Fohász marmonkannára

A Budapesti Gólem Zsidó Színház a közösségi és szociális segélyprogramokat lebonyolító szervezet, az Amerikai JOINT támogatásával immár második éve indította útjára újszerű és minden bizonnyal rendkívülinek tekinthető kezdeményezését, az Open Jewish Stage-t, amelynek tagjai a Nagykanizsai Zsidó Hitközség meghívásának téve eleget a minap a dél-zalai város zsinagógájában léptek fel. A projekt alapja egy európai zsidó fiatalok számára évről évre megrendezett tábor, melynek során a színjátszáshoz kedvet érzők elsajátíthatnak egy sztorit . Ez a színház szakemberei, Borgula András művészeti vezető-rendező, Tarab Zsuzsa koreográfus, valamint a zeneszerző, Asher Goldschmidt által kitalált és dramatizált történet. Az egymást sem ismerő fiataloknak néhány nap áll rendelkezésükre, hogy kellően színpadképes szinten sajátítsák el a darabot.


A fiatalok tudják, a kultúra segít az antiszemitizmus és az abból fakadó előítéletek lebontásában
Fotó: Szakony Attila

- Ezúttal is Európa több országából érkeztek a felhívásunkra, többek között Ausztriából, Olaszországból, Németországból - mondta el Borgula András. - Kondorfán találkoztunk, ahol négy napot töltöttünk, ez volt lényegében maga a tábor, melynek alapvető feladata az, hogy összecsiszoljuk a bemutatni kívánt 20-30 perces színdarabot. Két közös nyelvünk van: az egyik a zene, a tánc, ezért ezek a meghatározóak a produkcióban, a másik pedig a zsidóságunk, a zsidó közösség. Mostani történetünk alapja a Tízparancsolat, amely egyrészt jellegzetesen zsidó, másrészt nagyon is közösségi, ha úgy tetszik, univerzális, hiszen ez az egész nyugati kultúra alapja. Az Open Jewish Stage lényege abban áll, hogy a zsidó közösségnek az ősi értékeket továbbvivő, újabb formában felmutató fiataljai révén él tovább, még akkor is, ha a zsinagógák falai már omladoznak.

Az alkalmi társulat hangszerei teljesen hétköznapi eszközök: kávéfőző, marmonkanna, műanyag hordók, nagyon plasztikusan közvetítik a parancsolatok, az isteni törvények mondanivalóját.

- Én már harmadszor vagyok itt, az a tapasztalatom, hogy mindig sikerül a dolog, és gyorsan megtaláljuk a közös hangot - mondta a társulat egyik tagja, a Bécsben élő idegenvezető, Losonczi Nikolett. - Feszített tempóban, napi tíz órát dolgoztunk, ami fizikailag megterhelő volt mindannyiunk számára - mondta a szintén Bécsből érkezett Zvia Dem, aki fitness- és aerobic edzőként dolgozik.

A fiatalokkal beszélgetve arra is kitértünk: miként értékelik az Európa-szerte erősödő antiszemitizmust és a szélsőjobboldali politikai formációk térnyerését.

- Minden bizonnyal aggodalomra ad okot a tendencia - szögezte le Nikolett. - Figyelemmel kísérem a magyarországi politika alakulását is, s az itteni fejlemények is aggodalommal töltenek el. Remélem, hogy mi is hozzájárulhatunk a produkciónkkal ahhoz, hogy az emberek megértsék: sok megalapozatlan előítélet él a zsidósággal szemben. Jó lenne, ha minél többen rájönnének arra: a cigányokkal, zsidókkal szembeni támadásoknak ma már nincs helye egy civilizált társadalomban.

Zvia Dem Nikolettével azonos véleményt fogalmazott meg, bár hozzátette azt is: igazából nem foglalkoztatja a kérdés. Sam Kay, egy bostoni középiskola diákja viszont nap mint nap megtapasztalja a zsidóellenességet.

- Olaszországban, Rómában élek, de az USA-ban tanulok, s bizony, rendszeresen szembesülök az antiszemitizmussal - így Sam. - Az általános iskolákban és az utcán érzékelhető az ellenszenv, amit az emberek tekintetében is látok, amikor felismerik valakiben a zsidót. Véleményem szerint a megkülönböztetés sokkal inkább pszichikai síkon zajlik, mint fizikain. Társaimhoz hasonlóan is abban bízom: ha a miénkhez hasonló kis dolgokat rakunk össze Európa-szerte, akkor az segíthet, hogy tisztábbá váljék a zsidóságról alkotott nagy kép is.