Ismerje meg Irma nénit, akinek a dödölléje Széll Tamást is lenyűgözte

A fekete csempével díszített takaros ház kapujába szaladt elénk a 75 éves Irma néni. "Tudjátok az utat!" felkiáltással már robogott is tovább, hiszen éppen lángos dagasztása közben érkeztünk.

- A 75. születésnapomra a település összetartó közössége egy háztartási géppel lepett meg, de amíg azt összeszerelem, addig a már jól begyakorolt mozdulatokkal elkészül a tészta - avatott be a részletekbe, miközben éppen a hasához szorított edénnyel rótta a köröket a konyhában. - A lángos készítése végtelenül egyszerű. Egy kilogrammnyi liszthez egy evőkanál só, egy kocka élesztő, fél liter tej és víz szükséges, majd közvetlenül a sütés előtt három-négy kanál étolaj kerül a tésztába. No, és persze az én verziómba még két főtt burgonyát is rakok, így gazdagítva a magyarok egyik kedvenc ételét.

Díjak és elismerések. Nagyrécsén büszkék Irma nénire - Fotó: Sz A

A szerény, kedves, mindig mosolygós és végtelenül közvetlen nyugdíjas azonban először nem ezzel, hanem ínycsiklandozó dödölléjével mutatkozott be kilenc éve a Kanizsai Bor- és Dödöllefesztiválon. Az azóta eltelt időben Budapesttől Nyíregyházáig az ország szinte minden pontján megismerték, megszerették és készítik is a hagyományos zalai ételt.

Irma néni hozzátette: a dödölle sokáig a szegények eledele volt, ugyanis korábban húsból kevesebb jutott a családok asztalára. A krumpli viszont a mai napig a kert fontos növénye, melyből ő több fajtát is ültetett, bár az aszályos nyári idő nem ígért jó termést.

- A napszámból hazatérve szinte mindennap kukoricagánica, a lisztből és zsírból készült, egyébként rossz ízű, sterz, illetve dödölle fogadta az éhes szájakat - tette hozzá. - Azt még álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer ekkora népszerűségnek örvendhet ez az egyszerű burgonyás étel. Persze ebben nagy szerepe van az évek óta minden ősszel megrendezett gasztronómiai fesztiválnak, melynek keretében egyre többen kötnek örök barátságot a laktató zalai étellel. A jó dödölléhez alaposan megtisztított fehér vagy éppen sárga színű, lisztes fajtájú öreg burgonyát beletesszük egy fazékba úgy, hogy a víz ellepje. Ezt addig főzzük, míg meg nem puhul, s ezzel a vízzel együtt pépesre törjük. Akkor jó, amikor egy mártásra hasonlít. Ezután pont annyi lisztet adunk hozzá, amennyit felvesz. Majd erővel, lendületes mozdulatokkal, addig kell keverni a masszát, amíg az egyenletessé nem válik. A lényeg: olyan keménységű legyen, hogy már ne ragadjon rá a fakanálra és az edény falára. Egy deszkán olajozzuk be a tésztát, s egy kanál segítségével néhány centiméteres nokedliket szaggassunk belőle, amit aztán aranybarnára piríthatunk! Az ínyencek vöröshagymával gazdagon szeretik, ám a medvehagymás, tejföllel gazdagon meglocsolt változatnak sem lehet nemet mondani.

A pirított dödölle egyszerűen, sült hagymával a legjobb - Fotó: Sz A

A nagyrécsei asszony szerint a dödölle így elkészítve lett igazán ízletes. Ezt a ma ismert és közkedvelt verziót azonban megelőzte az úgynevezett "macskanadrág". Ebben az esetben a tört burgonyát összekeverték liszttel és némi sóval, majd megkenték sült hagymával, és a tányérra tették. Az étel a nyúlóssága miatt kapta a fenti csúfnevet.

A 75 éves Irma néni azért ismeri ilyen jól ezeket a recepteket, mert hiába is dolgozott néha erőn felül, mindig szerény körülmények között élt.

- Dolgos, földműves szüleim voltak, akik rajtam kívül még három gyereket neveltek tisztességben, szeretetben - mesélt tovább. - A nyolc általános iskolai osztály elvégzése után a földeken kezdtünk dolgozni; még jól emlékszem, hogy minden negyedik véka terményt tarthattuk csak meg. Fiatalon jártam napszámosként a környező hegyhátakra, ha kellett, kapáltam, máskor metszettem a szőlőt. Nem lehetett akkor még válogatni.

