Soha nem írok tudatosan

- Pár éve azt mondta a Magyar Íróakadémián elhangzott előadásában, hogy arról ír, amit nem tud. Ezzel jellemezné az írói stílusát is?

- Így próbáltam megfogalmazni azt az írói módszert, amit régóta képviselek. Nem konstruálok előre, nem csinálok szerkezeti vagy jellemvázlatokat, hanem szinte mondatról mondatra haladok, a legjobb, ha magam se tudom, hogy mi lesz a következő, amit leírok. Ha már előre tudom, hogy mit akarok írni, akkor mindig abbahagyom, mert az, amit tudatosan tudnék írni, az általában nem szokott tetszeni. Ehhez az állapothoz persze sok előkészület kell, egy történelmi regényhez rengeteget kell olvasni.

- Amellett, hogy könyvbemutatókra, író-olvasó találkozókra jár, Ön a Szépírók Társaságának az elnöke is. Mennyire összeegyeztethető ez az írói léttel?

- Amikor megjelenik egy új könyvem, akkor egy rövid ideig valóban sok helyre elviszem bemutatni, például az Igazságos Kádár Jánossal sokszor mentem, mivel azt háromszor is kiadták. De egész évben nem járok találkozókra, bár lehet, hogy hasznos lenne, mint ahogyan az interneten blogokban jelen lenni is, de ilyet egyáltalán nem csinálok. A Szépírók Társaságát csak addig csinálom, amíg nem jelent terhet, nem egy kényszerszervezet, szeretjük csinálni. Talán azért is, mert annyi minden történt az elmúlt húsz évben, ami nem tetszik és be akarom bizonyítani, hogy nemcsak kritizálni tudok, hanem változtatni is.

- Ön, mint író, hogy érzékeli a könyvpiac változásait?

- Egy elég szűk metszetet látok, nyilván a személyemmel kapcsolatosat. A válságban sokan gondolják, hogy az emberek a könyvről fognak először lemondani, de én úgy gondolom, hogy ez egy viszonylag olcsó módja a szórakozásnak és a könyvfesztiválon tapasztaltak is az látszanak bizonyítani, hogy nincs olyan nagy baj.

- Vázolná röviden, hogy miről szól a Hitler lánya?

- Szerepel benne konkrétan is ez a családi összefüggés, de elég furcsán, átvitt értelművé válik a könyv végére. Sok történet kapcsolódik össze, de fontosnak tartom elmondani, hogy ez nem egy holocaust-könyv: három idősíkban játszódik és csak a középső foglalkozik ezzel. Az első rész a 20-30-as évek szegedi tanyavilágában játszódik, a harmadik rész pedig a 56-ban és a hatvanas évek elején. Nem egy bűntudat regény, az egyik főhős, egy csendőr megment egy zsidó lányt, de azoknak is, akik nem szívesen néznek szembe az elődeik bűneivel, érdekes lehet, mert nem egy marcangoló regény.

- Hogyan építette fel a regényt?

- A két főhős bonyolultan kapcsolódik egymáshoz: eltűnnek, előjönnek ismét, többet fogalmaz meg annál, mint a zsidó és nem zsidó együttélés problematikája. Emberi sorsok vannak sok-sok mellékszállal, például a Pipás Pista vagy a Kaszner Rezső története összekapcsolódnak a főhősökkel.

- A könyvben nagy hangsúlyt fektet a szereplők azonosságtudatának hiányára. A nevek és származások folyamatosan változnak, mit akart ezzel kifejezni?

- A cím is arra utal, hogy az egész világ egy nagy rokonság, nem tudhatjuk, kivel állunk vérségi kapcsolatban, kihez tartozunk, ezt a szemléletet sugallja a történet is. 




 Csaplár Vilmos magyar író, forgatókönyvíró

 1947. június 29.-én született Újpesten

 1972-ben az ELTE-n szerzett magyar szakos diplomát

 Díjai: József Attila-díj (1998), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (2005), Balázs Béla-díj (2006)

2003-tól a Szépírók Társasága elnöke, 2006-ban újraválasztották

 Regényei: Pénzt de sokat! (1987), Zsidó vagyok, Magyarországon (1990), Igazságos Kádár János (2001), Hitler lánya (2009)

 Vadregény (2003) című regényéből film készült Vadászat angolokra címmel