Mesés vízi világ Zalaegerszegen

Ma már kevesen tudják, hogy a kaszaházi körforgalom utáni leágazás nemcsak a két cég bejárata, hanem egy régóta használatos, a Zala folyó felé vivő mezei út kezdete is.

Valamikor kavicsot bányásztak errefelé, s a bányagödrök helyén tavak keletkeztek. A vasúti átjárót követően szép magántavak érik egymást, de a szomszédos területen, még a vasúton innen, felfedezünk olyanokat is, amelyek medrét nemrég még markológépek mélyítették, s miután bezárt a bánya, jóléti hasznosításuk csak mostanában kezdődhet el... Felhívjuk az „Eladó tavak” alatti táblára festett telefonszámot.

– Hantos József, tessék parancsolni – hallatszik a barátságos hang a telefonban. Megbeszéljük a találkozót, s hamarosan egy szép tó partján válthatunk szót Hantos Józseffel, aki a felességét is magával hozza. A tavat ők használják, de ha kell, akár meg is vehetem, mondja Hantos József.

– Valamikor ide, közvetlenül a Gartner mögé álmodtam egy közösségi vizes teret a város lakói számára, több, ilyen célra kialakított tóval, de nem lett belőle semmi. Egerszeg lakói nem is tudják, milyen csodálatos vízi világot lehetett volna itt létrehozni, de ez már a múlté, talán jobb is róla nem beszélni – mondja, de kérésemre összefoglalja az elmúlt húsz év történetét.

A kaszaházi körforgalom melletti vasúti átjárótól a pózvai vasúti átjáróig húzódó, egy kilométer hosszú, a vasúti töltéstől a Zala folyó felé pedig mintegy hatszáz méter széles területet 1996-ban vásárolta meg Hantos József az egerszegi téesztől. Ezen a földön 96 tó rejtőzött elvadult partokkal és tengernyi szeméttel...

– Lelki szemeim előtt most is itt lebeg az akkor megálmodott vízi világ. Úgy gondoltuk, hogy a város felőli hét tavat közösségi célra ajánljuk fel. A tavakban horgászhattak volna, közöttük parkot lehetett volna létesíteni, sétányokat, pihenő helyeket, játszóteret a gyermekeknek, szalonnasütőket, esőbeállókat. A többi tó környékén pedig lakásokat szerettünk volna építeni. Mivel ez a hely a környéken lakók szeméttelepe volt, először is elhordattunk innét százhetven teherautó szemetet. Volt itt mindenféle hulladék, roncsautó, lerothadt gumiabroncsok sokasága, rozsdás hűtőszekrények, eldobott tévék, építési törmelék, s ki tudja, még mi nem. Saját költségünkön elvégeztettük a környezetvédelmi vizsgálatokat, megterveztettük az elképzelésünket, s mindezek milliókba kerültek. Amikor a tervezéssel megbízott budapesti városfejlesztő iroda vezetője eljött megnézni a területet, azt mondta, ilyen vízi paradicsommal egyetlen európai város sem rendelkezik. Az volt a javaslatuk, hogy tegyük csónakkal átjárhatóvá a tavakat, s akkor olyan természetes vízi rendszer jön létre, amihez hasonlóról ők sem tudnak. Elkészült a tervjavaslatuk, ami tartalmazta a nagyközönség számára kijelölt közösségi területeket és a 38 házas öko-lakóparkot. A hatóságoknál azonban elakadtunk, mígnem az egész területet bevonták a Natura 2000-es természetvédelmi övezetbe – emlékezik vissza Hantos József.

Ezt követően helyezték ki az „Eladó tavak” táblát. Mára a 96 tó mintegy nyolcvan százaléka gazdára talált. Az eladott telkek nagysága a 3-4 ezer négyzetméterestől az egy hektárosig terjed.