Irma néni a kertjében termeszti a dödölléhez szükséges burgonyát

A faluban ismerkedett meg későbbi férjével, akivel a jobb élet reményében, egy hirtelen ötlettől vezérelve a pezsgő fővárosba költöztek. Élete párja sofőrként helyezkedett el, Irma néni pedig varrónőként dolgozott, de hamar kiderült számukra: a szülőfalu nyugalma mindennél többet ér. Irma néni útja a helyi iskola konyhájára vezetett, négy éven keresztül a vásárlásban segített, majd 1996-os nyugdíjazásáig konyhalányként segített az ételek elkészítésében. Az intézményben lehetőség lett volna a szakácsmesterség kitanulására, azonban a kétgyermekes családnak minden pénzt be kellett osztania. Az asszony kivételes munkabírásáért állami kitüntetést is kapott, melyhez pénzjutalom is dukált.

Miközben Irma néni az újságíróra bízta a dödölle kiszaggatását, bevallotta: a főzés nővére feladata volt, így amíg férjhez nem ment, jó messziről kerülte a tűzhelyet. Nem szeretett, és saját elmondása szerint nem is tudott főzni.

- Paprikás krumplival próbálkoztam, úgy éreztem, azzal megbirkózóm, s láss csodát, a családnak ízlett - mosolygott. - Soha nem használtam szakácskönyvet, receptet, csak érzéssel, inkább tapasztalat alapján főztem. Lehet, hogy ezért sikerült életem első, saját készítésű dödölléje nyúlósra, de az évek során tökéletesítettem a technikát.

Olyannyira, hogy nemrég Pölcz Lászlóné valósággal az ujja köré csavarta dödölléjével a fővárosi Gourmet Fesztivál résztvevőit. Az étteremtulajdonos Rosenstein család meghívására vett részt a gasztronómiai seregszemlén. Rosenstein Tibor és Pölcz Lászlóné találkozásában nagy szerepe volt Cseresnyés Péter államtitkárnak, országgyűlési képviselőnek, aki tudta, hogy e két kivételesen jó szakembernek együtt kell azért dolgoznia, hogy a tradicionális népi étel, a dödölle végre megbecsült nemzeti érték lehessen. A szakács család tavaly télen elkezdte a felkészülést. Akkor határozták el, hogy elmélyítik tudásukat, felkeresik a dödölle nagykövetét nagyrécsei otthonában, s egyenesen a kályha mellől lesik el a különféle praktikákat. A kapcsolat az első pillanattól kezdve gyümölcsöző volt, ami Irma néni kivételes vendégszeretetének köszönhető.

A dödölle nagykövete, Pölcz Lászlóné a zalai ételnek köszönheti, hogy Rosenstein Tiborral barátságot köthetett - Fotó: Surányi Kinga

- Nem szeretem a "flancos" dolgokat, váratlanul ért a szerintem indokolatlan felhajtás - mesélte az élményeit. - Sok gasztronómiai fesztiválon jártam már, de az "emberfeletti", hogy milyen szeretettel fogadtak, mindenki a nevemen szólított, gratuláltak szinte egyfolytában. Jóleső érzéssel töltött el, hogy a dödölle ízvilága a Bocuse d'Or szakácsolimpia európai döntőjének győztesét, Széll Tamást is elvarázsolta. De ennél is jobban szeretem, ha a gyerekeim vagy éppen a barátaim dőlnek hátra a székben úgy, hogy egy jót ettek. Sokszor elmondtam már, de valóban akkor vagyok a legboldogabb, ha adhatok. A családommal soha nem éltünk nagy lábon, ám az édesanyám a mi kis kevés ételünket is megosztotta a nálunk szegényebbekkel. Ez a felfogás számomra a minta.

Irma néni több szempontból is kivételes asszony, amellett, hogy kifogástalanul főz, 75 éves kora ellenére sem ismer lehetetlent. Aktívan vezeti a helyi nyugdíjas klubot, hetente egyszer nótákat gyakorolnak, vidám műsorukkal a környék dalos találkozóin rendre kiváló hangulatot teremtenek. S ha ez még nem lenne elég: már évek óta egy Balaton-parti római katolikus táborban főz szegény sorból való erdélyi gyerekekre.

- Hálás vagyok a Jóistennek azért, hogy erőt adott és segít az utamon - mondta, miközben könnyek szöktek a szemébe. - Furcsa, de a munka feltölt energiával, csak akkor lennék fáradt, ha megállnék egy pillanatra. Még ha olykor nem is értem, de érzem a felém áradó szeretetet és törődést, ami ebben a gyors világban olyan érték, amit őrizni, becsülni kell.