"Kecskeméti történetek": Vízipók-csodapók, Mátyás király és Magyar népmesék

A Mesék Mátyás királyról, a Leo és Fred vagy éppen a Vízipók-csodapók figurái is a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban keltek életre, miként a Magyar népmesék történeteinek szereplői is. Ez utóbbi sorozat századik darabjától mindössze hét mesényire vannak az alkotók, egyebek mellett ezt is megtudtuk Horváth Mária rendezőtől, aki az Országos Nagyi Könyvtári Napok programjának keretében látogatott a zalai megyeszékhelyre. A szakember mestersége rejtelmeibe, népmeséink rajzolt változatainak alkotási folyamatába is beavatott bennünket.

 
- Az első lépés a választás: rengeteg mesét olvasunk Nagy Lajos kollégámmal együtt, hosszú évek óta ketten válogatunk. Megvizsgáljuk, melyek a filmre vihető darabok, melyeknek erősebb a képi világuk, hiszen esetünkben nem a verbalitásé a legfőbb szempont - kezdte a rendező. - Ezután készül a hangfelvétel, Szabó Gyula színművész kézbe veszi a szövegkönyvet és, ha már megvannak, akkor a figurákat is megmutatjuk neki. Utána számítógépes munka következik, megnézzük az elképzelt jelenetek hosszát, elkészítjük az úgynevezett storyboardot, vagyis a forgatókönyvet, ami olyan, akár egy képregény. A jelenetbeállítások után az animátor életet ad a szereplőknek. A kifestést, a háttér beillesztését, az operatőri munkát követi a vágás, majd a Kaláka együttes zenét ír a meséhez.

Fél évbe is beletelhet, mire elkészül egy nyolc-tíz perces rajzfilm. A folyamatnak van egy szabad, játékos, gyermeki része, amikor szárnyalhat a fantázia, utána viszont nincs mese: muszáj asztal mellé ülni, rajzolni. Sziszifuszi munka ez, Jankovics Marcell Sisyphus című rajzfilmje, annak mondandója erre is érvényes, említette Horváth Mária, aki az indulástól, vagyis 1971-től dolgozik a Kecskeméti Stúdiónál. Eredetileg ötvösnek tanult, a kíváncsiság vitte a rajzosok közé, aztán ott is ragadt. Kollégái között van, aki a képzőművészet felől érkezett, másnak belsőépítészet az eredeti mestersége, akad pedagógus is és persze olyan, aki eleve filmes tanulmányokat folytatott.

A rajzfilmeseknek is van kedvenc meséjük, Horváth Máriáé például Andersen A vadhattyúk című története, meg persze mindig az, amit éppen filmre visznek.

- Jó műfaj, nagyon izgalmas - összegzett a rendező, aki olykor más területre is kirándul. - Nyitott vagyoka társművészetekre, színházi munkáim is vannak. Dolgoztam már például a zalaegerszegi Griff Bábszínháznak is a Kutyaélet című produkcióban. Ma már elég nyilvánvaló, hogy össze kell fogniuk a művészetek képviselőinek.

Az, hogy munkatársaival járják az országot, afféle misszió (Zalaegerszegen a városi és a megyei könyvtár látogatóinak meséltek a rajzfilmkészítésről), de szívesen fogadnak gyerekeket a stúdióban is.

- Ott teljes valóságában láthatják, hogyan animálunk, milyen a számítógépes szoba. Alighanem a kecskeméti az egyetlen nyitott stúdió. Úgy tapasztaljuk egyébként, hogy a gyerekek szeretik a magyar rajzfilmeket és az is jó, hogy a felnőttek szintén.

Mégis kevesebb új művet láthatunk manapság, vetettem közbe.

- Az a baj, hogy a Magyar Televízió kiszállt a finanszírozásból. Régebben adott egy bizonyos összeget arra, hogy készüljön rajzfilm, most pedig ide-oda pályázunk, aztán, ha összejön a pénz és elkészült a film, mi próbáljuk eladni, akár külföldre is - mondta Horváth Mária. - A stúdió most is több rajzfilmsorozaton dolgozik, például Kányádi Sándor meséjén, a Világlátott egérkén, készül ugyanakkor egy sorozat Kormos István-mesékből, -versekből és ott vannak természetesen a Magyar népmesék is.


Vízipók 45 országban
Az 1971-ben alakult Kecskeméti Stúdiót hazánkban és külföldön is a magyar animáció egyik vezető műhelyeként tartják számon. Fennállása óta mtegy 250 filmet készített részben önállóan, részben neves európai műhelyekkel. A stúdió  20 állandó és 100-150 szellemi szabadfoglalkozású munkatársat foglalkoztat. Filmjeinek jogait közel 100 országban értékesíti. A legnagyobb közönségsikert a Vízipók-csodapók három sorozata érte el, ezt 45 országban vetítették.