Nem maradhatnak parlagon (frissítve)

Dr.Pálfi Dénes kis kupa pálinkával kínál:

- Meg tudod mondani, hogy milyen gyümölcsből készült ez a párlat? – kérdezi.

- Szerintem tüskéskörtéből. Régen nekünk is volt ilyen fajtánk.

A házigazda igenlően bólint, majd elmondja, hogy egyre kevesebben, jobbára az idősebbek ismerik már csak a tüskéskörtét. A régi fák ugyanis lassan kipusztulnak. De ennek a pálinkának története is van. Az egyik új pálinkafőzde tulajdonosa hozta azzal a kéréssel, hogy segítsen neki tüskéskörte oltványokat beszerezni, mert legalább két hektárt szeretne ebből a fajtából ültetni.

-Mondtam is neki, maga még fiatalember, ki tudja várni azt a tíz, tizenkét évet, amíg ezek a fák termőre fordulnak. Mire ő, neki sincs erre tizenkét éve, szeretné, ha ezek már legalább hat éves korukban teremnének. Azt kérdezte megoldható volna-e törpe alanyra oltani a fákat, mert azt hallotta, hogy akkor előbb terem ez a fajta is. Na, ilyenkor kell az a szaktudás, amivel az ilyen kéréseket is teljesíteni lehet. De a magyarországi magán pálinkafőzés lehetőségéről van másik történetem is. Amikor ezt engedélyezték, s az unió az adózás módja miatt kifogást emelt, megkérdeztem egy magasabb körökben mozgó Fideszest, hogy megvehetem-e a lepárló készüléket, nem kell-e visszavonniuk ezt a döntésüket. Azt a választ kaptam, hogy nyugodtan vásárolhatok, mert ők Hegyeshalomnál megállítják az Uniuót. Rákérdeztem, tudja-e, hogy más szempontból miért fontos és jó ez a rendelkezés? Kérdőn nézett rám. Azért, mert az a gazda, aki össze akarja szedni a pálinkának a gyümölcsöt legalább kétszer le kell, hogy kaszálja a gyümölcsösét. És ezt szívesen megteszi, mert haszna van a munkájának, s nem hanyagolja el a kert gondozását.

Itt érkeztünk el a találkozásunk lényegi céljához, mert Pálfi Dénest azért kerestem fel, hogy mint autentikus szakember, megyénkben talán az egyetlen olyan, akit még komolyan vesznek ezen a szakterületen, mondja el a véleményét a zalai zártkertek állapotáról, a gazdák gondjairól, pontosabban arról, hogy a fenti, új ültetési igény mellett, milyen ütemű a kertek pusztulása?

-Siralmas állapotokat tapasztalni szerte a megyében! Így lehet összefoglalni az utóbbi húsz évben bekövetkezett változásokat. Akár hogy is nézzük, ki kell mondani, hogy a zártkertekben való gazdálkodás a falun élő emberek többsége számára az értékét vesztette. Ezért igen sokan felhagytak e földek gondozásával. De ez a folyamat nem kíméli már a városok zártkertjeit sem, mert egyre gyorsabban öregszik el az a korosztály, amelyik még becsületből, ha úgy tetszik a kert, a föld szeretete okán, még komoly ráfizetéssel is megműveli a birtokát.

Pálfi Dénes szerint ez a folyamat a megtermelt gyümölcs és a kiskerti bor értékesítési lehetőségének megszűnésével gyorsult fel. Zalára különösen jellemző volt, hogy a háztájiban, vagy a városkörnyéki zártkertekben a gazdák többet termeltek a saját fogyasztásuknál, s a fölösleget el tudták adni. Mert ott volt az Áfész, vagy a téesz, amelyik egyrészt segítette a termelést, másrészt megoldotta a termény értékesítést, s az élelmiszer boltok is kötelesek voltak a kistermelő felkínált áruját befogadni. Ezek a gazdasági szerveződések megszűntek, vagy átalakultak, s a gazdák magukra maradtak. És ez óriási árutömeg kiesésével járt együtt. Ebbe a hiányrésbe jött be például a multik kínálata, vagy, a vidéki zöldségesek is a nagybani piacokon szerzik be az árut. Példaként említhetjük a zalaszentgróti Áfészt, ahonnan a működés utolsó évében több mint negyven vagon zártkerti terményt értékesítettek.

