Az egyetemisták 70 százaléka pornófüggő - Hevesi Krisztina a női orgazmusról, a pornóról, a félrelépésről

Márpedig neki volna mondandója. Ez derült ki zalaegerszegi estjéből is, ahol Nagy Réka pszichológus beszélgetett vele.

– Egy vizsgálat összevetette a mai szexuális attitűdöt a tíz évvel ezelőttivel, s az derült ki, hogy mind a gyakoriság, mind a minőség csökkenő tendenciát mutat – kezdi a sport-, egészségfejlesztő- és szexuálpszichológusi végzettséggel egyaránt rendelkező vendég, az ELTE oktatója, aki első diplomáját közgazdaságtanból szerezte. Amúgy Hevesi Tamás énekes felesége. – A szexuális együttlétek mára ritkábbak és rövidebbek lettek, az előjáték hossza egyharmaddal rövidült, s kevésbé is vagyunk elégedettek az élménnyel. Az autoerotika azonban jelentősen növekedett...

Mindennek oka az internetes pornó terjedésében keresendő. Egy több ezer főn elvégzett kutatás azt a megdöbbentő eredményt hozta, hogy az egyetemisták 70 százaléka egyenesen pornófüggő. Ugyanezen felmérésből derült ki, hogy a nők 40 százalékának fájdalmas élmény az együttlét, ami ugyancsak a pornó számlájára írható. Az ilyen filmekben látható jelenetek ugyanis köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, sokan mégis ezt tekintik követendő mintának. Csoda-e ha ennek egyik fél sem tud megfelelni?

– A pornó a fiatalemberek körében okozza a legnagyobb károkat – folytatja Hevesi Krisztina. – A férfiak számára a látvány az elsődleges ingerforrás, s a filmek olyan vizuális ingerküszöb-emelkedést idéznek elő, hogy 27-28 éves korra a férfiak egy része már képtelenné válik a normális együttlétre. Az ingeráradat kioltja a személyes erotikát. A pornó olyan, mint a szirének dala. Először serkentő, izgalmas élmény, ám ha átbillen egy határon, lepusztítja a valódi kapcsolatot. Úgy működik mint a kokain, egyre nagyobb dózisra van szükség a kívánt hatáshoz.

A pornó hamis világa okolható azért is, hogy a párok elégedetlenek önnön szexuális viselkedésükkel és a partner teljesítményével is. A lány azt tapasztalja magán, hogy képtelen tíz perc után ugyanolyan kárpitszaggató, hajdobálós orgazmust produkálni, mint amit a filmen látott. Mi következik ebből? Azt hiszi, hogy vele van a baj, és megtanulja megjátszani az élvezetet. A nőknek eleve mindössze 25-30 százaléka képes hüvelyi orgazmusra, hiszen a vaginában kevés az érzőideg. A filmekben azonban mindig és minden körülmények között beteljesedik az aktus.

Ha már a női orgazmusnál tartunk, megjegyzendő, hogy ha összejön a beteljesülés, az hosszabb és mélyebb a férfiaknak jutó élménynél. (A görög mitológia szerint éppen kilencszer. A kétnemű Tiresiastól tudjuk ezt, ő pontosan összevethette.) Az érzést „kis halálnak” is nevezi az irodalom, a feloldódás, önfeladás magas foka miatt. Épp ez az oka annak, hogy a menedzser típusú nők, valamint a „jó kislányok” nehezebben jutnak el a csúcsra. Ők ugyanis ragaszkodnak hozzá, hogy mindent, a saját testüket is kontroll alatt tartsák.

Hevesi Krisztina: - A megcsalás hátterében legtöbbször önértékelései probléma áll
Fotó: Pezzetta Umberto

De kanyarodjunk még vissza a pornóhoz, mely jelenség a legfiatalabbakat is elérte. Tíz évvel ezelőtt az volt megállapítható, hogy a gyerekek 11 évesen találkoznak először pornófilmmel. Ma 9 évesen. Leggyakrabban véletlenül, házi feladat készítése közben futnak bele a felnőtt tartalmakba. Ezt persze üdvös volna megelőzni.

