A kenyér és a perec készítése volt a téma a kapornaki találkozón

A program megnyitóján a helyi magyar közösség elnöke, Román Szilvia kiemelte: idén ünneplik a helytörténi gyűjteményként működő, volt Skerlák-kúria átadását, s az esemény óta minden évben valamilyen helytörténeti vagy hagyományőrző tartalmat kap a kapornaki találkozó. Ezúttal a kenyér- és perecsütésre mint az őrségi, vagyis pontosabban a goricskói népi gasztronómia kiemelten fontos elemeire fektették a hangsúlyt.

A találkozó résztvevői kenyérből, perecből, kalácsból is válogathattak. Az őriszentpéteri Tornyos Jázmin (középen) mutatja nagymamajának, Breszkócsné Boda Valériának, hogy mit is szeretne megkóstolni Fotó: Gyuricza Ferenc

A kenyérsütés történetét - s azon belül a térségre jellemző jellegzetességeket - Gaál Zsuzsanna, Az őrségi konyha kincsei - Régi és mai receptek című szakácskönyv szerzője vázolta fel. Kiemelte: az az erjesztett, és ezáltal magasabbra kelő kenyér, amit általánosan ismerünk, mindennapossá csak a XVI. században vált, azt megelőzően inkább a lepénykenyér volt elterjedt, és vélhetően a honfoglaló őseink is ezt ismerték. Kenyeret számos alapanyagból, különböző gabonákból készítettek. Az Őrségben többek közt a kukorica, a hajdina, a köles és a hérafű is szolgált alapanyagként.