Hölgyek vallanak arról, milyen is az igazi nő

„Behoztuk a háborút az otthonainkba” – kezdte Andrea Weaver írónő Keszthelyen, a Balaton színházban, ahol a Nők hete keretében Megváltozott világ, megváltozott szerepek című kerekasztal-beszélgetésen vett részt Fülöp Csenge lélekgyógyásszal és Kreilné Szabó Melinda kineziológussal. Azt boncolgatták, milyen is a mai nő és miért olyan, amilyen.

– A nő és a férfi alapvetően, testfelépítésében is különbözik egymástól, ez már eleve azt jelenti, hogy különböző munkákra alkalmasak. Hosszú ideig nem hagyta a nőt felnőni a férfitársadalom, de azt is tegyük hozzá, hogy a törzsi társadalmakban a nő volt a főnök. Ma forradalom van a két nem között. A nő férfiasan viselkedik, mert nem fogadja be férfitársadalom. De kinél legyen a hatalom? Ma a legtöbb nő úgy érzi, nem megengedhető, hogy az igazi szerepe előjöjjön. Előbb-utóbb helyreáll a rend, és egyensúlyba kerülnek a női – férfi szerepek -véli az írónő.

Fülöp Csenge lélekgyógyász szerint a nők saját maguk tehetnek azért, hogy hogyan és milyen világban élünk, élnek.

– Ma a nő nem igazi nő, mert ha igazi nő lenne, akkor a férfi is igazi férfi lenne. De mi hoztuk létre ezt a helyzetet. Milyen is az igazi nő? Két minőségből tevődik össze. Az egyik a Hold, az anyaság, az elfogadás, befogadás, és az alázat. A másik rész a Vénusz, a hódító, gyönyörű nő. Csak a kettő ötvözete jelenti a kerek, egész nőt. Mi vagyunk a felelősek a saját sorsunkért. Ha valaki önmagától nővé válik, ha a helyére kerül, akkor minden a helyére kerül. – vélte a lélek gyógyítója.

Megváltoztak a női szerepek, de alakíthatunk saját magunkon - Fülöp Csenge, Andrea Weaver és Kreilné Szabó Melinda (Fotó: Keszey Ágnes)

De vajon milyen az igazi nő? Milyennek látja magát? Hogyan tud boldogulni a férfias tulajdonságokkal? – e kérdéseket boncolgatta Kreilné Szabó Melinda.

– Az egyenrangúsághoz, a hatalomhoz jutáshoz a férfias tulajdonságok szükségesek. Kétféle nőtípus van: a férfias, valamint az áldozat típusú nő. Egyik sem az igazi. Ha férfias, úgy érzi, ő soha nem lehet gyenge. Ha áldozat, akkor a klasszikus női tulajdonságokat negatívan éli meg. Most a férfi és a nő két külön világ, holott kiegészítik egymást. A férfi feladata, hogy lakhatóvá tegye a földet, a nőé, hogy életet teremtsen.- mondta a kineziológus.

A sokakat vonzó kerekasztal beszélgetésen a nők szerepe volt tehát a fő téma, de vajon a mai nők, hogy érzik magukat a világban, hogyan tudják összeegyeztetni, hogy egyszerre megfeleljenek a feleség, az anya, a háziasszony, a dolgozó nő szerepének? Erre próbáltunk megtalálni a választ, elsőként egy pszichológust kérdezve.

- Vajon milyen a mai nő a lélekkel foglalkozó szakember szemével?

– A média sokat hozzátett, hogy a nők hogyan élik meg a nőiességet. Külsőségekben: a frizurában, az öltözetben a női dominanciát próbálják megmutatni, de a a nőiesség nem feltétlenül jár együtt a magamutogatással. Ha egy páros táncot végignézünk, akkor a nő soha nem néz a férfi szemébe, hagyja, hogy a férfi vezessen. Ebben nagy eltolódás történt, és ez a másik nemnél is szerepeltolódást okoz. A nőknek meg kell találni a kényes egyensúlyt a szemérmetesség és az exhibicionizmus között. Legyen mindkettő, de mértékkel. – fejtette ki Fa Ágnes klinikai szakpszichológus.

