Régi idők tanúi – Egerszeg védett fáinál (képekkel)

Közülük ezúttal két óriás famatuzsálemet kerestünk fel, a város olai temetőjében álló kislevelű hársat és a szenterzsébetehegyi szelídgesztenyefát. Tettük ezt azzal a céllal, hogy lássuk állapotukat, de nem utolsósorban azért is, hogy hírt adjunk olvasóinknak létezésükről, s felkeltsük az érdeklődést irántuk: - érdemes megcsodálni az évszázadok ezen tanúit.

Az olai temető értékes dísze, a több mint kétszáz éves hársfa

A rendkívül zsúfolt olai temetőben több mint kétszáz éve ültették el a kápolna mellett álló, mostanra óriásivá nőtt kislevelű hársat. A több mint 26 méter magas óriás jótékony árnyékot nyújt a kápolnának és az alatta lévő síroknak, teszi elviselhetőbbé a nyári forróságban a szertartásokat. Ezt a hársat 2001-ben minősítette helyi jelentőségű  természeti értéknek a város közgyűlése. Sajnos a hársnak van egy nagy sérülése, 1930-ba érte villámcsapás az óriást, s ekkor egy jelentős ága valeszakadt, a korhadt részt 2004-ben tisztították ki. Sajnos a fa jellemzőihez tartozik, hogy a sérült részek mindig korhadásnak indulnak. A város őrzi, ápolja a fát, olyannyira, hogy megpróbálják megóvni a további nagyobb sérülésektől is. Ezt a célt szolgálja az a vas pántszerkezet, amivel 2007-ben erősítették meg, mintegy összekötötték a fa három fő ágát, nehogy a viharok kárt tegyenek benne. Gondoljuk csak végig, micsoda súly nehezedik a fő, tartó ágakra, amikor a vihar belekap a 22 méter átmérőjű óriás koronába? Egyébként erős törzsű a hárs, mellmagassági átmérője 146 centiméter. Reméljük hosszú ideig dísze lesz a temetőnek, illetve Egerszegnek ez a ritka korú fa.

A 26 méter magas óriás három főágát vasszerkezettel erősítették meg

A város legöregebb fája, a több mint 400 éves szelídgesztenyefa Szenterzsébethegy alján található. A fát e sorok írója legalább harminc évvel ezelőtt látta először, akkor mutatta meg az óriást Csiszár Dénes, az akkori városi tanács osztályvezetője, lelkes természetvédő, mondván ez a fa biztosan öregebb már négyszáz évesnél. Ha az azóta eltelt három évtizedet is számoljuk, akkor bizony ez a fa már jóval öregebb 400 évnél. Vagyis létezett már akkor, amikor a török elfoglalta Kanizsát, s a megyei végvárak központja 1600-tól Egerszeg vára lett, s ekkortól itt székelt a megye vicegenerálisa. Azt tudjuk, hogy az Erzsébethegy alatti völgy, akkoriban mocsaras terület lehetett, mint hogy Egerszeg várát is több oldalról a mocsarak erősítették.

A Szenterzsébethegyi szelídgesztenyefa több mint négyszáz éves, a fa nagy része már nem él

Ma szép, rendezett a környék, sőt több, tetszetős új házzal is bővült a táj. A gesztenyefa azonban nem sokat változott az elmúlt évtizedekben. Sajnos, hatalmas száraz ágait nem tudta pótolni, tudni kell ugyanis hogy a fa nagy része már nem él. A hatalmas törzs, mellmagassági kerülete több mint hét méter. Ezt az óriást is eltalálta egy villám, legalábbis egyről, az 1978-asról tudunk, akkor egy nyolcvan centi átmérőjű óriás ága törött le.

A hatalmas törzsön egészséges új hajtás nőtt A törzs kerülete mellmagasságnál több mint hét méter

A város közgyűlése 1994-ben fokozottan védett egyedi természeti értéknek minősítette az évszázadokat megélt szelídgesztenyefát, 2013-tól pedig a város fájának nevezték ki Szenterzsébethegy, s egyben Zalaegerszeg büszkeségét. Ott jártunkkor most is életerős, egészségesen zöld lombozatot láthattunk az élő részeken, az új hajtásokon, s már az érés szakaszába fordult termése, a finom csemege,vagyis a gesztenye. Nem egy fondor már megrepedt, zalaiasan  kiviccsadt, s látszanak benne a barnulás előtt álló egyelőre még fehér héjú gesztenyék.