Németh Klára: Meguntam már, hogy csak gyűlnek a képek, és mindet falra kell akasztani

Németh Klára fest - kezdte megnyitóját Fischer György Munkácsy-díjas szobrászművész. Tök jó, derűs, játékos képeket - folytatta.

Németh Klára változik - tehetnénk hozzá. No nem a derű vagy a játékosság tekintetében, hanem a dimenziókban és a matériákban. Színharmóniáit újabban a sík lap helyett fehérre alapozott faágakra költözteti, izgalmas, különleges hatást keltve e különböző ritmus szerint csoportosítható színhengerekkel.

- Nagyon meguntam már, hogy csak gyűlnek a képek, és mindet falra kell akasztani... - mondja derűsen. - Különböző utakat kerestem, hogy frissebb, mobilabb legyen az élmény, s itt kötöttem ki. Ha e hengerek palástját kiterítenénk, tulajdonképpen ugyanúgy egy képet kapnánk, mégis egészen más a hatás.

De honnan is vannak a színes köntösbe öltöztetett fa rudak? Mint meséli, felmerült az is, festhetne vaskos sodrófára... A tésztasodró mégsem költözött át a konyhából a műterembe, ugyanis túlzottan szabályosnak érezte a mértani formát. A hibátlan, steril felület a festést is szabályozottabbá tette volna, ő azonban épp lazítani akart.

- Végül egy hangszerkészítő ismerősünk padlásáról kaptam egy nagy zsáknyi karcsú kuglit. Az előkészítés elég macerás volt, hiszen tisztítani, csiszolni, glettelni kellett, de megérte. Az így nyert felület ugyanis esetleges, ugyanakkor természetes, ami jól felesel az általam ráfestett geometrikus elemekkel.

Újabb vonulat a tárlaton a Lesznai Annának címzett sorozat. A Nyugatban is publikáló Lesznai Anna költő (1885-1966) egyben grafikus és iparművész is volt, ő tervezte Ady egyik kötetének címlapját. Lírai verseinek fő motívumait a kert, a föld, a fa, a virág, a százkeblű lét ősi egysége adta.

- Megragadott az ő nagyon imponáló, erős egyénisége, így neki ajánlottam azokat a festményeket, amelyeken tőlem szokatlan módon nem szögletes, szimmetrikus keretet adok a színkompozícióknak, hanem oldottabb, organikus, kaktuszra emlékeztető formává állnak össze a tónusok. A színei is nagy hatással voltak rám, ő is vonzódott a szokatlan, bizarr árnyalatokhoz, ahogy számomra is az a szép feladat, ha egymáshoz szelídíthetek fanyar, kemény, furcsa színeket.

Pár éve látott egy kiállítást Lesznai Anna életművéről, s megdöbbentette, micsoda bátor, szuverén nő volt. Ő nem tartja magát ilyennek, hacsak nem színekről van szó...

De mit is akar Németh Klára a színekkel? Alapvetően az emberekre hatni.

- Nagyon örülök ennek a kiállítási lehetőségnek, végre a nekik szánt közegbe, a közönség elé kerültek a munkáim. Annak ugyanis, hogy ott sorakozzanak a műteremben, nem sok értelmét látom. Mostanában amúgy is elég elszigeteltnek éreztem magam, de ez a lehetőség újból inspirált. Hogy miért olyan fontosak a színek? Mert megszólítják az érzékeinket. Akár a zene. Lenyűgöz, amikor tapasztalom, hogy egy jazz-zenész minden hangot biztonsággal ural a zongorán, s az elemekből olyan hangzást épít, amilyet csak akar. Erre törekszem én is a színekkel, a cél, hogy itt is megszülessék valamilyen összhang, s az ne szóljon hamisan.