-És ezen felül a szentgróti szőlőtulajdonosok el tudtak adni évente legalább hetven vagon csemegeszőlőt is, részben külföldi piacra. Gondoljuk csak végig, hogy milyen árutömeg elvesztéséről beszélünk, ha ezt az egész megyére kivetítjük. Ha a folyamatot nézzük, mindez akkor gyorsult fel, amikor 2004 körül, illetve után, az unió segítségével jelentős, nagyüzemi méretű szőlőtelepítések történtek a megyében. Létrejöttek olyan nagy pincészetek, amelyek nem karolták fel a kistermelést, sőt neki teremtettek konkurenciát. A kistermelő fölöslege nem kellett, s ma sem kell senkinek. S ehhez alakult át sok minden más is. Példaként említhetnénk a permetezőszerek forgalmazását. Kategóriákba sorolták a növényvédő szereket, az igazán hatékony készítményekhez a gazdák nem férnek hozzá, mert nincs meg hozzá a szakvizsgájuk, de azon túl, hogy ezeket meg sem vehetik, a kiszerelések is irreálisan nagy adagok számukra. A tavalyi nehéz időjárású év be is bizonyította, hogy a szakértelem és a hozzáférés hiánya miatt a gazdák tömege nem tudta megvédeni a termését, nem bírt védekezni a nagy fertőzési nyomással szemben. Az ilyen kudarcok tovább növelik a területek elhagyását, hiszen nincs haszon, ami fedezi a szüntelenül növekvő költségeket.

A Nemessándorházán élő kertészmérnök számba veszi, hogy csak az ő falujában milyen változások történtek az elmúl évtizedek alatt. Tény, hogy 1938 és 1944 között mintegy 250  család művelt zártkertet a falu határában, ebből a szőlőterület legalább 350 hektárt tett ki. Most jó, ha öt hektár van az összes szőlő, amiből ráadásul egy jelentős részt éppen ő teleptett újonnan az elmúlt években. Vannak olyan szőlőtermő helyek, ahol több falu lakói gondozták a szőlőparcellák sokaságát, ilyen Göcsej vidékén a Perjászló hegy, ahol Böde, Dobronhegy, Csonkhegyhát, Zalszentmihályfa, Hottó, stb, adta a birtokosokat. Ma a szőlők zöme gondozatlan, felverte a földeket a gaz, elfut rajtuk az akác.

-És megjelennek a vadak is. Sőt az ő természetük is megváltozott, nem félnek az embertől úgy, mint régen. Tavaly, déli fél tizenkettőkor az új kordonsoraim szélén, tőlem úgy tíz méterre láttam vaddisznót. Tapsoltam neki, de nem szaladt el, szép komótosan ballagott az erdő felé. Egyszer csak feltűnt mellette a négy malaca is. Besétáltak a lekaszálatlan dzsungelbe. Ha nagyobb körzetben tiszta volna a környezet, nem lenne a vadaknak hol megbújniuk. Egykoron mi vettük el a vadaktól az élőhelyüket, most úgy tűnik, visszaadjuk nekik ezt azzal, hogy gondozatlanok maradnak a földek. A vadak óriási kárt okoznak, ez a probléma sincs megoldva, de lehet, hogy már a régi módon – mármint azzal az igénnyel, hogy valaha is újra, ugyan úgy, mint régen, gondozva lesznek ezek a földek – nem lehet a problémával foglalkozni. Ez a kilátástalanság azért bosszantó, mert ez a kormányzat éppen a kistermelést, az emberek kétkezi munkájának eredményessé tételét is a zászlajára tűzte – kesereg.

Aztán arra fordul a beszélgetés fonala, hogy nincs is kikre alapozni a zártkertek művelését, hiszen a gazdákat segítő fiatalok, akik korábban közreműködtek a sok-sok vagon termény előállításában, már rég elfordultak a földműveléstől, kertészkedéstől. Többszázezren külföldön dolgoznak, mások meg olyan munkahelyeken, ahol egyszerűen idejük sem jut a munkaidő után még a telekkel is foglalatoskodni. Aztán, alábbhagyott falun is az ilyen jellegű képzés. Volt idő, amikor Pálfi Dénest és társait szinte szétszedték, hogy tartsanak ismeretterjesztő előadásokat a lakosságnak kert és szőlőművelésből a településeken.

- Több mint ötven helyen indult télen tanfolyam évekkel ezelőtt, most, talán ha tízről tudok. Említhetném például Rédicset, Lentit, Bakot, Söjtört, de léteznek aranykoszorús gazda tanfolyamok is, mert ezek szükségesek az őstermelői státusz megszerzéséhez. De ezek minőségéről inkább nem beszélek. Az ilyen tanfolyamoknak a közvetlen környék adottságaira, azok kihasználásának módjaira kellene koncentrálni, arra, hogy ott mit és miként lehet megtermelni, ehelyett olyan általánosságokat tanítanak, aminek nem sok gyakorlati hasznát látja hallgató.