– A kerítéseket a saját halak megvédése miatt kell építenünk. Ezekből a tavakból csak azt tudja kifogni az ember, amit beletesz. Nem is annyira az orvhorgászoktól kell félni, hanem az árvíztől. Ezt a saját kárunkon tanultuk meg mi is. Hoztunk vagy hatvan nagyobb méretű csukát az egyik tavunkba, s jött egy árvíz, ami összefolyatta a tavakat, s minden csukánk elment. Úgy hat-nyolc évente van olyan árvíz, ami a mélyebb szakaszokon összeköti a tavakat, s ilyenkor csak a kerítés jelent akadályt a nagy halaknak. Egyébként a tavak vize csodálatos. Egy méter mélységben ivóvíz minőségű a medrek vize. Az alattunk lévő talaj szerkezete a bevizsgálások szerint: a felszínen általában két méteres humusz van, alatta hét méternyi kavics húzódik vízzel telítve, ez alatt harminc méternyi agyag réteg található, majd lejjebb megint víz terül el a Zala völgyében. A város kútjai is innét nyerik a vizet. Sajnos, nyolc-tíz évvel megelőztük a mostani városvezetést, mert ma már másként mennek a dolgok Zalaegerszegen mint akkor, amikor mi kezdtünk. A mostani fiatal csapattal meg lehetett volna valósítani az álmainkat, bár még mindig vannak olyan tavaink, amelyek bevonhatók lennének egy közösségi programba – köszön el Hantos József.

Ezzel azonban még koránt sincs vége a bányatavakban rejlő lehetőségeknek. A Hantos-tavaktól nyugatra, a vasút és a Zalaszentiván felé vezető út között is nagy bányatavakat találunk. Közvetlenül az út mentén található a CHR Zalaegerszegi Betonüzeme, melynek szomszédságában húzódik a néhány éve bezárt kavicsbánya területe. A kerítésen túl tábla hirdeti: Bezárt bányaterület, Illetékteleneknek belépni tilos! Fürdeni tilos! Horgászni tilos! Beljebb, a part menti fák takarásában két, nagyméretű, gyönyörű tó található. A két tó között széles, jól járható út vezet. Micsoda sétány lehetne itt, ötlik fel bennem a gondolat, miközben próbálom megörökíteni a szebbnél szebb partszakaszokat, amelyek hátterében a Henye- és a Csácsi- hegy zárja a horizontot. A betonüzemnél nem tudják megmondani, hogy kié a felhagyott bánya területe, ki a birtokosa a tavaknak. A földhivatal segítségével megtudjuk, hogy ezek a Zalató-Coop Kft. és tizenhat magánszemély tulajdonában vannak. A Zalató Kft. ügyvezetője Gergály Gyula, az egerszegi téesz egykori elnöke, aki meglepetésünkre nem hasznosítási, hanem eladási szándékról beszél:

– Öreg emberek vagyunk, mi már nem tudunk mit kezdeni ezekkel a tavakkal. Még 1988-ban, az egerszegi építési vállalatok a téesz-szel a kavicsbányászatra létrehoztak egy konzorciumot, ami mostanra rég megszűnt, s néhány éve a bánya is bezárt. A téeszben lévőknek kellett valamit kezdeni a területtel, hogy a tulajdont megőrizzük. Az akkori maradék 31 tagnak elmondtam, egy kft.-t kell alapítani ahhoz, hogy ez a terület számunkra ne vesszen el. 2006-ban, 16-an adtuk össze a Zalató 3 milliós törzstőkéjét. Sajnos, életem legrosszabb üzlete az volt, amikor a régi tavaink területét eladtuk. Rákényszerültünk azonban erre, mert a rendszerváltással a tönk szélére került a gazdaságunk, de akkor még volt 150 dolgozónk, s nekik valamiből bért kellett fizetnünk Hogy ezzel a tóval mi lesz? Aki megnézi ezt a területet, azonnal látja, hogy így, egyben lehetne belőle valami nagyon szépet létrehozni. Itt fekszik közvetlenül a város tövében, a Gartner cég és a betonüzem között, az út mentén. Bennem is az merült fel elsőként, hogy a városunknak ajánljuk fel eladásra, szolgálja Zalaegerszeg javát az, amit a tavakból ki lehet alakítani. Írtam is egy levelet a polgármester úrnak, végezzék el az értékbecslést és kössünk nekik is tetsző megállapodást. Még nem jött válasz, nem vagyok türelmetlen, mert alaposan meg kell gondolni az ilyen lépéseket. Ha nem kellenek a városnak a tavak, akkor meghirdetjük eladására a területet. A két, a város felőli oldalon összeérő tó között középen út vezet, jól leválasztható, kisebb területekre szakaszolható a térség. Nem szeretném azonban, hogy ez a terület is úgy járjon, mint a régi bányatavaké, amit ’96-ban kényszerből adtunk el – mondja Gergály Gyula.

A Zalató Kft. tulajdonában lévő tavak lehetséges városi hasznosításáról a Városházán is érdeklődtünk. Az önkormányzattól kapott információk szerint a közlejövőben megvizsgálják, milyen lehetőségek rejlenek a város számára a bányatavakban, amelyek ismertetésére visszatérünk.