Hallottad a történetemet, ugye?

Fejős Éva egészen korán belekóstolt a regényírásba. Első műve, egy krimi, 1999- ben látott napvilágot, az akkori kiadó kérésére, az akkori trendnek megfelelően, külföldi szerzői névvel. Ám a mostani könyvei kapcsán fel sem merült ilyen igény se a kiadó, se az ő részéről.

- Regényei a bestseller listák élén szerepelnek. Meglepődött ezen a fogadtatáson?

– Abszolút. Erre nem számítottam. Vagyis nem tudom, mire számítottam, annyira magamnak írom a könyveimet. Az első, a Bangkok, tranzit után megkérdezte a kiadóm, készül-e a következő. Az én fejemben akkor már régen vége szakadt annak a történetnek, gondolatban egy másikban éltem... A sikerrel nyilván kézenfogva jár a negatív kritika is, amellyel leginkább a névtelenség mögé bújva találkoztam. Ám az irodalomkritika soha nem bántott, mindig a helyén kezelte a könyveimet, a jó színvonalú szórakoztató irodalom kategóriájába sorolta.

– Az olvasókkal való beszélgetés során kiderült, már egész kis korában szívesen fantáziált. Utazási prospektusok alapján járt-kelt a világban, s képzeletének a könyvek is szárnyat adtak.

– Ma is rengeteget olvasok, és tulajdonképpen mindent. Az első élményeim egyike például Fekete István Tüskevár című regénye volt. Amikor a könyv filmváltozatát megnéztem, bár nagyon tetszett, mégsem azt a történetet láttam, ami bennem élt. Az olvasó mindig úgy érzi, a film soha nem tud olyan jó lenni, mint a könyv.

Fejős Éva életében az utazás azóta is fontos szerepet játszik. Valóságosan is bejárta regényeinek helyszíneit, s azt mondja, ha választhatna, akkor Bangkokban élne.

– Apropó. Még nem keresték meg a könyvei megfilmesítésének szándékával?

– De igen. Még nem tudom, mi lesz belőle, de azt igen, hogy Bangkokot nem lehet a józsefvárosi kínai piacon felépíteni. Tehát vagy a cselekmény eredeti helyszínén forgatják, vagy... nem tudom, eljön majd ennek is az ideje. Nem sürgetem.

Elárulja, nem fél attól, hogy kifogyna a témákból. Abban sem gondolkodik, hogy otthagyja a főállását, és minden idejét a regényírásnak szenteli.

– Veszélyes dolog elveszíteni a kapcsolatot a mindennapi világgal. Talán azért tudok távolságot tartani azzal a szerzővel, aki a plakátokra felkerült, mert a Nők Lapja munkatársaként az újságírók napi életét élem. Szeretem, hogy teljesen hétköznapi riporthelyzetbe kerülök, találkozom ismeretlen emberekkel, látom a problémáikat, örömeiket. Szerintem ez a földön tart engem, és erre szükségem van. A két dolog kiegészíti egymást.

Újságíróként sokat foglalkozik az egészségüggyel. A petesejt adományozás törvényi szabályozásában rejlő ellentmondások feltárásáért 2003-ban Minőségi Újságírásért díjat kapott.

– Örültem neki természetesen, de annak még jobban, hogy a törvényt is módosították – tette hozzá. Regényeit éjjelente és hétvégeken írja.

Valójában soha nincs kész története, menet közben alakul a cselekmény szála, maga is kíváncsi, mire fut ki a vége. Ez a módszer nemcsak íróként, hanem olvasóként is szórakoztatja.

– A szereplők és a sztorik a fantáziámban születnek, de a valóságból is beemelek személyeket. Előfordul, hogy olyanok ismerik fel magukat, akikre nem gondoltam. Egyszer író-olvasó találkozón nekem szegezte egy ismeretlen: – Biztosan hallottad a történetemet, ugye?

Magánéletéről nem szívesen beszél, de úgy tapasztalja, az olvasókat ez nem is igazán foglalkoztatja. Szerelemben él a párjával – legyen elég ennyi.

– Mennyire változott meg az élete regényíróként?

– Semennyire. Pontosabban, örülök annak, hogy a könyveim megjelenése óta gyakran kapok meghívást. Sokat jelentenek nekem ezek a találkozások, az olvasók véleménye, visszajelzése hihetetlen jó érzéssel tölt el. Szerintem ebből lehet a legtöbb pozitív töltést összeszedni. 

Fejős Éva az olvasói találkozón elmesélte, hogy gimnazista korában írt egy krimit, amit a kiadó nem tartott jónak, ám látott benne lehetőséget. Ezután benevezett egy regénypályázatra, mégpedig újonnan írt másik krimivel, s második helyezést ért el. A történet felfogható úgy is, hogy a krimipályázatot megnyerte...