Tudta? Rákosi tervezte, hogy új magyar himnuszt rendel Illyés Gyulától és Kodály Zoltántól

A Hevesi Sándor Színházban szombaton délután, épp a magyar himnusz születésnapján faggatta a vendéget Péntek Imre, a Pannon Tükör főszerkesztője. Az irodalomtörténész, az ELTE művelődéstörténeti tanszékének docense, számos szláv és kelet-európai nyelv ismerője régóta foglalkozik a szomszédos országok XIX. századi történelmével, azon belül is a nemzetállamok létrejöttével. Kiss Gy. Csaba dolgozott a magyar–lengyel és a magyar–szlovák történész vegyes bizottságban is. Vendégtanárként tanított a zágrábi, a nyitrai és a prágai Károly Egyetemen. Így kerített sort arra, hogy összevesse az albán, a bosnyák, a bolgár, a cseh, a horvát, a lengyel, a macedón, a magyar, a montenegrói, a román, a szerb, a szlovák és a szlovén himnuszt.

A szerző Hol vagy, hazám? című, frissen megjelent kötetben taglalja, hogy irodalmi műfajból miképp váltak nemzeti imává a megzenésített versek Közép-Kelet Európában.

Áttekinti a dinasztikus, a forradalmi, s a tájköltészet tárgykörébe sorolható költeményeket, s nem feledkezik meg a keletkezéstörténet felidézéséről sem. Kitér arra is, hogy a haza- és nemzetkép miként formálódott Európa keleti felén, hogyan jelenik meg a vallási-felekezeti identitás. Leszögezi, ezekben az országokban a szövegek szinte egytől egyig a függetlenség és a szabadság elérését fogalmazzák meg.

- Kelet-Európában a himnuszok születésének első, legerősebb hullámát az1830-40- es évekre tehetjük, ami egybeesett a függetlenségi harcokkal - mondta az elemző. - Ebben az időszakban az isten, a bor, a táj, a szabadság volt a kulcsfogalom-rendszer. Korábban a vallásos-liturgikus énekek szolgáltak afféle himnuszként a legtöbb országban, már ahol egyáltalán volt önálló ország. Újabb himnuszíró hullám a II. világháború után jelentkezett, de a folyamat a legutóbbi időkig zajlott, hiszen Bosznia-Hercegovina 2008-ban új himnuszt íratott a régi helyett.

Kiss Gy. Csaba elmondta, szinte mindenhol megfigyelhető az iker-himnuszok jelenléte, gondoljunk csak a mi Szózatunkra.

Elmesélte, csoda, hogy Kölcsey-Erkel műve megmaradt, hiszen Rákosi tervezte, hogy újat rendel Illyés Gyulától és Kodály Zoltántól.

Szó esett a gyakran emlegetett pesszimisztikus hangvételről is, ezzel a társadalomtudós nem értett egyet, úgy véli, a „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” szakasz éppenhogy pozitív hangvételű.

A volt politikust az MDF sorsáról is kérdeztük. Röviden válaszolt: ő javasolta a rendszerváltó párt nevét, s most, hogy a szervezet nevet változtatott, megkönnyebbült, mert eddig nyomasztotta az, ami az utóbbi években történt. Ő 1993-ban kilépett a pártból, mint mondta, sok illúzióval fogtak akkor a politizáláshoz. Úgy látja, a nemzeti büszkeséget vissza kell szerezni, nem volt járható út a „merjünk kicsik lenni”. 

Kölcsey Ferenc:

Himnusz

Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Cseke, 1823. január 22.