Az elemi ˝háttérmunkás˝ - Nem transzfuziológusnak készült dr. Kőcs Mária

A transzfuziológia, a vérátömlesztéssel, illetve annak során fellépő, esetleges kedvezőtlen reakciók vizsgálatával foglalkozó csapat nem egy „sztárosztály”, nincs annyira a betegellátás előterében, mint mondjuk, a sebészet, vagy éppen a nőgyógyászat. Viszont az itt dolgozók szakszerű munkája nélkül rendkívül nehézzé válna a többi osztály sikeres gyógyító tevékenysége.

– Vércsoport szérum-kompatibilitási vizsgálatok, a terhesek immunhematológiai gondozása, továbbá a vérkészítmény tárolása és kiadása tartozik a feladataink közé, magyarán mi raktározzuk és biztosítjuk a műtétekhez szükséges vért – bocsátotta előre az osztályon tett látogatásunkkor dr. Kőcs Mária. – A vörösvérsejtek felszínén találhatók azok az antigének, amelyek meghatározzák a vércsoport-tulajdonságokat. Ismerünk kevésbé lényeges és nagyon lényeges antigéneket, vércsoport-tulajdonságokat, amelyekkel szemben némely szervezet elkezd ellenanyagot termelni. Ez komoly problémákat generálhat, életveszélyes állapot, úgynevezett hemolízis alakulhat ki (a vörösvérsejtek feloldódnak a szervezetben), ezért rendkívül fontos, hogy a beteg olyan vért kapjon, amire a szervezete nem termel ellenanyagokat, tehát azzal kompatibilis. Ezt a szűrést minden vércsoport-meghatározásnál elvégezzük. Utóbbi bizonyos műtétekhez hozzátartozik, a terhesség során pedig minimum kétszer minden kismamánál előírás.

A főorvosasszony elmondta: az osztályon immáron 12 éve nem végeznek véradáshoz kapcsolódó vérlevételt, azonban vérkészítmény-depóként továbbra is működnek, hiszen a kórháznak napi szükséglete a megfelelő mennyiségű és minőségű vér. Ez utóbbi néha bizony, okoz fejfájást a transzfuziológián dolgozóknak

– Murphy törvénye szerint megesik, amikor olyan a csillagok együttállása, hogy éppen abból a vércsoportból kellene nagyobb mennyiség, amiből akkor nincs túl sok – folytatta dr. Kőcs Mária. – Ilyenkor erősen kell sakkozni, hogy melyik beteget vegyük előre, kinek fontosabb a mihamarabbi műtét és ki az, aki esetleg egy-két napot még várhat addig, amíg be tudunk szerezni olyan, vagy legalábbis kompatibilis vércsoportot, amilyenre neki szüksége van. Ez azt is jelenti, hogy nagy mértékben függünk a véradóktól, a véradók aktivitásától, ezért lenne fontos, hogy minél többen vállalják ezt az önkéntes segítséget.

Dr. Kőcs Mária, a transzfuziológiai osztály főorvosa büszke rá, hogy az eltelt 37 évben transzfúziós szövődmény, vagy esetleges vércsoporttévesztés nem fordult elő a Kanizsai Dorottya Kórházban

A főorvosasszony azt sem rejtette véka alá: a véradásszervezésben zajló folyamatok sajnos, egyelőre nem ebbe az irányba mutatnak. A fiatalok valahogy „kikopnak” a rendszerből, aminek sanyarú helyzetén talán segítene, ha a munkahelyek biztosítanának lehetőséget a munkaidőn belül akár a helyszíni véradásra is – amire régen szép példák voltak, egy ideje azonban egyfajta bezárkózás tapasztalható. Másrészt szigorodtak azok a feltételek is, amelyek behatárolják, ki lehet véradó: tartós gyógyszerszedés, például az allergia csillapítására szolgáló antihisztaminok szedése kizáró ok.

– A kórház vérigénye átlagosan napi 2 egységtől a 20 egységig terjed – tette hozzá a szakember. – Egy véradótól egy alkalommal egy egységnyi, azaz 450 milliliternyi vért vesznek le. A levett vért aztán alkotóelemeire bontják, többféle készítmény lesz belőle.

A főorvosnő azt is elárulta: fiatalon nem arról álmodozott, hogy a transzfuziológián dolgozzon. Kiskora óta arra vágyott, hogy gyermekorvos legyen, de aztán egy családi tragédia után úgy érezte, nem tudná feldolgozni egy-egy kis beteg elveszítését, amire sajnos, óhatatlanul van példa azon a pályán. Így belgyógyásznak indult. A transzfuziológiára az egyik doktor küldte el azzal, hogy jobb az egy leendő anyának, mert nem kell ügyelni.

– Eljöttem és örültek nekem, mert már abban az időben sem sok fiatal orvos vetődött errefelé; pályáztam és elkezdtem itt dolgozni – idézte fel. – Immár 37 éve ez a munkahelyem, s 1995 óta kinevezett főorvosként teszem a dolgom. Ha pedig Isten is úgy akarja, jövőre nyugdíjba megyek...