Kultúra

2007.02.24. 03:28

Lora, avagy azt látjuk, amit akarunk

Na most: ha vállpántos ruhában vagy, semmiképp se igyál irsai olivért a krimóban, mert jön a hely tulajdonosa és lecseréli a nedűt valami puccos 2003-as évjáratra. Esetleg veled együtt.

Zalai Hírlap

Először nem értettem, miért esik ketté a film stílusa, nyelvezete, hangvétele. Aztán olvastam, hogy Herendi Gábor filmrendező (Valami Amerika, Magyar Vándor) a felesége ötlete alapján írt melodrámát, majd a hazai piacon lévő jelenlegi legjobb forgatókönyvíróval, Divinyi Rékával (Csak szex és más semmi) turbóztatta fel a jeleneteket. Ebből lett a nagy reklámmal beharangozott Lora című opus. Az első feltételből következik a laposka szerelmi sztori, csöpögős romantikával, bárgyú szenvedéstörténettel, az utóbbiból pedig az, hogy életrevaló, ironikus párbeszédek, jelenetbetétek teszik elviselhetővé a két(!) órát a cinikusabb fajtájú mozijegyváltók számára. De azért csak zavaró az, hogy az egyik snitt alatt pityeregnünk kéne a tökéletesen trendi szőke herceg balesetben megesett halála felett, a másik láttán pedig kajánul röhögnünk azon, hogy a szóban forgó hősszerelmes (Fekete Ernő indiszponált alakítása) urnája tartalmát már a temetésen kicserélte egy kiló kávéval a tragédiába bele nem nyugvó apja (Lukáts Andor legalább szerez pár jó percet a nézőknek).

Az alkotók szemmel láthatóan halálosan bíznak abban, hogy elég jól összekeverték az idősíkokat ahhoz, hogy bonyolultnak lássuk a történetet. Pedig mily egyszerű és banális: gazdag pasi okos és csimos lányt (Lora: Lucia Brawley - ide még visszatérünk) akar magának. Közben a művészlélek érzékeny öcs, Geri (Nagy Péter, a Berlinália ígéretes színésztehetség-díjasa, tűrhetősen nyomja) is belezúg a báty barátnőjébe. De halál korrekt, csak a hangszerét fújja bánatában zokogósra. Közben gazdag Dávid nem bír a libidóval, csak beújít, mi több, teherbe ejt egy szőkét is. Lora persze Gerinél keres vigasztalást, Dávid rosszkor érkezik, de nem ezért kerül bajba motorostul a zuhogó esőben. Jön még egy pszichés vakulás, de már az elején tudjuk. Ezt a puzzlét kellett két kerek óra alatt összeraknunk, a jó öreg flashback jóvoltából. Közben gyönyörű ősz volt a temetőben, ahol, tudják, a kávé pihen. A képek ettől még meglehetősen profik, Szecsanov Martin operatőrt dicsérik. Nekem, mint gyöngülő szemű mozifüggőnek külön felüdülés volt, hogy például a melegbár erős villódzása közepette is láthattam arcokat, mert a befogadói ritmusomhoz igazították a tempót. A kultúrprogram sem volt akármi, borászati szaktanfolyamot végezhettünk közben, hiszen világtalan szépségünk borszakértővé ízlelte magát.

Ígértem Luciáról mást. Lehet, hogy a hazai színésznők halálra sértődtek, hogy Herendi az USA-ból hozott főszereplőt. Aki a Harvardon végzett irodalom szakot, a Yale-en színészetet, és a rendező szerint csak úgy árad belőle az idehaza hiánycikknek számító optimizmus. Na ugye, hogy ilyen referenciája nincs senkinek itthon! A vásznon annyira nem látszott ez a sok iskola. Igaz, szépen mosolyog, és D-kosarasa van. Mellbedobással győzött volna?

Az alkotók szemmel láthatóan halálosan bíznak abban, hogy elég jól összekeverték az idősíkokat ahhoz, hogy bonyolultnak lássuk a történetet. Pedig mily egyszerű és banális: gazdag pasi okos és csimos lányt (Lora: Lucia Brawley - ide még visszatérünk) akar magának. Közben a művészlélek érzékeny öcs, Geri (Nagy Péter, a Berlinália ígéretes színésztehetség-díjasa, tűrhetősen nyomja) is belezúg a báty barátnőjébe. De halál korrekt, csak a hangszerét fújja bánatában zokogósra. Közben gazdag Dávid nem bír a libidóval, csak beújít, mi több, teherbe ejt egy szőkét is. Lora persze Gerinél keres vigasztalást, Dávid rosszkor érkezik, de nem ezért kerül bajba motorostul a zuhogó esőben. Jön még egy pszichés vakulás, de már az elején tudjuk. Ezt a puzzlét kellett két kerek óra alatt összeraknunk, a jó öreg flashback jóvoltából. Közben gyönyörű ősz volt a temetőben, ahol, tudják, a kávé pihen. A képek ettől még meglehetősen profik, Szecsanov Martin operatőrt dicsérik. Nekem, mint gyöngülő szemű mozifüggőnek külön felüdülés volt, hogy például a melegbár erős villódzása közepette is láthattam arcokat, mert a befogadói ritmusomhoz igazították a tempót. A kultúrprogram sem volt akármi, borászati szaktanfolyamot végezhettünk közben, hiszen világtalan szépségünk borszakértővé ízlelte magát.

