Lékek mellett

Ilyenkor kellemesebb meleg szobákban gubbasztani vagy fűtött irodákban morzsolni le a munkaidőt. Ezzel szemben a szikrázó jégen itt is, ott is emberi sziluettek válnak ki a ködből. Néhányan szánkót húznak, unoka helyett a felszereléssel. Lékhorgászok. Viszik a jégfúrót, a felszerelt botokat, kis vödörben az élő csalihalat, termoszt meleg teával, hogy meg ne fagyjanak. Azt latolgatják, hol fúrjanak lyukat a jégen. Vajon merre járhat az élelmet kereső süllő vagy csuka?

A Potyka büfé előtti partszakaszon elkeseredett harcot vív egy férfi a jéggel. Hosszú nyélre erősített, nehéz fémkoronggal üti-veri egy csónak körül a fagyott felületet, de nem bír vele. Olyan erős már a jég, hogy beszakítani nem lehet, hiába csépeli a vasdoronggal.

- Kedden is eljöttem, feltörtem a jeget a csónakom körül, nehogy tavaszra megsérüljön. De már nem bírok vele, ez már így marad olvadásig. Inkább indulok a jégre horgászni. Kivettem egy nap szabadságot mára, holnap, szombaton pedig jön még négy-öt barátom, akik csatlakoznak. Nekem itt csónakom van, és éves horgászjegyem - mondja Schmidt Ottó, aki Szombathelyről jár rendszeresen a zalai tóra.

- Szeretem ezt a tavat. Szombathely környékén nincsenek ilyen jó, nekem való vizek, mert én csak rablózom. Két hete, hét végén fogtam már két süllőt, de azóta semmit - mondja a csalódottság legkisebb jele nélkül. Valódi sporthorgász.

- A téli szezon változó, de az idei tél kiemelkedően jó a horgászat szempontjából. Már hét éve nem volt befagyva a tó. Legfeljebb behártyásodott, olyankor se csónakkal, se gyalog nem lehetett rámenni. Akkor a december, január és február holtszezonnak számított, senki sem horgászott. Az idei télen már december közepe óta kijárnak a jégre a horgászok. Az elmúlt húsz évben sok osztrák horgász ideszokott. Akkoriban nagyon jó csukás víz volt, most inkább süllőben erősebb a tó - mondja Adorján Jenő, a tavat birtokló Zalaszentmihályi Horgászok Egyesületének elnöke, akivel jégszemle közben találkozunk.

Megtudjuk tőle, az egyesület nem bízza a véletlenre az eredményes horgászatot, tudatos haltelepítésekkel igyekeznek őrizni a tó jó hírét. A Balatoni Halgazdaságtól évente több mint ötszázezer, öt-hét centis süllőivadékot vesznek. Ezekből három év alatt lesz méretes süllő, ami a szentmihályiaknál negyven centist jelent.

Hozzátette, telepítenek a fogható mérethez közeli, harminc centis példányokat is, azokat már a következő évben ki lehet fogni. Tavaly hétezer napijegyet váltottak náluk a horgászok, és az idei évkezdet sem rossz. Az első két hét alatt legalább kétszáz horgászvendég jött szerencsét próbálni.

Nekivágunk a jégnek. Most nem kell a parton kerülni vagy csónakba ülni. A több mint százhektáros víz-, most jégfelület túlsó partján találomra megcélzunk egy horgászhajlékot, ami előtt ketten állnak.

- Gyerekkorom óta horgász vagyok, mivel Siófokról származom, és 1950-től van horgászigazolványom. Egészségi okokból azonban húsz éve csak műkedvelőként látogatom a horgászvizeket. Most is vendégként jöttem, hogy a horgásztárs ne legyen egyedül. Gyönyörű ez a nap, nagy élmény a jégen horgászni.

Ezelőtt tizenöt évvel tüzet raktunk, bográcsgulyást főztünk itt a jégen. Azóta, ha csak tehetem, eljövök. Én már nem, de az unokáim horgásznak, akiknek jegyet váltottam az egerszegi Gébárti-tóra - így Sziver János.

- Tavaly hetvennyolcszor voltam itt a tavon. Ha nem jöhetek egy hétig, akkor már beteg vagyok. Két dolog nyugtat meg: a horgászat, és ha bemegyek a konyhába főzni. Ma eddig csak léket fúrtunk, nem fogtunk még semmit, hosszú várakozásra rendezkedtünk be. Várunk a csukára - így az ugyancsak nyugdíjas Karvalits Ferenc, aki két, egymástól jó húsz méterre levő szerelékének úszóit figyelte.