A Csík zenekar (el)varázsolt

Mert bizonyára varázslat történik, amikor Csík János és zenésztársai kezükbe veszik hangszereiket, Majorosi Marianna szív mélyéig hatoló hangja pedig másik dimenzióba viszi a hallgatóságot. Nemhiába képviselte a zenekar hazánkat és a magyar népzenét a 2000-es sydney-i nyári olimpián. A Csík zenekar tagjai szívesen muzsikálnak más zenészekkel, ez alkalommal Lovasi András – volt Kispál és a Borz vezető – kísérte őket.

A Csík zenekar a nagykanizsai színpadon. Nem először jártak már Zalában. Fotó: Szakony Attila

– Több alkalommal is felléptünk már Kanizsán, s mindig örömmel jövünk – kezdte beszélgetésünket az énekesnő – 25 éves a zenekar, negyed évszázada játszunk népzenét, ám főleg az utóbbi néhány évben érzékeljük, hogy reneszánszát éli. Az ember keresi a gyökereit, származását. Nem ritka, hogy népi hímzést fedezünk fel mobiltelefon-tartókon, vagy egyéb használati tárgyakon. A globalizációnak és a nagyfokú technikai fejlődésnek köszönhetően szinte már mindent kitaláltak, és egyre inkább szükségünk van arra, hogy megtudjuk, hova is tartozunk. Ez az útkeresés nemcsak a nyelv, hanem a kultúra, a zene segítségével is történhet, hiszen ezek fogják össze leginkább a magyarságot. Előadásunkkal a régi világba nyúlunk vissza, s gyakran tapasztaljuk, hogy a műfaji megkötések mellett a zene határtalan. Nagy megtiszteltetésnek tekintjük, hogy részesei lehetünk a Magyar Dal Napjának, amely egyfajta gyűjtőfórum, s megmutatja, hogy milyen zenét szeretnek a magyar emberek. Emellett arról is szól, hogy nemcsak régen éltek nagy zeneszerzők, hanem napjainkban is tevékenykednek olyan alkotók, akiket érdemes meghallgatni. – fogalmazott Majorosi Marianna, majd Csík Jánosnak adta át a szót, aki elárulta, hogyan kezdett el a zenekar feldolgozásokat játszani.

– Ez egy régi történet, ami több mint tíz éve kezdődött. Sok jó népzenei mulatságon vettünk részt az idők során, és mindig pozitív tapasztalatokkal gazdagodtunk a más együttesekkel való zenélés alkalmával. Mivel az általunk játszott muzsika rétegzenének számított, szerettük volna, ha minél többen megismerik a népzenét, ám popularitásra soha nem vágytunk. Így történt, hogy a mezőségi dallamokat jazzes, szvinges stílusban adtuk elő, majd újra visszatértünk az autentikus dallamvilághoz. Az utóbbi 6-8 év fényes bizonyítéka annak, hogy azok is megszerették a Csík zenekart, akik egyébként nem hallgattak népzenét, alternatív zenei koncertekre viszont szívesen ellátogattak.