Mindent a kéznek: rendhagyó tárlatvezetés

- Nem gondoltam, hogy nagymamaként, a kanizsai múzeumban, csaknem teljesen vakon egy kelta kiállítás ezüst ékszermásolatait foghatom egyszer a kezemben - mosolygott a fehér botos egerszegi Forgács Lászlóné, aki 15 éve egy autóbaleset következtében veszítette el a látását.

- Gyermekként, amikor még kicsit jobban láttam, nagyon szerettem múzeumba járni, így ez a speciális tárlatvezetés igazi ajándék számomra - fogalmazott a másik teremben a farkasvaksága és csőlátása miatt 90 százalékos látásfogyatékos Pörge Istvánné, kezében pattintott és csiszolt kőeszközökkel.


- Itt most felborul a mindent a szemnek, semmit a kéznek múzeumi szlogen - jegyezte meg a tárlatvezetés közben Molnár Béla, aki maga sem hitte, hogy ekkora örömöt tudnak szerezni a sorstársaknak.

S valóban, a látásfogyatékosok, arcukon hálás mosollyal hallgatták Lebár Edit múzeumi közművelődési szakember szavait, aki a tárlatvezetés során minden teremhez és korszakhoz olyan tárgyakat keresett, amiket kézbe foghattak, s tapintással is érzékelhettek. Aztán a Halis István Városi Könyvtárban, Kardos Ferenc igazgatóhelyettes a hangosolvasó szkenner működésével is megismertette őket, s hangoskönyvekkel vetélkedőt is szervezett a számukra. Mert jó lenne, ha mind többen tudnák: a közművelődési intézmények a fogyatékosok előtt is nyitottak.