Szelíd szolgálatban - Vendégünk: Preisz József órásmester, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség alelnöke

Onnan, ahol az egyszerű falusi emberek nagy szeretettel vettek körül gyermekkoromban. Ezt a szeretetet a szüleimtől is megkaptam, melynek ereje elkísér életem végéig. A szüleimnek volt egy kis vegyesboltjuk, ahol én már 10 éves koromban kimértem az élesztőt Mariska néninek. Amikor pályaválasztás előtt álltam, akkor – nem lenézve édesapám szakmáját – inkább alkotó pályát választottam. Így lettem órás, és ennek immár több mint 50 esztendeje. Származásommal mindig is tisztában voltam. Szüleim megjárták a poklok poklát, és 30 kilósan tértek haza, de az átélt borzalmakról gyermekkoromban nekem soha nem meséltek. Én nem mondhattam, hogy nagymama vagy nagypapa, mert őket már nem ismerhettem meg. Emlékeimben él: ha a televízióban háborús filmet játszottak, édesapám mindig kikapcsolta a készüléket. Akkor még nem tudtam, miért teszi ezt. Később tudatosult bennem, hogy az erőszak minden formáját gyűlölte. Kezdetben csak annyit láttam a zsidóságból, hogy évente egy alkalommal Zalaegerszegre utaztunk, ahol szüleim találkoztak zsidó barátaikkal, ismerőseikkel. Később, ahogy egyre jobban öntudatra ébredtem, tudtam, én ennél többet szeretnék tenni, és többet szeretnék tudni zsidóságomról.

1970-ben lettem zalaegerszegi lakos, ekkor kopogtattam be Blumenschein Lajos bácsi lakásának ajtaján, és mondtam azt neki: „Szeretnék segíteni". Ekkor ő volt a zalaegerszegi zsidóság megbízottja, akinek munkáját – az ő halála után – Vajda Tibor vette át. Vele már újra ébredezni kezdett a zalaegerszegi zsidóság. Mit is jelentett ez, akkor, abban az időben? Talán minden azzal kezdődött, hogy a holokauszt megemlékezések alkalmával elmentünk koszorúzni a társhitközségekhez, és ők is eljöttek hozzánk. A zalaegerszegi megemlékezések délelőttje az áldozatokra való szomorú emlékezéssel telt, este viszont egy vidámabb, zenés gálán vettünk részt, ahol felléptek a híres kántorok és neves opera – és operetténekesek is. Ezzel egyidőben kezdődött el a zalaegerszegi zsidó temető felújítása is. Később – 1995-ben – négyen úgy gondoltuk, hitközségi keretek között is megpróbáljuk újjáéleszteni a zalaegerszegi zsidóságot. Tudtuk, ha elhatározásunk nem sikerülne is, legalább lelkiismeretfurdalásunk sem lesz, mivel megtettük, amit lehetett. Erőfeszítéseinket végül siker koronázta, és a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség 50 év után újra létrejött. Az újjászületett hitközség elnöke Siklósi Vilmos lett, aki a mai napig is motorja, hivatalos képviselője a közösségnek. Én magam a hitközség életében 45 esztendeje dolgozom, melynek elismeréseként, most, a 70. Évforduló alkalmával a Remény Alapítvány és a Zsidó Hitközség által létrehozott Másokért Emlékplakettet vehettem át, emellett a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség örökös, tiszteletbeli alelnöki kinevezésével ismerték el szolgálatomat. Korábban Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata „Zalaegerszeg Kultúrájáért" és „Zalaegerszegért" díjakkal tüntetett ki.

Mindeközben a szakmámban is dolgoztam, melyet szintén nagy örömmel tettem. Ismerősök és ismeretlenek egyaránt szokták kérdezni, ennyi tevékenység miként fér bele az életembe. Viccesen szoktam mondani, nem azért van az éjszaka, hogy aludjunk, hanem, azért, hogy sötét legyen. Mivel Zalaegerszeg iránt elkötelezett lokálpatrióta vagyok, tevékenyen részt vettem a város közéletében is, ahol a zsidósággal kapcsolatos ügyek mellett olyan szakmai feladatokat is vállaltam, mint például a nagytemplom toronyórájának felújításában vagy a világon egyedülálló, a színház előtti téren elhelyezett, földi toronyóra megalkotásában való részvétel. Ez utóbbit tekintem eddigi életem fő művének. Szeretném, hogy a Földön az emberek boldogságban éljenek. A jövőben is ennek szellemében akarok élni, ezért szeretnék dolgozni. Ezt kívánom szeretett városom minden polgárának is.