a színt, amikor rézgáliccal védekeztek a szőlőben. Mintegy 1200 fokon sikerült előcsalnom ezt a kékeszöld árnyalatot. Sorozatot tervezek nagyméretű edényekből, mint a lakodalmas fazék, permetvizes korsó, amelyek már a puszta formájukkal olyan plasztikai erőt képviselnek, mint egy szobor. Ez az első darab. Magát a formát Csuti Tibor korongozta, domborműként a Golgota és a Sarlós madonna motívuma került rá. A zöldes háttér együtt él a korsóval, a szín beleivódik az anyagba, mintha természetes, évszázadok alatt rárakódott patina volna. Kiütközik az idő, ami elválaszt bennünket az őseinktől, ám mégis összeköt velük.

Dombok, völgyek, jelek

Részletek Németh János akadémiai székfoglaló előadásából

Amikor gyermekkoromban álltam a korongozó mellett és bámultam a születő edényeket, felmerült bennem a kérdés: milyen föld az, amit így lehet hasítani, nyújtani, és levenni a korongról. Honnan hozzák? Egyszer aztán, mikor kiürült az agyaggödör, kimentünk Lajos bátyámmal – ahogy mondta – Göcsejbe. A csonkahegyháti bánya egy lemetszett domboldal volt, ahol nem a sárga, homokos föld, hanem a kékesszürke agyag csillogott a nyári zivatar utáni napsütésben. Ez a göcseji kincsesbánya – mondta. Attól fogva ez a hely volt számomra a legértékesebb. (...)

Az új korsó, a rézgálic „ihlette" háttérszínnel.

A fazekasok a szó igazi értelmében „földműveseknek" nevezhetők. Csupa lélek és szeretet volt a munkájukban. Nagyon büszkék voltak szép formájú darabjaikra. Ha visszagondolok, talán ezek voltak az első szoborálmaim, melyek az égetett cserép hangján szólították meg az embert.(...) A természettel szoros kapcsolatban élő ember lelkéből alkotás közben elemi erővel tör ki az érzelem, határozottan alakítja mondandóját. Vagyis nem tanultsága vagy taníttatása által, de lelkéből, ösztönösen, határozottan formálja meg azt is, amit anatómiailag nem ismer. Az elkészült mű természetes kapcsolatteremtő ereje nagy. Akár a népdal, tiszta forrás. Számomra ez a jelenség meghatározó művészi érték. (...) Ha az utak, mezők kőkeresztjeit, vagy a jáki templom apostolszobrait nézegetjük, ráébredünk, hogy bár évszázadok teltek el, mégis milyen sok a lelki rokonság az utódokkal. Divatáramlatok váltották egymást, de vajon hol találjuk a legtisztább formai értékeket? Az ősi kultúrákban és az ún. primitív művészetben. Így mondják, de ezt én a legmagasabb rendűnek tartom, amelyet nem a rafinéria, hanem a belső intuíció, a test és lélek szükséglete hoz létre. Ez a művészet nem világmegváltó akar lenni, hanem igaz. (...) Biztos vagyok benne, hogy a művészi kifejezés nem lehet őszinte, ha nincs összefüggésben az alkotó, a mester lelki alkatával. Én sem tudok szabadulni az öröklött formáktól, ezért megújítva őket, szeretném hozzájuk tenni a magam üzenetét.

Ősiség és modernizmus

Részletek Péntek Imre székfoglalót megelőző laudációjából

Németh János számtalan vallomásában, művészi hitvallásában kihangsúlyozta: számára a ragaszkodás a tradíciókhoz, a személyes mondanivaló, a hitelesség a döntő, a meghatározó. Ha úgy vesszük, ebben az értelmezésben Németh János spontán lázadása a személytelen, kiüresedett formalizmus ellen – abszolút korszerű, időszerű és modern. (...) A magyar kerámiaművészet egy sajátos, csak rá jellemző fejezetét teremtette meg. Tehát nem szükséges, hogy valaki úgy alkosson autentikus életművet, hogy elszakadjon a szülőföldtől, a gyökerektől, létezik szerves építkezés is(...)

Újabb Vénusz született a korongon. Fotó: Pezzetta Umberto

Említhetnénk az etruszk terrakotta szobrok érzékletes kifejezésmódját, a görög vázák, korsók körbefutó frízeit, a koraközépkori domborművek naiv, leegyszerűsítő kifejezésmódját. Ez mind-mind előzmény, példa, ihlető forrás. A mester mindig elkápráztat a kiégetett agyag formáinak elbűvölő változataival, az érzelmi-gondolati kifejezés érdekében az arányok nagyításával, kicsinyítésével. Egyébként a stilizálás, a redukálás nem csak a népművészetre jellemző, modern metódusnak is tekinthető. (...) Külön érdemes szólni bibliai és szakrális műveiről. Ezeket szemlélve kiderül: nem csak a jóságot és szeretetet képes megjeleníteni, hanem a gonoszságnak is megtalálja karakteres típusait, a szenvedő ember-isten megaláztatásának szituációit. A Piéták változatai, Szent Ferencjei, Keresztelő Szent Jánosai a népi vallásosság idoljai. (...) Németh János világa így teljes: jelen van benne a szent és profán, a modern és ősi, a népi és az urbánus. A göcseji táj titkai és az univerzum csillagképei. Kerámiaszobrai, kompozíciói megragadják a szemlélőt, frissek, élményszerűek, érzelmileg is megszólítanak. A kifejező arcvonások, a karakteres mozdulatok, az elfeledett, múltból elővarázsolt figurák mind-mind sugározzák azt a játékos, gyermeki derűt, világba vetett hitet, amivel Németh János meg akar ajándékozni bennünket. Azt hiszem, nincs más teendőnk, mint tiszta szívvel elfogadni és befogadni ezt a mind jelentősebbé érő életművet.