Hölgyek a falu élén - Zala megyében öt községben is

Nem tudni pontosan, hogy ezzel az aránnyal egyedülállóak vagyunk-e, de az biztos, hogy elegáns helyen végeznénk az erre a szempontra irányuló statisztikában. Baglad, Gősfa, Kisvásárhely, Lasztonya és Pördefölde mindenesetre abban a szerencsében részesül, hogy a testületekben helyet foglaló lányok, asszonyok döntenek a közösség életét befolyásoló ügyekben. Ha olyan ügyesen, ahogy a nők a kosztpénzt be tudják osztani odahaza, akkor biztosan nem lehet ok panaszra.

A gősfai új önkormányzati testület: Horváth Edit, Vincze Istvánné alpolgármester, Farkas Tiborné polgármester, Szabó Gyuláné és Hessel Ferencné. Előttük kék dossziékban a megbízólevelek. Fotó: Pezzetta Umberto

Gősfán, ahol a minap egy esti önkormányzati ülésen jártunk, négy fős a hölgykoszorús testület, a polgármester asszony, Farkas Tiborné Marika már 1994 óta látja el a faluvezetői tisztséget.

– Ha kell, öt perc alatt megbeszéljük, amiről dönteni szükséges, nem gond, ha este gyorsan össze kell jönnünk – mondják a gősfai testület tagjai, akik a héten kedd este éppen a nyugdíjasoknak szánt program részleteiről tanácskoztak. Hiányzik is a középgeneráció a faluból, mondják, hiszen akik dolgoznak, inkább a munkahelyük közelében laknak. Az innen induló, egyetemet végzettek pedig többnyire a nagyvárosokban maradnak. Pedig nagyon szép környéket mondhat magáénak a falu, szögezik le a hölgyek. Ezért próbálnak egy turistákat csalogató szálláshelyet kialakítani, hogy minél többen lássák, válasszák kiránduló úti célul Gősfa festői dombjait, lankáit. Egyelőre nincs még együtt rá a pénz, noha a Gősfa Fejlődéséért Egyesület a hatvan százalékát már elő tudta teremteni.

A 310 fős faluban 35 millióból gazdálkodnak, az egervári óvoda működéséhez járulnak hozzá, oda jár tíz gősfai apróság. Az iskolában 28-an koptatják a padokat. Munkát mezőgazdasági vállalkozások adnak, a sertéstelepen túl 3-400 szarvasmarha legelész a falu határában. De persze a közmunka sem marad el: az önkormányzati zöldterületek rendben tartása rájuk vár. A közelmúltban járdát újítottak fel, s a temetőt, ravatalozót is rendben tartják. Lezajlott egy tetőcsere, nyílászárókból is új került nemrég. A község védőszentjéről, Szent Mártonról nemrég utcát neveztek el.

A testület polgármestere, alpolgármestere mellett Hessel Ferencé, Beáta erősíti régebb óta a csapatot, újonnan került be Szabó Gyuláné. Aki a hazai gazdálkodási törvények alapos ismeretével segíti az önkormányzatot, mivel a megyei kórház gazdasági ügyeit intézte vezető beosztásban nyugdíjba vonulásáig.

– Az önkormányzati törvényt még nem böngésztem át alaposan, de az államháztartásit alaposan ismerem – mondta Rózsika, hozzátéve, a család támogatta a vállalását. A lányai felnőttek, az unokák és a férj „ellátása" mellett belefér a közösségi tevékenység a napjaiba.

Így van ezzel Marika, a polgármester is, akinek a lányai már rég önállóak, sőt, lassan az unokák is felnőttek lesznek valamennyien.

– Egyik lányom itt ül velünk – mutatott Beátára. Ő a közösségi rendezvényfelelős egyébként a faluban és a kistérségben.

– Régebben jobban sikerült a mozgósítás, többen voltak kíváncsiak, mára a Rozmaring Táncegyüttesben is megcsappant a létszám – utalt a falvak bezárkózó népére Beáta.

Az alpolgármester a helytörténeti gyűjtemény kialakítását említi, örült, hogy a falu értékei e módon megmenthetők lettek.

Valamennyien függetlenként indultak. Volt-e pártoskodás a kampány alatt, kérdeztem, mire elmondták, bizony akadt rosszindulatú szórólap, ami azt feltételezte, hogy biztos maguk felé hajlik a kezük. Ami márcsak azért is botorság, mivel valamennyien társadalmi jogállásúak. Szerencsére jó érzésüket erősítette, hogy a választás utáni napon egyik „titkos hódolójuk" egy-egy krizantémot helyezett el a faluház előtt álló autóik szélvédőjére, ami jelzi, szurkolnak nekik a községben.

A méltatlan gáncsoskodásnak meg nyilván nem örülnek, annál inkább annak, hogy jól szót értenek egymással. És nemcsak abban, hogy kinek mi a kedvenc sütispecialitása. Egyébként abban is jók: Bea a tiramisuban, az aljegyző asszony a zserbóban. Szabó Gyuláné a sósban jeleskedik, a férje vadász, gyakran van szükség a pogácsákra.

Az ifjabb generációt a második ciklust kezdő Edit képviseli, aki ebben a tanévben tért vissza tanítani a bagodi tantestületbe, kétéves kislányára az ülés ideje alatt is a keresztmami vigyázott.

A nyugdíjas találkozóra november 22-én délután gyűlnek össze a gősfaiak. Bizonyára nem marad élc nélkül a női testület, de nem féltem őket, jó humorral megáldott társaság, legfeljebb az aggályoskodókat az önkormányzati területeken felszedett alma, körte pálinkafőzetből kínálják meg, ezzel is bizonyítva, a repikereten is tudnak spórolni, ráadásul a vendég boltban nem kapható kontyalávalóra számíthat.

– Tíz éve vezetem a falut – mondta Andrasekné Cser Mária, Lasztonya polgármestere, akit idéntől szintén hölgyek vesznek körül a testületben. Igaz, ők így is csak hárman vannak. Szintén társadalmi megbízatásúként intézik a 100 főnél kisebb, gyönyörű völgyben elterülő falu ügyeit. Amely valaha 360 lakóval is büszkélkedhetett, de az elöregedés nem kímélte. Arra, hogy régi magyar településről van szó, a Kámaháza területnév utal, ami a legenda szerint Attila fejedelem egyik asszonyának nevét őrzi.

Lasztonya együtt él a roma közösséggel és azzal, hogy egyre több külföldi vesz házat náluk, Két világot kell értő kézzel összesimogatni. Ehhez bizony kell a női érzék.

Ha nők vezetnék a világot...

Időnként megfogalmazódik a címben foglalt vágy. Főleg, ha sok a háború, a vita, a feszültség, a konfliktus. Közhelyes igazságtalanság ugyanis, ha azt hisszük, csak a férfiak kakaskodnak, divatos kifejezéssel élve, arcoskodnak, de minimum pletykásabbak. Nyilván a nők között is akad heves, lobbanékony, az indulatokat élező és nem csitító vezető. De mégiscsak eszébe jut az embernek például a legközelebbi példa, Angela Merkel. Vagy néhány, jótékony csendben virágzó országot építő hajdani királynő. Meglehet, keményebb kézzel, de – modern szóval élve – lágyabb kommunikációval adták el ugyanazt az érdekérvényesítést.