A női szerep megtanulása és kialakulása már gyermekkorban elkezdődik. Meghatározó, hogy mit és mivel játszanak a gyerekek, a gondviselés és a táplálás is túlmutat a fizikai szükségletek kielégítésén. Hajdanán ezek női feladatok voltak, de sok ezzel kapcsolatos foglalkozásban a munka világában is eltolódnak a szerepek. Például egyre több a férfi szakács és egyre több a női vezető: hatalmi funkciót töltenek be a gyengébbik nem (persze kérdés, hogy valóban illik-e ez ma nőkre?) képviselői. Akár munkáról, akár párkapcsolatról van szó, a nők szerepe jelentős, hogy hogyan alakulnak a mindennapok és az életük.

- A nőiesség nem választható el az anyaság szerepétől, a funkciók megváltoznak. Amikor megszületik a gyermek, akkor az anyaság lesz az elsődleges, a nőiesség a másodlagos. A gyerek szempontjából ez előnyös, a férfi szempontjából nem. Megszűnnek a csábítások a férj irányába, és ilyenkor sokszor a férfiak egy – egy kacsintásra egy másik nő irányába fordulnak, hogy pótolják a hiányt, amit otthon nem kapnak meg. A nőknek a szülés után nagyon oda kell figyelniük arra, hogy a párjukat ne veszítsék el. – tanácsolja Fa Ágnes.

Intézményvezető, nő és több gyermekes családanya – több szerepben is helyt áll Csengei Ágota, a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatója. Az általa vezetett intézmény szervezte a Nők hete programsorozatot.

– Nőnek lenni csupa gyönyörűség! Sokat dolgoztam és dolgozom jelenleg is azon, hogy jól érezzem magam a bőrömben, mint NŐ. Hogy lehet ezt elérni? Sok mozgás, sok vidámság, jó barátok, és persze rendezett családi háttér. Olyan a munkám, amit hobbiként is szívesen végzek, nem nézem az órát, hogy mikor mehetek már haza. Boldog embernek érzem magam, mert most ezek nálam szépen helyrekerültek. A gyerekeim már felnőttek és öröm nekem, ha hazajönnek, és nagy csajos estéket csapunk a lányaimmal. Olyan társ van mellettem, akivel nagyon megtaláltuk a közös hangot, támogat abban, hogy Nőként is jól érezzem magam, tiszteli bennem a Nőt, én pedig biztonságban érzem magam mellette, ami számomra nagyon fontos egy kapcsolatban. Vezetőként sem jelent problémát, hogy nő vagyok, mert egy jó csapat van a hátam mögött, ezt a munkát csak így lehet szívvel-lélekkel csinálni! – vallja Csengei Ágota.

Nőnek lenni csupa gyönyörűség! - Csengei Ágota (Fotó: Keszey Ágnes)

Rendőrnő – a szó hallatán a legtöbb embernek sok sztereotípia juthat eszébe, pedig manapság már egyáltalán nem ritka az egyenruhás hölgy. Horváthné Szabó Szilvia rendőr százados a Keszthelyi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának vezetője már két és fél évtizede szolgál és véd.

