2013.10.25. 18:54
Kémek és álmélkodók
Bezzeg James Bondot és a haza szolgálatáért élni-halni képes idealizált hősöket mindenki szereti, de amikor a titkosszolgálatok valódi működéséről hall az ember, máris értetlenség és felháborodás a szokásos reakció.
Így volt ez a WikiLeaks-botrány robbanásakor, majd a világraszóló Snowden-ügyben (amikor egy volt alkalmazott leleplezte az amerikai nemzetbiztonság és hírszerzés nem épp szimpatikus munkamódszereit), és így van most is, miután kitudódott a német kancellár lehallgatása. A legbefolyásosabbnak mondott európai politikus telefonbeszélgetéseit megfigyelte a szoros szövetséges USA, amire látványos (és minimum álnaiv, de inkább politikai stratégák által jól megtervezett) megütközés a válasz. Holott egy efféle triviális információ aligha lepheti meg a világ egyik vezető gazdasági hatalmának fejét, különösen, ha olyan formátumú politikusról van szó, mint Angela Merkel – meglepő inkább az volna, ha a német elhárítás nem tudott az amerikai kukkolókról. A jelek szerint hiába ért véget a hidegháború paranoid korszaka, továbbra is így működik a nemzetközi politika: a diplomácia mosolygós-barátkozós felszíne alatt ott a „való világ", a nemzeti érdekérvényesítés kíméletlen terepe, ahol a cél még mindig szentesíti az eszközt.
