Müller Péter 75 éves

Budapesten született. 1956-ban, a forradalom idején a szerelméhez indult, amikor egy részeg orosz katona géppuskával lelőtte. A halál közelsége életének meghatározó spirituális élménye lett, a misztikum, a transzcendencia iránti fogékonysága, érzékenysége innen is fakadt.
  
1955-től dramaturgként tevékenykedett, 1968-tól a római televízió ösztöndíjasa volt. 1970-ben a neves olasz rendező, Luchino Visconti mellett dolgozott, hazatérése után lett a Madách Színház dramaturgja. Írói pályáját drámákkal kezdte (Márta, Szemenszedett igazság, Két marék aprópénz), első regénye, az 1973-ban megjelent Részeg józanok volt. A művet a zseniális, önsorsrontó színész, Soós Imrének és feleségének öngyilkossága ihlette, s nem a köréje szőtt mítoszt növelte, sokkal inkább az okokat boncolgatta mély humánummal. 1977-es Madárember című regényében a honi repülés hőskorának, s Kvasz Andrásnak, "a mezítlábas pilótának" állított emléket, 1988-as Világcirkusz című regényében az 1938-ban öngyilkos lett expresszionista festőzseni, Ernst Ludwig Kirchner alakját idézte fel.
   
Hatásosan felépített, olykor abszurd hangvételű színműveiben a commedia dell' arte és a cirkuszdramaturgia elemeit is felhasználja. Búcsúelőadás című tragikus bohócparádéja is valós tényeken alapul: annak idején egy amerikai cirkusz meg akarta szerezni Mussolinit, hogy ketrecbe zárva mutogathassa, s e vállalkozás kimeneteléről szól Müller darabja. A Szomorú vasárnap című kamaradarabjában a méltán világhíressé vált dal szerzőjének, Seress Rezsőnek életéről mesélt. Színműveiből készült gyűjteményes kötete, A lélek színpada 2002-ben jelent meg.
   

Írt televíziós és filmforgatókönyveket, szövegkönyvet zenés darabokhoz, a Madách színházban nagy sikerrel játszották a Doktor Herzet, a Mária evangéliumát, a Dickens nyomán készült Isten pénzét, amelyekhez Tolcsvay László szerzett zenét.
  
A kilencvenes évek elejétől jelennek meg az emberiség lelkiségével és az ehhez kapcsolódó kérdésekkel, a létezés mélyebb titkaival, a szeretet témakörével foglalkozó spirituális, ezoterikus művei, esszéregényei, amelyek közül a Kígyó és kereszt, Lomb és gyökér, Boldogság, Benső mosoly, Jóskönyv, Titkos tanítások, Szeretetkönyv, Örömkönyv, Varázskő, Gondviselés aratta a legnagyobb sikert.
   
Munkásságáért több rangos elismerést is kapott: 1979-ben megkapta a filmkritikusok díját, 1997-ben elnyerte az Amerikában rendezett "évszázad drámaíró versenyén" az Onassis-Díjat, 1997-ben a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjének arany fokozatával, 1998-ban József Attila-díjjal tüntették ki.