– Sok nőnek van érdeklődése és elhivatottsága az egyenruhás, rendészeti pálya iránt. Én elég korán kezdtem, 19 évesen szereltem fel, mert kívülről tetszett a testület a munkája. A köztudatban talán még mindig az van, hogy a férfiak tudják ellátni legjobban ezt a területet, az egyik sztereotípia éppen az, hogy fizikailag és pszichikailag nehezebb a nőknek helytállni. De én azt gondolom, hogy rácáfoltunk erre, ma már egyre több a rendőrnő. Én magam is, ha úgy gondoltam volna, hogy nem bírom, akkor már nem lennék a testületben. A munkám során mindig a megbecsülést és a tiszteletet tapasztaltam a kollégák és az állampolgárok részéről egyaránt. Vezetőként ugyanezt a megbecsülést érzem. Feltételezem, azért is választottak a parancsnokaim, hogy vezessek egy osztályt, mert látták, hogy mindent megteszek azért, hogy a legjobban működjön a rendszer. A munkát és a magánéletet rendőrként nem egyszerű összeegyeztetni. Mivel a férjem is rendőr és ugyancsak vezető pozícióban dolgozik, nagyon sok időt töltünk a rendőrségen. Bizonyára nehezebb azoknak a rendőrnőknek a helyzete, akiknek civil foglalkozású a házastársa, mivel nagy megértés és tolerancia szükséges a hivatásunk elfogadására. A család támogatása tehát nagyon fontos. Amikor a mi gyermekeink kicsik voltak, akkor a nagyszülők segítségére nekünk is szükségünk volt ahhoz, hogy a munkánkat maradéktalanul el tudjuk látni. A gyerekeink megszokták, hogy váratlan események miatt bármelyikünket behívhatják. Van, amikor éjjel, vagy hétvégén is be kell menni dolgozni, amely sokszor kiszámíthatatlan, jön a telefon és indulunk. Szeretem a hivatásomat, én nem is tudnék mással foglalkozni. Úgy gondolom, hogy a nők is mindenhol megállják a helyüket, hiszen mi is sokoldalúak vagyunk. Dolgoznunk kell, családot kell ellátni, egyszerre vagyunk nők, szülők, feleségek, kollégák, és az a legjobb, ha olyan munkát vállalunk, amit szívesen csinálunk. Mi rendőrnők, igyekszünk minden területen helyt állni. – összegezte a rendőr százados.

A nők is mindenhol megállják a helyüket - mondja Horváthné Szabó Szilvia, a Keszthelyi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztályának vezetője. Fotó: Keszey Ágnes

A Nagycsaládosok Keszthelyi Egyesülete elnöke -csakúgy, mint az eddig megszólaló hölgyek – szintén több területen helytáll. Feleség, több gyermekes édesanya, az egyik bankfiókban vezető pozíciót tölt be és a civil szervezetet is összefogja.

– Nőnek, nagycsaládos anyának lenni nagyon jó. Közel száz család tagja az egyesületünknek, szinte mindenki tudatosan készült arra, hogy több gyermeke legyen. Igaz, nehezen lehet összeegyeztetni az anyaságot és munkát. De nagyon sok nő, aki az egyesületben tevékenykedik, bebizonyította, hogy helytáll a munkahelyén, otthon, a gyerekek körül is tevékenykedik és az egyesület életében – például programok szervezésében is részt vesz. Érdekes, hogy akiknek amúgy is sok a feladatok, azok még inkább vállalnak önkéntes munkákat, pedig elvileg nekik lenne a legkevesebb idejük. Bár azt szokták mondani, hogy arra van időnk, amire szeretnénk. De aki tudatosan vállalta, azt is felmérte, hogy ez mivel jár, és tudja csinálni. Nekem három gyermekem van, 26 éves a legidősebb, a legkisebb most fog érettségizni. Az első gyermekem születése óta azért sokat javult a nők helyzete. Az egyesületben sokat beszélgetünk, úgy vélem a munkahelyeken is jobban elfogadják, hogy éppen betegek a gyerekek és emiatt nem dolgozik valaki –talán toleránsabbak.

– Hogyan látja a mai nők helyzetét?

– A szerep összetett, de helyt lehet állni. Úgy vélem, az igazi nő jól érzi magát, abban, amit választott. Vannak, akik nem a családot választják, vannak, akik tudatosan egy gyermeket vállalnak. Én úgy gondolom, az lehet boldog, aki jól érzi magát abban a szerepkörben, amiben van: akár gyerek nélkül képzeli az életét, és így sikeres, vagy akár a munkájában, akár a nagycsaládban. Én nem tudnám elképzelni máshogy az életem, nekem nagyon fontos, hogy családom legyen, és tudatosan vállaltam. De az is fontos, hogy a munkában sikeres legyek. Egyrészt a megélhetéshez fontos, másrészt, hogy az embert valami inspirálja: nekem ugye már felnőttek a gyerekeim, és most is van, ahol megtalálhatom a helyemet. Nem lehet csak a családra alapozni: munkában és magánéletben is meg kell találnia magát az embernek. -véli Szigetiné Horváth Ildikó.