És miként van ez a környező országokban? Például a szomszédos Szlovéniában, ahol az elmúlt években még mindenütt olyan példás volt a zártkerti, főleg a szőlőgazdálkodás, hogy egy szál fű nem sok, de annyit sem lehetett látni a parcellákban, illetve azok környékén. A gondozás terén nincs gond most sem, viszont azzal ott is számolni kell, hogy a fiatalokat elhúzza a foglalkoztatási konkurencia, ott is kevesebb a földeken a dolgos kéz, de még megművelnek mindent, amit csak lehet, mert érdemes. És így van ez a régi uniós országokban is. Nálunk viszont a nagyüzemileg nem művelhető, főleg zártkerti föld egyre inkább kiesik a termelésből. Pedig a föld a legfontosabb nemzeti kincsünk, azt tartjuk, hogy ez a legnagyobb értékünk.

-Sajnos a kertek termőképessége is romlik. Amíg voltak a háztájiban állatok, amíg volt téesz, addig rendszeresen trágyázták a földeket. Most az istállótrágyát is nagyon nehéz beszerezni. Főleg műtrágyázás történik azoknál, akik a talajerőt még meg szeretnék őrizni. De sajnos ehhez értnek a legkevésbé a gazdák. Nem mindegy az, hogy hol milyen műtrágyát használnak, s ehhez kell adni baktérium pótlásokat is. Ráadásul ezek nagyon drága dolgok. Látva a zártkertek visszafordíthatatlan pusztulását, az utolsó országgyűlési képviselői ciklusomban megkíséreltem támogatást szerezni zártkerti erdőtelepítéshez. Ne rossz, madár pottyantotta, vagy elfutó akácerdők foglalják el ezeket a földeket, hanem próbáljunk meg diófákat, vadcseresznyét, kőrist, vagyis értékes fákat ültetni a nem gondozott területeken. Az országos főember, amikor előadtam neki az ötletet azt mondta, hogy ez nem is marhaság, ehhez lehet támogatást adni, csak hozzak referenciát. Vagy húsz önkormányzattal is beszéltem erről, de egyikük sem vállalta fel a szerevezést.

-Minden reménytelen?

-Nem. Aki a földdel, a növénnyel bánik, az nem adja fel könnyen és örökké optimista. 2013-ban 27 fajta szőlőt szüreteltünk elkülönítve. Tavaly négy félét, mert olyan súlyos jégverésünk volt. Reménykedünk, hogy az idén jobb évünk lesz. Ebben élünk. Most is ott van már négy zsák oltócsap a fűtött fóliában, ami jelzi a feladataimat. Nincs mobiltelefonom, és számítógépem, mert ilyenekre nem jut időm, s ezek diktálnának, elvennék az időmet. Telefonálás délben és este van, mert különben nem lehetne napközben dolgozni. Hetvennyolc éves vagyok, tavaly tizennyolc temetésen voltunk a feleségemmel. Most ledöbbenek, amikor a híreket hallgatom a korrupcióról, s az urizálásról. Ezekkel összefüggésben különösen szembeötlő a zártkertek problémája, tulajdonosaik magukra hagyása. Én nem értem rá meggazdagodni addig sem, amíg politikus voltam, rengeteg teendőm, intéznivalóm volt, s megpróbáltam teljesíteni a szakmámban is mindazt, amire csak megkértek.  A földért aggódom. Valamilyen módon érdekeltséget, piacot kellene teremteni az itt megtermelteknek, mert a piacon üldögélni, vevőkre várni aztán végképpen nincs ideje, s módja a gazdák többségének. A zártkertek problémáját meg kell oldani valakiknek, mert a miénk nem egy gazdag ország, egyszerűen nem teheti meg, hogy ilyen tömegű értéket ne vonjon termelésbe. Nem hagyhatunk ennyi földet parlagon heverni. Amit még megtehetek, jelzem, ezen a területen nagy baj van! – állítja Pálfi Dénes, s invitál, kóstoljuk meg azokat az új borokat, amelyeket a jégverés után még készíteni lehetett.

