Sosem volt világ: Győrfi András a harmóniát festi

Ludvig Zoltánék kendlimajori művésztelepén szinte a kezdetek óta jelen lévő alkotó festményeiből nemrég nyílt kiállítás a nagykanizsai Magyar Plakát Házban. Alkotásai irányt mutatnak az igéző-vágyakozott Paradicsom felé, amit mindenki keres, de csak kevesek képesek elérni. Egytől egyig hiteles lélekábrázolások, tarka színkavalkádban fürdőző emberarcú hősökkel. És mindegyiken ott a közös kapocs, a paradicsom. Pontosabban a Paradicsom.


- Az anyag jelentős része eredetileg az egri zsinagógába készült és Izraelbe, illetve egy idillikus, elképzelt álomvilágba, ha úgy tetszik, az Édenkertbe kalauzol - mondta kérdésünkre Győrfi András, aki nem titkoltan kötődik Egerhez, ugyanis ő készítette az Egri csillagok legújabb kiadásának illusztrációit is. - Tulajdonképpen egy vágytájat alkotok magamnak. Míg odakünn vihar dúl, én gondtalanul élhetek a saját világomban úgy, ahogy nekem tetszik. Ahol mindent figyelmen kívül hagyhatok. Aki velem tart, beleképzelheti magát ebbe a csodálatos, álomszerű tájba. Szerintem ez a művészet lényege: adj valamit a közönségnek, amit ők nem tudnak megalkotni.

A művész hősei ebben a sohasemvolt világban bolyonganak, Don Quijote-i magányos harcosként, miközben valami olyat keresnek, ami nem létezik. Vagy legalábbis csak keveseknek.

- Hogy nekem sikerül-e elérnem ezt a boldog, paradicsomi állapotot? - kérdezett vissza. - Én azt gondolom, igen. Ha az ember mer áldozatokat hozni, nemcsak festőként, hanem bármilyen más szakmában, vagy mással foglalkozni, mint korábban, akkor az már egy kis lépés a Paradicsom felé. Ha ezt nem tudod megtenni, akkor nincs miről beszélni.

- Tekinthetjük a boldogságkeresést az ars poeticádnak?


- Igen, a boldogságkeresést és a boldogság értékelését is. A magyar ember örül, ha nyer a kedvenc focicsapata, vagy erősödik a forint, azt gondolom, minden boldogságot a helyén kell kezelni. Én például boldog vagyok már akkor is, ha festek egy jó képet, és közben nem fájdul bele túlságosan a hátam...

- Izgalmas a színhasználatod.

- Egy kicsit harsányra sikeredtek ezek a képek, de nem baj, egyfajta váltásként fogom fel őket. Néha az ember kicsit szürkébb életet él, ami a festményeiről is visszaköszön. Ha a mindennapokban minőségi váltás következik be, nyilván, az látható lesz a képeken is. Az én esetemben erről van szó, most úgy érzem, sikerült megállapodnom, a vad és nyílt tengerről viszonylag nyugalmas öbölbe értem - tette hozzá.

Most már mi is sejtjük, mit jelentenek a paradicsomok: bármit és semmit. Mindent, amit látni szeretnénk bennük, és amit nem érhetünk el. A harmóniát, a tökéletességet - egyszóval: a Paradicsomot.

A látványos tárlat a hónap végéig látogatható.


Kiállította már festményeit Kínában is
Győrfi András 1964-ben született Kaposvárott, de 1981 óta Budapesten él. Építészként szerzett diplomát az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán, s 1984 óta jelennek meg illusztrációi a Rakéta regényújságban és a Galaktika magazinban. Első kiállítására 1991-ben került sor, két évvel később pedig díszletet tervezett a soproni színház Kean-darabjához. Majd 5 hétig az USA-ban dolgozott, ahol szintén voltak kiállításai. 1996-ban három hónapra műtermet bérelt Aachenben. 2000-ben Pozsgai Zsolt Fekete Méz című darabjának díszlettervével Londonban szerepelt. 2006-ban debütált Kínában festményeivel.