A sikertelen kárpáti-hadművelet

Az Osztrák-Magyar Monarchia lembergi és szerbiai fiaskóit kissé ellensúlyozta a feudális viszonyok között megrekedt Oszmán Birodalom hadba léptetése a központi hatalmak oldalán. A törökök 1914. október 21-én lezárták a Dardanellák átjáróit, majd egy hét múlva, október 28-án a Német Császárságtól kapott két hadihajó Goeben és Breslau vezette flottájával megtámadta az oroszok fekete-tengeri flottáját. Az antant államok ezért november 3. és 5. között hadat üzentek a törököknek.

A Monarchia egyik Schwarzlose-géppuskája tüzelőállásban a keleti-fronton, 1914 telén

Még csak néhány hónapja dúlt az első világháború, de szinte az összes, addig működő hadászati elgondolás dugába dőlt: a háború a milliós hadseregek egymás ellen vonulásával már nem volt eldönthető egyetlen hadművelettel vagy nagy csatával, a kialakuló lövészárokháború egész országhatárokat tett frontvonallá, az addig nem oly fontos hadtáp az állóháború miatt az egyik legfontosabb tényezővé lépett elő, míg a másik mondhatni fő tényező pedig a hadban álló országok gazdasági ereje és hadipotenciálja lett. A harci érintkezések térbeli kiterjedése is megnőtt, hadseregcsoportok szerveződtek, így persze a megkerülő-bekerítő hadműveletek mindkét oldalon lehetetlenné váltak. A gyalogság harcértéke és tűzereje a folyamatos tüzelést lehetővé tevő ismétlőpuskák és egyéb gyorstüzelő fegyverek, valamint a géppuskák megjelenésével rendkívül megnövekedett. A tüzérség uralkodó szerephez jutott a modern ütegek és a gépesített szállítóeszközeik révén. A lövészárkok a sokszoros drótakadályokkal, bunkerekkel és géppuskafészkekkel, valamint a mélységben tagolt, kiépített lőállásokkal áthatolhatatlannak bizonyultak. Megjelentek a híradós, műszaki és közlekedési alakulatok, ahogy a légierő, majd a háború vége felé a páncélos alakulatok is. A lovasság, mint olyan megszűnt, használhatatlanná vált a géppuskafészkek ellenében bizonyította ezt rögtön a háború elején a gorodoki huszárroham is.

Rohamra induló monarchista katonák a Kárpátokban, 1915 januárjában

A kárpáti hadművelet terve tulajdonképpen Tisza István miniszterelnök többszöri interveniálása nyomán alakult ki a központi hatalmaknál. Azért esett a döntés az oroszok elleni, újbóli hadműveletek megindítására, mert egy esetleges orosz betörés a Kárpát-medencébe a még semleges olaszokat és románokat azonnal az antant hatalmak mellé állította volna. Sőt, ez az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi összetétele és egyre súlyosbodó, belső politikai illetve gazdasági problémái miatt a Habsburg állam hirtelen szétesését is magával hozhatta volna. A támadás előkészítése 1915 januárjában fejeződött be. A Kárpátok vonalában védő, monarchista 3. hadsereg Boroević tábornok vezetésével , valamint a Pflanzer Baltin csoport jelentős számú, de harcban tapasztalatlan erősítést kapott. A Monarchia két hadserege között a német déli hadsereg helyezkedett el Linsingen tábornok vezetésével. Az így összeálló támadó hadseregcsoport számbeli fölénybe került a Visztulától a román határig elhelyezkedő oroszokkal szemben.