Pálfi Dénes közéleti szerepvállalásai:

-1956 október 28-án Nemessándorházán a munkástanács elnökének választják, amiért 6 hónap rendőrfelügyeletet kap, s ez nagyot fordított a sorsán, ezért lett például kertész

-Huszonkét évig a Bucsuszentlászlói Egyházközség elnöke

-1985-től 1990-ig országgyűlési képviselő

-1990 és 1994 között a Zala megyei közgyűlés elnöke

-1994 és 1998 között újra országgyűlési képviselő

-1982-től folyamatosan több magyarországi bor lovagrend alapító és vezetőségi tagja, 2013-tól a szlovén borlovagrend tagja is

-Mint kertészmérnök, fajtakipróbáló, évtizedek óta folyamatosan tart ismeretterjesztő előadásokat Zalában, a környező megyékben és Szlovéniában

Fotók: Győrffy István

Jelképesen keresztre is feszül az, aki ma a zártkertekben szőlővel, kerttel bánik. Ez volt a Pálfi Dénes riport mondanivalója, s ez nincs így jól, a helyzet sürgős változtatást követel. Erről írt hozzászólásában Bajor László, aki megpróbált tenni a jobbításért:

Kedves Pista!

Nagyon betrafáltál a témába és nagyon jó interjú alanyt sikerült a témához szerezned. Gratulálok, hogy megismerted a tüskés körte pálinkát. Elkezdted a problémát feltárni, de ezt meg is kellene oldani. És itt általában meg szoktak állni az újságírók, mert hiszen nem az ő feladatuk a gazdaság rendbe rakása. Mert a zárkertek hatalmas gazdasági potenciált jelentenek és nincs - úgy tűnik - megoldás.

Nekem is van 18 hektár zárkertem a falumban, Zalabéren. A rendszerváltás után kezdtem el veszegetni a földeket, ehhez 23 szerződést kellett megkötnöm. Mindez úgy kezdődött, hogy valamiért mentem a hegyre vezető úton kb.1995.-ben, amikor egy osztrák rendszámú Audis leszorított az út szélére, magyarul, nem tért ki egy picit sem. Ez engem nagyon felbosszantott és némi érdeklődés után megtudtam, hogy hegyet vesz a faluban.

No ez még jobban megérintett és ekkor mindjárt meg is vettem az első területecskét, hogy ne már osztrák kézbe kerüljenek a csodálatos zalabéri hegyek. Próbáltam nagyjából egy helyen veszegetni, ami részben sikerült is.

Aztán próbálkoztam ginkgo telepítéssel, de már az ültetésre szánt csemetéket is lopták.

Később kilopták a teljes telepítést, mintegy ezer db csemetét, meg ki is veszett, mivel nem fordítottam elég figyelmet az ültetvényre. Így jártam a dió telepítéssel is. A tanuló pénzt bőven megfizettem, így most már tudom, hogy csak profi módon szabad bárminek nekiállni a hegyen is.

Hetven éves vagyok! Szeretnék az unokákra valami maradandót hagyni, erősen gondolkodom maróni telepítésben, egy darab fa van is az egerszegi hegyünkön. Tavaly már hozott 6 db csodálatos termést, a gesztenyék átmérője kb. 5-6 cm. Platnin sütöttem meg, hámozni sem kellett, egy pattintásra kiugrottak a héjukból és az ízűk is felséges.

A III. osztályút importáljuk mi, és most kb. 4000 forintba kerül egy kilogramm, de szezonban is 2000 Ft volt.

Nem merek azonban egyedül belevágni, a család meg eléggé közömbös a téma iránt.

De gondolkodom császárfa telepítésben is. Tisztában kell azonban lenni azzal, hogy az első kockázat minden esetben a lopás. Még ha bekeríted is, a gazemberek egy éjjel képesek az összes csemetét elvinni, amit ledugtál. Most a terület nagy része akácos lett, meg úgy április májusra derékig érő bozót, gaz.

A megoldásokhoz: szerintem a most induló pályázati kiírások is csak a pénz osztásról szólnak, lesz persze gazdasági eredménye, de korántsem akkora, mintha országos projektek lennének, országos szövetkezetek fognának össze a zártkertek ügyében. Nem szabad hobby szintre lemenni, hanem korszerűen, hatékonyan, versenyképesen kellene mindezt megcsinálni.

Ha elmész például Olaszországban egy ilyen dombra, mint a zalabéri, azt tapasztalod, hogy pormentes út vezet a birtokokra, rozsdamentes komoly kerítések mögött csodálatos

gyümölcsösök húzódnak. Ezt kellene megcsinálni itthon is, ebben kellene sokaknak összefogni.  Azért is, mert a hitvány ember is nagy veszélyt jelent, az összes pincémet, mind a tízet feltörték, s nem egyszer, hanem sokszor. De lopják az akácot is, meg ami még mozdítható. A legnagyobb fájdalmam egy borona pince feltörése, a 6 centi vastagságú bejárati ajtót feszítették be, megy az enyészetnek minden, pedig akár múzeumi ékesség is lehetett volna.

Ja, és persze nekem is van tüskés körte fám, nem is egy, úgy harminc méter magasak.

De minek.

Tisztelettel üdvözöl:

Bajor László