Boa Endre szerint Carrara-ban a járdaszegély is márványból van

-  Teljesen véletlenül mehettem el erre az útra még május végén - bocsátotta előre Boa Endre. - Az ipartestületen keresztül, melynek tagja vagyok, onnét szóltak, hogy az országos kőfaragó és épületszobrász ipartestület szervez egy ilyen tanulmányutat az olasz kollégák meghívására. Volt még lehetőség rá, hogy bekerüljek a csapatba, és örömmel mondtam igent. Elmentünk egy működő bányába, meglátogattuk a bányamúzeumot és a márványgyártással foglalkozó vállalkozásokat felvonultató kiállítást is.

Boa Endréék jártak egy működő márványbányában is. A kőzet akkora mnennyiségben van jelen, hogy emberi elme időszámítása szerint nem áll fenn a kimerülés veszélye

Boa Endre azt is elmondta: a bányában végigkísérte a csapatot egy geológus szakember, aki minden fontos tudnivalót megosztott a közel 60 fős társasággal a márványról. Mint kiderült, ez a csodálatos kőzet (voltaképpen kristályosan szemcsés mészkő, mely csiszolva igen tetszetős külsejű) 200 millió évvel ezelőtt alakult ki, s a carrara-i márvány azért világhírű, mert jól megmunkálható. Textúrája és puhasága miatt a szobrászok és az épületszobrászok legkedvesebb alapanyaga.

- Carrara térségében 160 (!) bánya található, melyek közül 80 ma is működik - hallottuk Boa Endrétől. - A bányászat, miután az óriási méretű márványhegyekről a talajt dózerekkel letolták, 3 szinten folyik, a hegy tetején, a középső részén, illetve a talajfelszín alatt, hatalmas tárnákban. Évente körülbelül egymillió tonnányi márványt bányásznak csak Carrara-ban, ami 400 ezer köbméternek felel meg. Óriási méretekben folyik tehát a kitermelés, attól azonban nem kell tartani, hogy belátható időn belül elfogy, hiszen amerre néztünk, mindenütt márvánnyal találkoztunk, hihetetlen mennyiségben van jelen a régióban. Ez egyébként látszik is azon, hogy a városban még a járdaszegély is márványból készül, sőt, a gyalogátkelőhelyek zebráit is abból csinálták. A márványt kétféle eljárással bányásszák, az egyik a repesztés, amikor egy nagyobb darab határán befúrnak a kőzetbe, robbanóanyagot helyeznek bele és úgy robbantanak le egy-egy tömböt. A másik, amikor óriási „láncfűrészekkel" vágják le az egyes darabokat. Hozzáteszem, habár ahogy mondtam, nem szenvednek hiányt márványban, évente még a kitermelttel azonos mennyiséget hajóznak be Carrara tengeri kikötőjébe, ami feldolgozás után megy vissza a megrendelőnek, vagy éppen „utazik" tovább a vevőnek. Azért végeznek bérmunkát is, mert itt adott a megfelelő technológia, ma már hajszálpontos munkát végző, a legaprólékosabb motívumok elkészítésére is képes robotok „dolgozzák" meg a márványt. Egyébként ott jártunkkor is hallottuk, hogy a kézi kőfaragók bizony, morgolódnak is amiatt, mert a gépek elveszik a kenyerüket.

Az anyagot ma már a legmodernebb technológiával, robotokkal munkálják meg

A letenyei művész arról is beszélt: a hegyekből a megmunkálásra váró márványtömböket speciális, előre-hátra 32 sebességfokozattal rendelkező trélerekkel hozzák le szűk és kanyargós, rendkívül veszélyes utakon, melyeken elég csak egy apró hiba és a szerelvény a vezetőjével együtt a több száz méter mély szakadékba zuhan. Azt is megtudta, a carrara-i márványbányákban elég sok a halálos kimenetelű baleset, csak ezt nem nagyon reklámozzák. A márványbányászok respektje ezért magas, a temetőben külön parcellájuk is van.

S hogy vajon mit keresett egy faszobrász a márványok között? Végül erre is választ adott az alkotó.

- Szeretek kővel is dolgozni, a márvány pedig különösen elkápráztat sokszínűségével, könnyű megmunkálhatóságával és a benne rejlő lehetőségekkel - árulta el. - Ezért aztán már régebb óta a terveim között szerepel, hogy a fát és a márványt ötvözöm, tehát az alapvetően fából készült alkotásaimba beépítem a márványt is, de persze, csak ízlésesen.