Személyes viszály mérgezi a falu életét?

Talán így tudnánk a legérzékletesebben jellemezni azt, amit még az elmúlt héten személyesen tapasztaltunk a csupán 70 lakosú településen. Az előjelek is érdekesek voltak, a közmeghallgatást megelőzően két invitálást is kaptunk a falugyűlésre, az elsőt még telefonon, majd egy falubeli személyesen is megelőlegezte az esetleges balhét , zalaegerszegi szerkesztőségünkbe bekopogtatva erősített rá a telefonos kérésre.

Bolla Hajnalka (balról) és Bolla Istvánné az uradalmi kúria előtt. A közmeghallgatáson annak jelenlegi tulajdonosát is érte kritika az épület és környezetének állapota miatt Fotó: Gyuricza Ferenc

Ezeket a meghívásokat azzal a megjegyzéssel is kaptuk, hogy a település polgármestere, Káli Lajos igencsak összeférhetetlen természetű, akivel nagyon nehéz szót érteni. Ehhez képest jelen sorok írója a közmeghallgatás alatt egészen mást tapasztalt, bár határozott volt a polgármester, ám végig higgadt hangnemben s kifejezetten intelligens módon vezette a falugyűlést, még azzal sem hozták ki a sodrából, amikor személyes támadások érték. Az első ilyen megnyilvánulás rögtön a polgármesteri beszámolót követte: Beke Károlyné szólalt fel egy ötvenezer forintos bírság miatt, amit a falugyűlésen szintén jelen lévő férje - Káli Lajos elődje - személyes bosszúnak nevezett. A polgármester válaszából kiderült, a bírságot azért szabták ki, mert Bekéék egy közhasználatú mezőgazdasági utat villanypásztorral zártak le, bár ezt a tényt ők tagadták, és végig arra hivatkoztak, hogy csupán ideiglenesen, az érintett út melletti terület kaszálása miatt kellett áthelyezniük a villanypásztort tartó karókat. De nem ez volt az egyetlen dolog, amiben kiütközött a két személy közötti nézeteltérés, a temető melletti terület gondozatlanságáért is egymást okolták, illetve hatósági és rendőrségi feljelentésekről szóló vádak is elhangzottak. Beke Károly végig kitartott azon álláspontja mellett, miszerint bosszúhadjárat folyik ellene, Káli Lajos ezzel szemben úgy érvelt, hogy az önkormányzati rendeleteknek érvényt fognak szerezni, amit a jelenlévők közül többen helyeseltek, valamint kívánatosnak is tartottak, de olyan felvetés is elhangzott, hogy Bekéék büntetésétől - az anyagi helyzetük miatt - méltányosságból ezúttal eltekinthetne a hatóság.

Arról, hogy milyen mélyen gyökerezenek az ellentétek, olyan apró jelek tanúskodnak, mint amikor a korábbi polgármester az ezeket a falakat a saját két kezemmel építettem fel mondatot ejtette el indulatosan a faluház kapcsán. Az is kiderült, hogy a község és a helyi közösség állítólagos érdekeit szolgáló, ám a falugyűlésen konkrétan meg nem nevezett intézkedések meghozatala érdekében aláírásgyűjtés is folyt Szentkozmadombján - tudomásunk szerint 27 személy írta alá a kérelmet, elsősorban a nem állandó lakcímmel rendelkező ingatlantulajdonosok. Káli Lajos a személye ellen indított támadásként fogta fel mindezt, s ezért úgy vágott vissza, hogy azok követelnek, akik a falunak semmit nem adnak.

A rendeletek szigorú betartatását a polgármester amúgy nem csak Bekéékkel szemben lebegtette meg, mint lehetséges fegyvert, ugyanezt a határozott fellépést mutatta a település jövője egyik zálogának tartott, a XIX. század végén épült Dervalics-féle uradalmi kastély jelenlegi tulajdonosával szemben is. Utóbbit azért érte kritika a falubeliek részéről, mert sem az épületre, sem annak környezetére nem fordít elég gondot. Mindezeken felül hangzott el panasz a bevezető út állapota miatt - azt folyamatosan összesározzák a község határában földterülettel rendelkező mezőgazdasági vállalkozók -, voltak észrevételek az állattartó telepről áradó trágyaszag kapcsán, kértek padot a temetőbe, hogy meg tudjanak pihenni az oda kijáró idős hozzátartozók, de hiányolták a szépkorúak ünnepét és a falu híres szülöttéről, néhai Gerencsér Ferenc cimbalomművészről szóló megemlékezést is. Volt még egy személyi ellentétre utaló felvetés, többen is jelezték, hogy a helyi választási bizottság elnöke szintén megosztja a falu lakosságát, ezért a közelmúltban lezajlott népszavazást sokan bojkottálták, vagy inkább más településen éltek a szavazati jogukkal.

Érdekes volt látni, hogyan reagáltak az elhangzottakra a jelenlévők. Kívülállóként úgy tűnt, hogy a regnáló és a korábbi településvezető közötti vitában nem foglalnak egyértelműen állást, az egyik felszólaló mindkettejüknek címezve kissé epésen jegyezte meg: Imádok itt élni, ez a falu egy csoda, de az ellenségeskedésetek tönkreteszi az életünket. Rendezzétek már le egymás között, ne a falu lássa a kárát!