A család és a munka is fontos - Szigetiné Horváth Ildikó (Fotó: Keszey Ágnes)

A keszthelyi Farkas Edith Római Katolikus Szakképző Iskolát fenntartó Szociális Missziótársulatot az alapító Farkas Edith az 1900-as évek elején a női szerepek megváltozását felismerve hozta létre. Úgy vélte, hogy amikor a polgári társadalomban megváltozott a nők helye és szerepe, a problémák megoldására már nem elégségesek a hagyományos jótékonykodási eszközök. Ehhez már a nőkérdéssel foglalkozó, képzett és hivatásos testvérek közössége szükséges: ez lett a Szociális Missziótársulat. A szerzetesrendek 1950-es évi feloszlatása ezt a közösséget sem kerülte el, de az 1990-es évek elejei újjászerveződés óta a nővérek újból folytatják a rászorulók támogatását és három oktatási-nevelési intézményt és két szeretetotthont működtetnek Budapesten, Keszthelyen és Szikszón. A társulat levéltárosa dr. Beöthy Cecília nővér, aki az újjáalakulás óta a rend tagja. A Missziótársulatban természetes előírás a „szabad állapot”, a szerzetesnővér élete azonban ebből a szempontból érdekes.

– Talajtanos szakemberként egy mezőgazdasági nagyüzemben dolgoztam. Egyéni érdeklődésem mindig a közösség szolgálata felé vonzott. Amikor korengedményesen 50 éves koromban nyugdíjba mentem, a Szociális Missziótársulatban érdeklődtem belépési szándékkal. A közösség elöljárójának helyettese e szavakkal fogadott:” Soha nem túl késői és soha nem túl korai az érdeklődés. Én 16 évesen léptem be a Társulatba.” Ebben az időben már özvegy voltam, fiam felnőtt korú. Befogadást nyertem a közösségbe és ettől kezdve az evangéliumi tanácsok szerint élek (szegénység, tisztaság, engedelmesség) –idézi fel Cecília nővér.

Lelki anyává válunk -  dr. Beöthy Cecília nővér (Fotó: Bencseky Mátyás)

A Missziótársulat nővérei szociális tevékenységet végeznek a nő-, család-, és gyermekvédelem területén. A kérdésre, hogy egy szerzetes nővér hogyan éli meg nemiségét, Cecília nővér így válaszol:

– Apácaként, szerzetesnővérként csak az lehet boldog, aki elhívatást nyer erre az életformára Istentől. Teljes értékű nők maradunk, minden tulajdonságunkkal együtt. Az állapotbeli tisztaság megélésének kötelezettsége mellett boldog életünkhöz szükséges női szerepünk kiteljesítése, minden női tulajdonságunk kibontakoztatása. Természetes emberi képességeinké, amelyet a teremtő Istentől, mint nők kaptunk. A női természet alapvető sajátossága az a befogadóképesség, amely lelki anyává tud bennünket tenni a ránk bízott rászorulók felé. Alapvető női tulajdonság a nyitottság, kommunikációkészség.

Azt, hogy a nő a befogadásra teremtődött, minden kapcsolatrendszerében meg kell valósítania apácaként is. Lényeges, hogy nyitottak legyünk a szeretetkapcsolatokra, az egészen mély kapcsolatok megteremtésére az Istennel és az emberekkel. Nyitott szemmel és szívvel kell észrevennünk mindenki búját, baját, gondját és ami megérint bennünket, azt magunkba fogadjuk és továbbítjuk a mindenható Istenhez.

Az igazi nő

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg nőiségünket és gondolkodunk arról, milyen is az igazi nő és mi magunk hogyan tudunk ezzel azonosulni. Az biztos, hogy a történelmi idők folyamán jelentősen változott a nő helye és szerepe a világban, és a hölgyek életében is mindig egy-egy szerep kerül előtérbe. Nem könnyű manapság nőnek lenni. De ne feledkezzünk el a férfiakról sem: hiszen az ő szerepük is összetett: családfenntartó, férj, apa, ezermester – és még sorolhatnánk.