Kultúra

2008.10.07. 02:29

Bolero, grand jetével

Keszthely - A Balaton Színház színpadán táncolták el a minap a Carl Orff zenéje által közismert Carmina Burana című darabot a Budapest Balett társulatának ifjú tagjai.

Petrovics Ernő

Mint egy békés kocogás a természetben valahol egy szép, kora őszi reggelen, olyannyira volt pihentető, megnyugtató és üdítő az a csaknem másfél órás előadás, melynek második felvonásában Ravel egyik művének részleteivel, a Boleróval is találkozhatott a közönség a Balaton-parti városban. Az 1994-ben Michael Kropf bécsi származású balettművész és koreográfus által megalapított, 2005 óta Budapest Balett néven ismert társulat a szerelmi tobzódás, a harc, a küzdelem és a szeretet örök emberi kérdéseit öntötte tánclépésekbe. A produkció alapjául Carl Orff zeneműve szolgált, melyet először 1937-ben mutattak be Frankfurtban, s melynek szöveganyagát egy bajorországi kolostorban talált, német-latin-francia nyelvű 13. századi gyűjteményből válogatta a szerző. 


Bár közismert tény, hogy a balett nem a legnépszerűbb előadási forma, kétségtelen, hogy a huszonéves tánckar és Jalits Edit, Hancz Alexandra, valamint Rovó Péter szólisták légies, a modern balett irányzatát követő, s így nem annyira sarkos és kötött mozdulatai végig képesek voltak magukra vonni a figyelmet. A múlt századi operák oly kedvelt és nélkülözhetetlen bacchanáliáival, azaz tömegesen tobzódó táncjeleneteivel rokon pillanatok is teljesen elvarázsolták a publikumot: az energikus, mégis aprólékosan összehangolt mozgások már-már azt a benyomást keltették, hogy zene és tánc egyazon forrásból fakad, egyszerre él és mozdul, s a gravitáció mint olyan, többé már nem létezik. Az est során persze az esztétikum kedvelői más szempontból is megcsodálhatták a művészeket. A nem ritkán napi kilenc órát is próbáló és edző balettos hölgyek és urak mindegyike görög szobor benyomását keltette, s Húros Annamária kosztümjeibe bújtatva is feltűnt, hogy karcsú testükön minden idom és izom szimmetrikus rendben sorakozott, rajtuk sportembereket is megszégyenítő módon egy gramm felesleg sem volt látható.

A Győri Balettet is megjárt Jalits Edit pedig az előbbiekről, s gyönyörű szólóiban többek közt profizmusáról és lazaságáról is tanúbizonyságot tett, amikor két fiatalúr két vádlijánál fogva feje fölé emelte, ahol ő spárga pózban időzött. Levegőbe magasan ugrott grand jetéi , vagyis nagy, repülésszerű ugrásai szintén egy másik dimenzió jelenlétét sejtették. Kecses mozdulatai a második rész elején azután ha lehet, még szebben mutattak, amikor a színpad közepén lenge piros öltözetben keleties hastáncos elemekkel tűzdelve, tükrökkel övezve táncolta el a Bolero nyitányát, amelynek zenéje szintén sokak számára ismertebb lehet a különböző médiumokból, mint maga az eredeti darab.

Az előadáson tánckari tagként színpadra lépő művész, a kanizsai születésű, s a Győri Balettben szintén megfordult Rába Diána elmondta: ehhez hasonló darabokat legalább három hónapig gyakorolnak, memorizálnak társaival, mielőtt közönség elé viszik. S valóban, ez alkalommal talán az est összes szem- és fültanúja egyöntetűen tanúsítaná, hogy a Carmina Burana balettjának betanulása megérte a hosszú időt, s a fáradozást.

Ezek is érdekelhetik