Parti Nagy Lajos: "Miért vagyok én író?"

- Már akkor megkérdezte egy szakmai vitán Jeles András: ha a szöveg szerint a huszárok akkorák, mint egy strandpapucs, miért nem akkorák a valóságban is - mesélte az író.

A huszerett műfajú darabot a Operettszínház is játssza, ami talán azért érdekes, mert a cukros-mázas világgal nem bánik kesztyűs kézzel az író.

- Az operettisták nem sértődtek meg magára?

- A legkevésbé sem. Sőt, úgy vették, végre bekerült a helyére az Ibusár, ami butaság, éppen nem ott a helye.

- Honnan jött az ötlet, hogy a vidéki vasútállomás jegykiadó kisasszonyának örömtelen életét az operettek álságos világával ütköztesse?

- Hát, ez nagyon régi történet, 1990-ben írtam egy lányregény paródiát, A test angyala címmel. Az elbeszélőnek nem volt neve, akkor találtam ki a Sárbogárdi Jolán nevet. Majd két év múlva a rádió Huszárok hangjátékpályázata volt jó alkalom nekem, hogy megnézzem, ki is ez a nő valójában.

- Szórakoztatta magát az, hogy találgatták, ki lehet a Sárbogárdi Jolán mögött?

- Nem, és nem is tartott túl sokáig, hamar lebuktam. Túl közel volt az Esterházy Csokonai Lili játéka, ami tényleg játék, ha titok lengi be a valódi szerzőt.

- Több előkép is van arra, hogy a már befutott írók női szerzőnek adják ki magukat...

- Van ilyen, volt, lesz. Weöres Pszichéje és a többi. Nagy truvájt nem látok benne, legfeljebb néha annyira erős lesz a figura, hogy a címlapon is kibéreli magának a helyet.

- Inkább az irodalom választotta magát, mint fordítva, nyilatkozta egy helyütt...

- Igen... nem az író csinálja a nyelvet, hanem a nyelv csinálja az írót. Én hiába akarok megírni valamit, ha az a valami nem akarja, abból nem lesz semmi. Ez folytonos egyezkedés. Engem az íróságban nem ez érdekelt, hanem... hanem mi is? Tulajdonképpen ez az, amit az ember egész életében keres, mi a fenének is vagyok én író...?

- Mindig úgy jellemzik Önt, mint a nyelv virtuózát. Inkább a nyelv van, vagy inkább a téma van?

- Sose válik el kristálytisztán. Az ember kiindul valami apróságból, ami nehezen bontakozik ki, de aztán közeledik a kézirat-leadási határidő. Én egyébként is költő vagyok inkább, nem történetekben, hanem képekben látom a világot. Akkor is így dolgoztam, amikor még a kutya sem kért tőlem semmit. Ritka az, amikor egy történetnek előre tudom az elejét meg a végét.

- Az írás írja önmagát?

- Persze, ha előre tudnám, mi lesz, halálosan unnám magam.

- Mégis úgy képzelem, valamit el akar mondani, el akar olvastatni, ha ír...

- Mi volna a cél? A cél, hogy pontosan beszéljek erről a világról, s jókat írjak közben. A többi magyarázat. Kassák mondta, a művészetnek oka van, nem célja.

- Sokat babrál a szövegein, vagy egyben szakad ki?

- Ezerféleképpen. Gyorsan megvan, aztán lassan szétszedődik, összerakódik...

- Elégedett típus?

- Aki elégedett típus, ne legyen író, ne legyen művész. Mindenki farigcsál persze, az is, aki csak fejben.

- Struktúrált, rendszerezett életet él?

- Kénytelen vagyok, mert ebből élek. Nincs vadromantikus ihletvárás. A művészet pozíciói megváltoztak, a hősi írói pózok nem divatosak.

- Az iróniát afféle rejtőzködő-védekező mechanizmusnak használja?

- Általában az is. Heine mondja, az irónia a tehetetlenség fegyvere. Ebben van valami. Nehéz a világról egy az egyben beszélni, ezért valamilyen határozott szemszögből kell néznem.

- Van Önben valamiféle keménység. A fagyott kutya lábára gondolok, amelyből a Taxidermia film készült. A vad, szélsőséges pszichével mi volt a szándék?

- Remélem, van bennem leíró képesség a sötétebb tónusú világot illetően is.

- És ha az olvasók megrémülnek ettől?

- Nem gondolom, hogy mindenkinek mindent el kell olvasni. Az irodalom ajánlat, kínálat. Bár a művészet nélkül lehet élni. Csak nem feltétlenül érdemes. A legnagyobb kincsünk a képzeletünk, azt pedig a művészet mozgatja meg legjobban.


Költő, szerkesztő, író, drámaíró
1953-ban Szekszárdon született, Székesfehérvárott 1972-ben tett érettségi vizsgát, majd a Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatójaként szerzett magyar- történelem szakos diplomát 1977-ben. Két évig a baranyai könyvtár munkatársaként dolgozott, 1979 és 1986 között a pécsi Jelenkor című folyóirat egyik szerkesztője volt. A 80-as években a JAK-füzetek szerkesztőbizottsági tagjaként tevékenykedett. 1986-tól Budapesten él, szabadfoglalkozású. 1987-ben Móricz-ösztöndíjban részesült. 1987-1988-ban a Magyar Írószövetség egyik titkára, 1991–1993-ban a Magyar Napló versrovatának szerkesztője volt. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Műfordító, de drámaíróként is sikeres, Mauzóleum című drámáját több éven át nagy sikerrel játszotta a Budapesti Katona József Színház a Kamrában. Versei először 1971-ben jelentek meg a Jelenkorban. Frissebb művei: Hősöm tere; Fényrajzok; Kacat, bajazzó; Grafitnesz; A fagyott kutya lába; A pecsenyehattyú és más mesék.



Kapcsolódó cikkünk, kattintson az alábbi címre!

Bábelőadás felnőtteknek: Az ibusári állomás dühös primadonnája
Tizenhét éves a mű, de semit sem kopott az évek során, ami szokás szerint azt jelenti, hogy a benne foglaltak, sajna érvényesek. Most épp bábok repítenek egy bizonyos negédes álomvilágba, melynek ellenpontját egy sivárnak mondható vidéki, nap nap után egyformán unalmas kép adja. A kevercs Parti Nagy Lajos találmánya.