– A „felnőtt film” elnevezés nem szerencsés, mert fokozza a kíváncsiságot – veti fel a szakember. – Hiszen mi szeretne lenni a gyerek? Felnőtt... A felvilágosítás helyett is találhatnánk plasztikusabb kifejezést, mert ez azt sugallja, mintha egy mozdulattal, a „villany felkapcsolásával” lehetne letudni a feladatot. Pedig észrevétlenül épülő folyamattal van dolgunk, ami már óvodás korban elindul. Az sem helyes álláspont, hogy ne beszéljünk még róla, mert mi hívjuk fel rá a gyerek figyelmét. Ettől aligha kell tartani, mert általában a szülő az utolsó információs forrás, a nyiladozó elme ezer más helyről szippantja be a tapasztalatot. A szexedukáció további hiányossága, hogy a legritkábban beszélünk arról: a szeretkezés jó érzés. A nem kívánt terhességgel és a betegségekkel riogatják a fiatalokat, pedig annak is hangsúlyt kellene kapnia, hogy ennél mélyebb és intimebb kapcsolat nem létezik.

S vajon mi a fenntartható párkapcsolat titka? Egyáltalán miért múlik el a szerelem, amikor az olyan szépen együtt tartja a párt?

– Az evolúció így programozta az idegrendszerünket – feleli Hevesi Krisztina. – Hiszen ha mindig akkorát dobbanna a szív, ha mindig a szertelen izgalom és a dezorganizáltság uralná a viselkedést, hogyan tudnánk az utódokra koncentrálni? A lángoló, kamaszos szerelem ebben a fázisban már nem funkcionális. Ettől még nem kell lemondanunk a szenvedélyről, de az érett szerelem már másfajta érzelmek mixe.

Mégis megesik, mégpedig kortól függetlenül, hogy újból fellángol a szerelem. Csak éppen nem a párunk iránt...

– Az újdonság nagy úr – reagál a szakember, aki amúgy házasságpárti nézeteket vall. – Amikor már túl nagy a szimbiózis, előre tudjuk a másik minden lépését, válaszát, amikor a másik már mintha én lennék, akkor néha beüt egy külső kapcsolat. Az új kutatások azt az alapállást képviselik, hogy a fenntartható kapcsolat érdekében maradjunk meg autonóm személyiségnek, ne essünk szét, mint egy nyitott könyv. Őrizzük meg a saját céljainkat, önállóságunkat, így lehetünk hosszú távon is izgalmasak a másik számára.

Egy jó kapcsolatban is megeshet, hogy valamelyik, vagy mindkét fél félrelép. Bevalljuk? Ne valljuk?

– Lehet, hogy meglepő lesz a válasz: az őszinteségnek is vannak határai. Ha amúgy harmonikus kapcsolatban él a pár, s csak egy botlásról van szó, jobb nem megmondani. A megcsalás hátterében amúgy legtöbbször önértékelései probléma áll, az érintett fél szeretne valami kézzelfogható visszajelzést arról, hogy ő még vonzó, szerethető. A szakítás utáni egyéjszakás kalandok is erről szólnak: na ugye, hogy kellek még valakinek. A félrelépések jelentős hányada tényleg csak alkalmi viszony, nem érdemes vele mérgezni a közös életet, sértett hiúságból odadobni egy működőképes házasságot. Ha viszont mégis kiderül, higgadtan le kell ülni és átbeszélni az okokat. Azután pedig el kell felejteni a történteket. Ha ugyanis a megcsalt fél állandóan fölhánytorgatja a sérelmét, valóban menthetetlen a kapcsolat. Ne felejtsük el, a félrelépés mindig két ember „munkája”.