Egy szír a menekültekről

Közel három évtizede él Magyarországon Alaskar Hatem.

A fogtechnikus végzettségű szír férfi hazánkban tanult, évekig élt Keszthelyen, majd Győrben, most pedig a fővárosban lakik családjával. Annak idején könnyen beilleszkedett, ma már otthonának érzik hazánkat, ám folyamatosan figyelemmel kíséri szülőhazája sorsát.

- A háború a harminc éve fennálló rezsim ellen indult, amelyet már nem akartak az emberek. Az elnök Bassár el-Aszad lemondását akarták elérni. Először tüntetések voltak, aztán lövöldözések kezdődtek, aztán hadseregek harcoltak. - idézte fel lapunknak Alaskar Hatem.

A polgárháború sújtotta ország az évek alatt teljesen élhetetlenné vált.

Túl sok a menekült ahhoz, hogy kezelni lehessen a helyzetet - mondja Alaskar Hatem. Fotó: Keszey Ágnes

-Ma is vannak olyan területek, amelyek biztonságosak, ahol nincsen háború. Ahol béke van, ott sem lehet megélni. Szolgáltatások már régóta nincsenek az országban, ehhez kell alkalmazkodni. Munkalehetőség nincsen. Akinek volt pénze, az már elköltötte ezalatt a négy év alatt. Villany nem jön, csak nagy ritkán, néhány óra időtartamra, víz az szinte nincs is. Vizes tartályokat vesznek az emberek, vagy aki tudott generátort mutatta be a hétköznapokat a férfi, aki hat éve járt utoljára családjánál a közel-keleti országban.

- Van egy nővérem, aki építészmérnök, a férje ügyvéd. Ők nagyon jó helyen laknak, jó körülmények között, azt mondták, nekik vannak tartalékaik, nem akarnak kijönni. Reménykednek abban, hogy béke lesz és inkább ott maradnak. Aztán két hete hívott, hogy egy rakéta ott esett le az erkélyre. Már erkélyük nincs... Most már mindenképpen ki akar jönni, mert félti a gyerekeit. Úgy döntöttek, Spanyolországba mennek: ott tanul egy fia és ott él a bátyám is, aki szemorvos- mesélte Alaskar Hatem.

Az Európába érkező szíreknek a férfi véleménye szerint egyetlen célja van: jobb életet akarnak.

-Átmentek Törökországba, sokan ott várnak hónapokat, várva, hogy véget érjen a háború és visszamenjenek. De kilátástalan, hogy mikor lesz béke és számukra ár rosszabb a helyzet, mint Szíriában, nem figyelnek úgy rájuk, mint a Európa nagy részén. Sátrakat vertek, abban élnek. Én úgy látom, hogy Magyarország próbálja jól kezelni a menekültáradatot, de már Magyarországnak is túl nagy az a tömeg, ami érkezik.

Hogy vajon mi lehet a megoldás, az Alaskar Hatem számára is kérdéses, és csak remény, csakúgy, mint sok millió színek.

- Az oldana meg mindent, ha béke lenne. De ez reménytelen. Hogy addig mit lehet tenni? Megmondom őszintén, szerintem Magyarország sem tud mit csinálni, csak gyors segítséget nyújtani , de ehhez kevés egyedül egy ország. Amíg kevesen voltak, Magyarország el tudta látni őket, de mióta túl sokan vannak, már nem lehet kezelni a helyzetet. Hiába akarok segíteni, amikor nem tudok. Rengeteg pénz is kellene ehhez. Ezt egy ország nem tudja megoldani. Az, hogy az emberek ott feküdtek az aluljáróban, hogy ott vannak az utakon, az mindenkit zavar, engem is. Túlterheli a várost, nem tudunk közlekedni. Ez nem megoldás. Sokan tiltakoznak a menekülttáborok ellen. De aki menekül a háború elől, az nem mondhatja, hogy tetszik neki valami, vagy nem tetszik. Ha valaki menekül, védeni akarja a családját, örül, hogy él . Ha védeni akarom a családomat, akármit kapok, annak is örülnöm kell. Örülnöm kell, hogy nem halok meg. Nem kéne válogatni, hogy jobb helyet akarok: meg kell elégedni azzal, hogy meleg helyen vagyok, biztosítják az ételt véli Alaskar Hatem.

S hogy a szír férfi szerint milyen lesz a jövő?

- Azoknak a 99 százaléka, aki ide érkezett , nem akar itt maradni. Németországban is ilyen probléma lesz, hogy nem tudják kezelni. Sok szír azt gondolja, hogy ott majd jobban segítenek nekik, több támogatást kapnak, és ott több a munkalehetőség. De gondoljunk bele: sok magyar is átmegy külföldre dolgozni, meg kellene kérdezni tőlük is, hogy miért? Ez a helyzet egész Európának nagyon nehéz lesz. Hogy nap mint nap több ezren érkeznek, ezt nem lehet kezelni.

Mindenki elfelejtette, hogy az első ötszáz, vagy ezer szíriai, aki beérkezett, az jó ellátást kapott. De ezt a tömeget már nem lehet ellátni. S hogy meddig tart mindez? Amíg nem lesz ott béke. Hogy ez mikor lesz, azt sem lehet tudni.

Vannak sokan, akik visszavágynak. Vannak, akik eladtak mindent, s már nem akarnak visszamenni. Ismerek olyanokat, akik inkább visszamennének, mert honvágyuk van. Amikor már nincsen mit veszíteni, akkor már minden mindegy.