Kultúra

2008.05.21. 02:27

Hagyd, hogy vigyen a hang

Nagykanizsa - Magyar, német, görög és indiai gitárművészek sorakoztak fel a VII. nemzetközi akusztikus gitárfesztivál harmadik állomásán, a Móricz Zsigmond Művelődési Házban.

Benedek Bálint

A sorozatot kiötlő, Szabó Sándor 2002 óta immár hetedik éve járja azokat a településeket, ahol e stílust kedvelő fülekre talál. Így jutott el 19 évvel ezelőtt Kanizsára, de az akusztikus gitárfesztivállal is már negyedik éve tér vissza. 

Szokatlan, utánozhatatlan akusztikus gitárvirtuózokat talált utazásai során Szabó Sándor, így csatlakozott a 2008-as sorozathoz az indiai Konarak Reddy, a ciprusi Andreas Georgiou, s a német Claus Boesser Ferrari. Mindannyian több nemzetközi fesztiválon szerepeltek már, de együtt csak az akusztikus túra kedvéért álltak össze.Az estét Szabó Sándor szólója nyitotta, akit a nemzetközi színtéren a bariton gitárok mestereként emlegetnek. Pályája kezdete óta az egzotikus hangzás, a népzene és a jazz egyszerre van jelen dalaiban. A játéka pezsgett, több kultúrát érintett, bevezetve ezzel az indiai Konarak Reddy-t, aki klasszikus gitárosnak tanult, majd később a pályafutását Amerikában folytatta. 

A zenéjében még fellelhetők az ősi hagyományok, melyekbe további népzenei elemeket ültetett át. Ezt követően a német Claus Boesser Ferrari játéka bombaként robbant. Megnyalta a hüvelykujját, mintha a gitártestet tisztítaná, pedig közben hangokat csikart ki a dobozból . 

Közben a pengetésről sem feledkezett meg, s nagy tapsot kapott a The Doors együttes Light My Fire slágerének gitáros átdolgozása. 

A dzsungel hangjait is képes volt utánozni egy a húrokhoz tartott apró ventilátorral, közben pedig dobolt, olyan érzést keltve, mintha vihar közeledne. A 16 húros gitárján játszó ciprusi Andreas Georgiou egyéni hangvételű, sőt, merőben új technikájú dalaival, a görög és bizánci világot tárta fel. Szabó Sándorral a koncert előtt beszélgettünk.

- Az akusztikus gitárzene az a muzsika, ami terápiát jelentene a túlfeszített világban - kezdte a művész. - Néhány, főleg hivatali dolgozónak akár kötelezővé is tenném, hogy üljenek végig egy koncertet, utána biztosan humánusabb döntéseket hoznának. A gitárzene sokkal többre is képes, érzékelhetővé teszi a dimenziókat, amit az eléggé fókuszált tudatállapotunk nem enged megtapasztalni. De ha valaki hagyja, hogy vigyék a hangok, akkor részt vehet az érdekes utazásban , ehhez mindössze nyitottnak kell lenni.

Ezek is érdekelhetik