A szerelem gyönyörű, szabad világ

Levente Péter színésszel, rendezővel együtt találkoztak közönségükkel. Akkor beszélgettünk vele, természetesen a házasságról.

– Mi a jó házasság titka? Minek a házasság?

– Fiatal korunkban sokat sátraztunk férjemmel, Levente Péterrel, de amint fedél volt a fejünk fölött, azonnal megéreztük a családi otthon biztonságát. Ezzel együtt megéreztük a büszkeséget, a felelősségvállalást, az ezzel járó áldozatvállalásokat. Egyáltalán azt a minden nehézséget felülmúló békét és örömöt, amit a családi otthonba való hazatérés jelent. Szóval nekem a házasság ebben a gyönyörű, szabad, izgalmas életemben azért kell, mert ez jelenti a biztonságot, a büszkeséget, a felelősséget, az áldozatvállalást. S hogy minek mindehhez az Úr áldása? Hát, mert ha az Úr nem építi a házat, akkor az építők hiába dolgoznak. Az Úr áldásával élni a házasságban egy minden körülmények között összetartó és átvezető erő. Emiatt én nem érzem olyan soknak ezt a 46 évnyi házasságot, ami a hátunk mögött van. Csak így kezdeném ismét, Péterrel, az Úr áldást kérve, most is.

Döbrentey Ildikó dedikál. A családi otthon büszkeséget, felelősségvállalást, áldozatvállalást jelent. Fotó: Zámbó Balázs

– Azt szokták mondani, hogy a szerelem egy idő után elmúlik, és marad a szeretet, az összetartozás. Mi erről a véleménye ennyi év házasság után?

– Úgy érzem az is a feladatunk, hogy a médiában is visszaszerezzük a szerelem méltóságát. Két embert, aki negyvenhat éve együtt él, mi más tartana össze, ha nem a szerelem. Milyen szerelemről beszélek? Arról, amit a családi otthonról mondtam: hogy abban biztonság van, büszkeség van, felelősségérzet van. Sajnos ma a szerelem alatt a testiséget értik az emberek. Ez a világ támadása a szerelem ellen: leszűkíteni a végtelenül gazdag, lelki, testi és szellemi alkotórészekből álló szerelmet annak egyetlen összetevőjére, a testiségre, ami könnyen elcsábítható, tönkretehető, elsöpörhető. A szerelem nem hal meg, nem múlik el, nem szűnik meg, sokkal erősebb annál. Az Úr legcsodálatosabb, el nem múló ajándéka a szerelem. A szerelem két ember egész életre szóló, halálig tartó, ártatlan játéka. Gyönyörű, szabad világ, amelyben gyermekek lehetünk. Olyan szabadok és boldogok, mint a kisgyermekek. A szerelemnek nincs időbeli és térbeli határa. Csodálatos ezt megtapasztalni idős embereknél. Nyolcvanéves asszony, aki síron túl, az örök életben élő férjével beszél szerelemmel. Nem múlt el a szerelme. Önmagában a testi vonzalom elmúlhat, ha a lelki és szellemi összetevők nem építik naponta újra és újra. Az a fajta szerelem, amely két embert kovászként, lángként, valódi összetartó erőként tart össze, tehát, ami tele van egymásra figyeléssel és felelősséggel, az a fajta szerelem nem múlik el, ha naponta teszünk érte. Sajnálom, amikor a fiataloknak ezt nem mondják el, nem győzöm buzdítani őket, hogy higgyenek az örök szerelemben.

– Ezt kezdettől fogva így gondolja, vagy a hosszú házasság ébresztette rá?

– Olyan szerencsés vagyok, hogy a szüleim is szerelmi házasságban éltek. Ezt onnan tudom, hogy én is láttam. Az élet persze hozza a problémákat is, a civódásokat, a napi gondokat, ezeken kell valahogy túl lenni, megbocsátó szeretettel. Igen, ezzel az elhatározással álltam neki a mi kettőnk kapcsolatának Péterrel, hogy minden mozzanatára vigyázni fogok. A találkozásunk után hamar rájöttünk, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Mi vagyunk az a két fél, akik már ki tudja mióta keresik egymást. Mindketten azzal a szent elhatározással házasodtunk, hogy minden nap tenni fogunk azért, hogy ez a csodálatos ajándék, a mi szerelmes házasságunk ne essen szét. Erre vigyázni fogunk, és tenni fogunk érte, nap, mint nap. Ebben a szellemben neveltük fel a lányunkat is, ő azt látta, hogy a szülei szeretettel beszélnek egymással, a gondokat is így oldják meg, nem hangos szóval. Az a gyerek, aki látja a szüleit egymást átölelni, megpuszilni, az védve van, és mintát kap. Én ezt hoztam, és ezt is adtam tovább a gyerekemnek. Meg vagyok győződve arról, hogy az ilyen gyerekek képesek tovább vinni a szerelemnek ezt az ártatlan, tiszta tüzét.

– Mit üzenne a házaspároknak?

– Az a házasság, amit az élő, elfogadó, biztonságos és büszke, felelősségvállaló és áldozatkész szerelem tart össze az Úr áldásával, egészen bizonyos, hogy járható út és megmarad. Sok boldog pillanattal, minden örülmények között. Valójában két emberen és az Úron múlik.