A tervezett hadművelet egyik fő célja volt a hónapok óta körülzárt erőd, Przemy l felszabadítása. A támadás 1915. január 23-án az Uzsoki-hágó elfoglalásával kezdődött, de a méteres hónak köszönhetően mindjárt el is akadt. Ugyanígy járt a német déli hadsereg a Viszkovi- és a Vereckei-szorosok közötti terepen. A Pflanzer Baltin csoport január 30-án indult meg, jóval nagyobb sikerrel, hiszen február 7. napján bevonultak Bukovina fővárosába, Csernovicba. A megrekedt támadás folytatása érdekében a Nyugat-Lengyelországban levő, Böhm-Ermolli tábornok vezette, monarchista 2. hadsereget átcsoportosították a Kárpátokba a 3. hadsereg és a német déli hadsereg közötti területre. A legjobbnak számító hadosztályaiból a IV. budapesti hadtest csapatai valamint a 27. gyaloghadosztály egy támadó csoport alakult, amely Tersztyánszky tábornok vezetésével február 27-én megkísérelte Przemy l felmentését. Az ismét nagy hóban támadó osztrák-magyar csapatok a jól kiépített orosz állásokon megakadtak, majd a támadásuk összeomlott. Az oroszok rögtön ellencsapást indítottak, és a fontos vasúti csomópont, Mezőlaborc elfoglalásával kritikus helyzetbe hozták a Monarchia 3. hadseregét. A cári csapatok ezzel egyidőben a Bukovinába benyomult Pflanzer Baltin csoportot is megtámadták, és a Kárpátokba szorították vissza. Ezzel a Przemy l erőd sorsa megpecsételődött: 1915. március 22-én letette a fegyvert a cári csapatok előtt a Kuzmanek Hermann gyalogsági tábornok vezette 120 ezer erődvédő, osztrák-magyar katona, köztük a m. kir. 97. gyalogdandár katonái. Egyébiránt itt az egyetlen soralakulat a többségében magyarokból álló, 23. honvédhadosztály volt, Tamássy Árpád altábornagy vezetése alatt.

Magyar tüzérek egy harminc és feles mozsarat a célra irányoznak

Az oroszok a sikeren felbátorodva Bruszilov 8. hadserege, március 20. napján támadásba kezdtek a Duklai-szoros irányába. A húsvéti csataként is emlegetett harcokban az osztrák-magyar erők egyre hátrébb szorultak, így április elejére a cári hadsereg a Kárpátok hegyláncai alá ért és megkezdte az előkészületeket a Kárpát-medencébe való betörésre. Az oroszok nekiláttak a Kárpátokon való átkelésnek, de a németek a Beszkidi-hadtestet küldték a Monarchia segítségére, így április végére az állandó lőszerhiánnyal küzdő oroszok befejezték a próbálkozást: a Kárpátokon nem tudtak átkelni.

Az Osztrák-Magyar Monarchia halottakban, eltűntekben, hadifoglyokban és sebesültekben közel 800 ezer főt vesztett. A veszteségek egy része nem harci érintkezésekből, hanem a Monarchia nemzetiségi (szláv) katonáinak harcolni nem akarásából keletkezett. Ugyanis, a prágai 28. gyalogezred katonái, valamint az ukrán, szlovák és délszláv alakulatok tagjai közül sokan választották inkább a fogságba esést, mint a harcot szláv testvéreik ellen.

Sikert egyedül az ettől a frontvonaltól északra, a kárpáti hadműveletekkel egyidőben harcoló német csapatok értek el: a 8. és 10. hadseregeik február 22-én a Mazuri-tavaktól keletre, az Augustów erdőségek térségében sikerrel kerítették be az oroszok 10. hadseregét, mintegy 120 ezer hadifoglyot ejtve. A Grodno irányú, további előretörésük azonban megakadt, és az arcvonal a Bobr Narew vonalon merevedett meg. Újból bebizonyosodott, hogy hadseregcsoportok és sok százezer ember egymás elleni csatájában nem lehet egy-egy győztes ütközetből, rögtön hadászati győzelmet is kierőszakolni. Ennek a német győzelemnek azonban az lett a hozadéka, hogy a győztes csapataikból sikerült megszervezni a Beszkidi-hadtestet, amely a segítségére siethetett a Kárpátokban összeomlás előtt álló osztrák-magyar csapatoknak.