Ígértem Luciáról mást. Lehet, hogy a hazai színésznők halálra sértődtek, hogy Herendi az USA-ból hozott főszereplőt. Aki a Harvardon végzett irodalom szakot, a Yale-en színészetet, és a rendező szerint csak úgy árad belőle az idehaza hiánycikknek számító optimizmus. Na ugye, hogy ilyen referenciája nincs senkinek itthon! A vásznon annyira nem látszott ez a sok iskola. Igaz, szépen mosolyog, és D-kosarasa van. Mellbedobással győzött volna?

Az alkotók szemmel láthatóan halálosan bíznak abban, hogy elég jól összekeverték az idősíkokat ahhoz, hogy bonyolultnak lássuk a történetet. Pedig mily egyszerű és banális: gazdag pasi okos és csimos lányt (Lora: Lucia Brawley - ide még visszatérünk) akar magának. Közben a művészlélek érzékeny öcs, Geri (Nagy Péter, a Berlinália ígéretes színésztehetség-díjasa, tűrhetősen nyomja) is belezúg a báty barátnőjébe. De halál korrekt, csak a hangszerét fújja bánatában zokogósra. Közben gazdag Dávid nem bír a libidóval, csak beújít, mi több, teherbe ejt egy szőkét is. Lora persze Gerinél keres vigasztalást, Dávid rosszkor érkezik, de nem ezért kerül bajba motorostul a zuhogó esőben. Jön még egy pszichés vakulás, de már az elején tudjuk. Ezt a puzzlét kellett két kerek óra alatt összeraknunk, a jó öreg flashback jóvoltából. Közben gyönyörű ősz volt a temetőben, ahol, tudják, a kávé pihen. A képek ettől még meglehetősen profik, Szecsanov Martin operatőrt dicsérik. Nekem, mint gyöngülő szemű mozifüggőnek külön felüdülés volt, hogy például a melegbár erős villódzása közepette is láthattam arcokat, mert a befogadói ritmusomhoz igazították a tempót. A kultúrprogram sem volt akármi, borászati szaktanfolyamot végezhettünk közben, hiszen világtalan szépségünk borszakértővé ízlelte magát.

Ígértem Luciáról mást. Lehet, hogy a hazai színésznők halálra sértődtek, hogy Herendi az USA-ból hozott főszereplőt. Aki a Harvardon végzett irodalom szakot, a Yale-en színészetet, és a rendező szerint csak úgy árad belőle az idehaza hiánycikknek számító optimizmus. Na ugye, hogy ilyen referenciája nincs senkinek itthon! A vásznon annyira nem látszott ez a sok iskola. Igaz, szépen mosolyog, és D-kosarasa van. Mellbedobással győzött volna?

Ígértem Luciáról mást. Lehet, hogy a hazai színésznők halálra sértődtek, hogy Herendi az USA-ból hozott főszereplőt. Aki a Harvardon végzett irodalom szakot, a Yale-en színészetet, és a rendező szerint csak úgy árad belőle az idehaza hiánycikknek számító optimizmus. Na ugye, hogy ilyen referenciája nincs senkinek itthon! A vásznon annyira nem látszott ez a sok iskola. Igaz, szépen mosolyog, és D-kosarasa van. Mellbedobással győzött volna?

Ígértem Luciáról mást. Lehet, hogy a hazai színésznők halálra sértődtek, hogy Herendi az USA-ból hozott főszereplőt. Aki a Harvardon végzett irodalom szakot, a Yale-en színészetet, és a rendező szerint csak úgy árad belőle az idehaza hiánycikknek számító optimizmus. Na ugye, hogy ilyen referenciája nincs senkinek itthon! A vásznon annyira nem látszott ez a sok iskola. Igaz, szépen mosolyog, és D-kosarasa van. Mellbedobással győzött volna?

Ezek is érdekelhetik