2010.11.23. 16:16
Ne csak a torkokból, a lelkekből is szóljon az ének!
A Vass Lajosról elnevezett többfordulós népzenei verseny nagydíját nyerte el a Gyenesdiási Dalárda és Citerazenekar. A tizenöt énekes, hat citerás és egy tárogatós 6 perces műsorral a Kárpát-medence húsz legjobb dalos csapata közé jutott.
A kétévente megrendezésre kerülő verseny Kárpát-medencei döntőjén kapták az elismerést. Budapesten, a pesterzsébeti Csili Művelődési Központban tartott művészeti vetélkedőn 120 együttes és szólista szerepelt.
- A dalok szeretete a fegyelmezettséget, az éneklés szépsége a felszabadultságot hozza a közösségünkbe - mondta Balogh László, a dalárda vezetője, a nagy sikerű szereplés kapcsán. - A Vass Lajos versenyre való nevezéssel több mint egyesztendős célzott felkészülést kezdtünk meg, hiszen ez egy 3 fordulós megmérettetés volt. A két előválogató Sümegen zajlott, mindegyikről arany minősítéssel jutottunk tovább.
A citerásokkal három éve szerepelnek együtt.
- A nevezésre a hangszereseink vezetője, Pékné Orbán Julianna biztatott - folytatta Balogh László. - Kezdeményezése valójában egy új célért való lelkesedést jelentett számunkra. Természetesen zalai dalcsokrot állítottunk össze, de a szűkebb régióra: Zala keleti részéhez, a Balatonhoz kötődő gyűjtésekből. A műsoridőt 6 percben maximálták, ebben a döntőn elénekeltük a Szép Zalában születtem című dalt, aminek előadására külön dicséretet kaptunk a zsűriben helyet foglaló Horváth Károlytól. Azt mondta: úgy érezte, mintha az erdő zúgását hallotta volna.
Elnyerték továbbá az Euromédia Hangstúdió különdíját is, ezzel egy CD-felvétel elkészítéséhez vehetik igénybe a stúdiót, amire várhatóan a jövő év tavaszán kerül sor.
- Tavaly harmincnál több fellépésünk volt - folytatta Balogh László. - Egyre több meghívást kapunk különféle alkalmakra a környező településektől, szállodáktól, adunk ajándékműsorokat idősotthonokban, baráti közösségekben, de vendégeskedtünk már Erdélyben is. Olyan repertoárt alakítottunk ki, amivel változatos műsorokat tudunk összeállítani.
A dalárda és a citerások művészeti és baráti közösséget alkotnak.
- Ha nem az igazi társasági élet jellemezné a munkánkat, nem juthattunk volna ilyen szintre - summázott a vezető. - Eleinte hatan voltunk, aztán lettünk tízen, ma tizenöt fős a létszámunk. Az igazi összekovácsolódást akkor lehetett érezni, amikor az este hat órára kitűzött próbákra nem negyed hétre-fél hétre jött össze a csapat, hanem fél hatra, háromnegyed hatra itt volt már mindenki.
A tiszta hangzás mellett az előadásmódra is nagy gondot fordítanak. Ennek a felelőse a 82 éves Kovács Péter énektanár, volt általános iskolai karvezető.
- Ő odafigyel arra is, hogy amit énekelünk, az lássék is rajtunk. Érzülettel adjuk elő a dalokat, azok ne csak a torkunkból, hanem a lelkünkből is jöjjenek, üljön ki az arcunkra, amiről éppen szólunk: öröm, bánat vagy vágyakozás.
Ma már olyan produkciók bővítik a repertoárt, amikben színjátékkal egészül ki az éneklés. Itt szükség van női szereplőkre, így feleségek, menyecskék közreműködésére. A próbákon bor is kerül az asztalra, így válik életszerűvé a már többször előadott kocsmajelenet.
- Előkészületben van egy daljáték színre vitele, a Gyöngyösi csárda legendájának feldolgozásán munkálkodunk. Ez egy betyártörténet színpadi változata lesz - árulja el végezetül az együttes vezetője.