Költeményeivel díjat nyert

Most például az, hogy a XXIX. Lengyel Nemzetközi Költői Versenyen III. díjat nyert alkotásaival. Az idén nyáron lezajlott közép-lengyelországi pályázatot - melynek felhívását egy véletlen szerencsének köszönheti - huszonkét országból 220 költő 850 verssel tisztelte meg.

- Ebből is látható, a világban szétszóródott lengyelséget is nagy szorgalommal figyeli az odahazai kultúra, illetve annak szervezői - mondja Elzbieta, aki a Zalaegerszeg közeli Csatárban él. Most leánya esküvői előkészületei tartják izgalomban a családot.


Az odahaza népművelés-könyvtár szakott végzett lengyel anyanyelvű házigazdánk 13 éves kora óta ír verseket. Ír, ha szárnyal, ír, ha bánatos, mondta a Zalai Hírlap hasábjain régebben. A természet az egyik legfontosabb ihletője, de a szerelem, a hazaszeretet, az erkölcs tárgyában is figyelemre méltó és maradandó mondandója van. Mindez egyébként sok év lappangás után tört a felszínre, itt Zalában, miután egy ifjúsági cserelátogatáskor fellobbant szerelem Budapestre, majd Zala megyébe hozta.

Az irodalmi rangú értékeket ismerte el most is a szakmai zsűri, melynek díját a napokban vehette át a Lodz központú megyében. Elzbieta szülőhelyétől, Widoradz-tól elég messze, három település: Waglany, Opoczno, Bialaczow 29 éve hirdeti meg minden esztendőben a szóban forgó irodalmi alkotói versenyt. Céljuk, hogy a világban szétszóródott honfitársaikat is kössék a szülőföldhöz. Ebben partnerre találnak a hozzájuk három költeményt küldő lengyel asszonyban, aki sosem hagyta maga mögött gyökereit, ma is anyanyelvén ír.

Mohos-Adamska Elzbieta egyik legnagyobb vágya egyébként két éve teljesült: 2008-ban a sokáig fiókban őrzött versek végül utat követeltek maguknak a nyilvánosság felé, így helyet kaptak egy önálló kötetben.