Kultúra

2011.10.06. 13:46

Érdi Tamás: csodagyerekből meghatározó zongoraművész

Gyermekkoromban mindenben kerestem a zenét, még azt is megállapítottam, hogy milyen hangon szól a villamos, ha fékez - mondja önmagáról Érdi Tamás. A 2010-es esztendőben komolyzenei kategóriában Prima Primissima-díjjal kitüntetett vak zongoraművész a napokban adott koncertet a szlovéniai kisvárosban, Lendván - interjúnk akkor készült vele.

Gyuricza Ferenc

Érdi Tamás a Nemzetközi Liszt-év keretében egy kilenc fellépésből álló Kárpát-medencei turné keretében jutott el a Muravidékre. A lendvai zsinagógában megtartott koncertje első részében a romantikus zeneirodalom egyik legismertebb alakjának, a 200 éve született Liszt Ferencnek műveiből mutatott be néhányat, majd további kedvenceit mutatta be.

- A Nemzetközi Liszt-év apropóján a Balassi Intézet írt ki pályázatot egy Kárpát-medencei koncertsorozat megtartására, ezt nyerte el a Magyar Művészeti Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, melynek vezetői engem kértek fel a hangversenyek megtartására - mondta Érdi Tamás. - Kilenc helyszínen lépek fel, Lendva a negyedik állomás. Jártunk már Szabadkán, Zentán és Pélmonostoron, s lesz még koncert Temesvárott, Léván, Galántán, Beregszászon és Szatmárnémetiben is.


A mindössze 31 esztendős művész hozzátette, nagy örömére szolgál, hogy őt választották ki a feladatra, hiszen Liszt mindig is a nagy kedvencei közé tartozott. Ugyan első lemezei Mozart műveiből készültek, majd egy Schubert és egy Chopin műveit tartalmazó albuma jelent meg, de 2006-ban Bartók és Liszt szerzeményeit tartalmazó szólóalbuma is a boltokba került. A mostani koncertsorozaton jórészt ugyanazok a Liszt-szerzemények kerültek repertoárra, melyek a nagylemezen is hallhatóak.

- Liszt Ferenctől a Sposalizio az egyik kedvencem, így természetes, hogy mind a lemezen, mind a koncertrepertoáromban szerepel - magyarázta Érdi Tamás. - Ugyanez igaz Hatodik magyar rapszódiára, vagy a Villa d’ Este Szökőkútjaira is, ráadásul személyesen is jártam Tivoliban, azon a helyszínen, ahol utóbbi művet Liszt komponálta. Hihetetlen nagy élmény volt abban a
környezetben elmerülni, s ugyanazt a levegőt szívni, mint amit annak idején a Mester is. S valóban igaz, műben hallható dallamok és a szökőkutak csobogásának hangjai teljesen összecsengenek.




Érdi Tamás koraszülöttként, egy hibás inkubátor kezelés következtében veszítette el látását. Talán ebből is adódott, hogy a zenei érdeklődése nagyon korán kibontakozott. Három-négy éves lehetett, amikor vörösberényi házukban rátalált dédapja öreg zongorájára, s azon különböző hangnemekben lepötyögte a Marseilles-t.

- Nem tudom, hogyan, és miért pont azt, de a szüleim többször elmesélték, hogy mindenki ledöbbent ettől - folytatta a művész. - Gyermekkoromban mindenben kerestem a zenét, még azt is megállapítottam, hogy milyen hangon szól a villamos, ha fékez. A madarak énekében pedig Chopin zenéjét véltem felfedezni, ezért aztán Kocsis Zoltán összes Chopin-keringőjét ronggyá hallgattam. A zenei tehetségemet valószínűleg kántortanító dédapámtól örököltem. Édesanyám szintén tanult zongorázni, a Für Elise-ig jutott. Ez azonban elegendő ahhoz, hogy ha szükségem van segítségre, akkor hozzá fordulhatok.

Az abszolút zenei hallása és tehetsége miatt csodagyermekként kezelt Érdi Tamás szülei először Kocsis Zoltánt keresték fel, aki Becht Erika személyében megtalálta számukra a gyermekekhez legjobban értő zongoratanárt. A zenepedagógus Kollár Zsuzsával együtt dolgozta ki azt a speciális módszert, amely révén a vak gyermek számára „láthatóvá” váltak a kotta bejegyzései.



- A Mozart műveket úgy tanultuk, hogy a tanáraim lejátszottak egy részt, s nekem meg kellett fejtenem, ki kellett következtetnem, hogy azok hogyan folytatódnak - árulta el a módszer lényegét a zongoraművész. - Ha valami nem jött össze, annyit mondtak, hogy így is jó lenne, de maradjunk az eredeti verziónál. A versenyművek esetében pedig két zongorát használtunk, a tanárom a zenekari részt játszotta, így tanultam meg, hogy hol vannak belépések, hiszen a karmester jelzéseit én nem tudom érzékelni. Emlékszem, a torontói szimfonikusokkal éppen egy Mozart zongoraversenyre készültünk, amikor a karmester megtudta, hogy nem látok. Nagyon megrémült, hogy most mi lesz, de egyetlen próba elegendő volt ahhoz, hogy teljesen egymásra hangolódjunk, s abszolút a zenén keresztül kommunikáljunk.

Bármennyire is tehetséges volt a fiatal zongorista, karrierjében voltak zökkenők. A mai napig bántja, hogy a budapesti zeneakadémiára való felvételi kérelmét azzal az indokkal utasították el, hogy túlkoros, így Bécsben, Joó Imola tanítványaként végez. Innen Torontóba vitt tovább az útja, amit Rico Saccani olasz karmesternek köszönhet. Ő küldte tovább CD-lemezeit a Royal Conservatorium rektorának, aki azonnal ösztöndíjat ajánlott számára. Kanadában Leon Fleischer tanítványaként szerez művészdiplomát, s válik a kortárs klasszikus zeneművészet egyik meghatározó alakjává.

- Kanadában a mai napig úgy fogadnak, mintha hazajárnék - teszi még hozzá. - Gyakorlatilag négy évig ingáztam Budapest és Toronto között, a mai napig nagyon sok barátom van ott, akiktől nagyon sok segítséget kaptam, s akikkel máig tartjuk a kapcsolatot. Kanadának és személyesen Leon Fleischer-nek köszönhetem, hogy felléphettem a legpatinásabb amerikai koncerttermekben, a Lincoln Centerben vagy a Carnegie Hall-ban. A sikerért azonban ma is meg kell dolgozni, napi 5-6 órát gyakorlok, hiszen a Kárpát-medencei Liszt-turné közben egyéb feladatok is várnak rám. November 2-án Budapesten, a Művészetek Palotájában lesz egy nagy szólóestem, november 22-én pedig Kocsis Zoltán vezényletével és a szegedi szimfonikusok közreműködésével Liszt A-dúr zongoraversenyét adom elő. Decemberben előbb Varsóba megyek, majd Romániában lesznek fellépéseim.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!