Hegedüs Péter: A föld nincs biztonságban

– A párt története igen fordulatos volt a rendszerváltás óta eltelt időszakban; nem könnyű követni a sok kiválást és átalakulást. Melyik „kisgazda vonalat" képviseli a jelenlegi FKgP?

– Mi a 106 éves történelmi Független Kisgazdapártot képviseljük. Ez az a párt, amelyik 1990-től 2002-ig az országgyűlés tagja volt. Szeretnénk a történelmi hagyományokhoz visszatérni, hiszen a párt már többször is bizonyított, s mindig akkor ért el kiemelkedő eredményt, amikor az ország a legnagyobb bajban volt. A kisgazdáknak 1920-ban és 1945-ben is sikerült a talpra állást vezényelniük; igaz, '45 után csak addig, amíg az orosz megszállás következtében el nem veszítette szuverenitását az ország. A mai napig forinttal fizetünk, amit 1946 augusztus elsején a Független Kisgazdapárt vezetett be, és ma is köztársaság az államformánk. Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy én inkább királyságpárti lennék, egyrészt azért, mert ha végignézünk Európa térképén, látjuk, hogy a monarchiákban jobban élnek az emberek. Másfelől a föld védelmét is hatékonyabban meg lehetne oldani ilyen keretek között; Angliában például a föld a királyi korona tulajdona. Visszatérve a kérdéshez, a Kisgazdapárt 2002 után gyakorlatilag atomjaira esett szét, hatalmas gazdasági, morális és szervezeti csődöt hagyott maga után a Torgyán-korszak, illetve az azt követő, „percekig" működő elnökségek sora. Én 2005-től dolgozom munkatársaimmal együtt azon, hogy mindenütt, így Zala megyében is tiszteletet érdemlő Kisgazdapárt működjön. Ragaszkodom hozzá, hogy csak olyan személyek legyenek a vezetésben és a választáson indulók között is, akikre föl lehet nézni. Zalában sikerült ilyen kiváló jelölteket állítanunk.

– Említette a 2002-es szétesést és az azt követő megújulást. Mennyiben más a mostani párt, mint a Torgyán József-féle?

– Fiatalabb, összefogottabb, fegyelmezettebb, célirányosabb. A szellemi felkészültsége is sokkal magasabb. Akkoriban is sokan voltak például felsőfokú végzettségűek a pártban, de most nagyobb a számuk. Ez komoly bizakodásra ad okot. Ha a választópolgárok megismerik a politikusainkat, azt gondolom, nem kérdéses, hogy jó szívvel gondolnak, és remélem, hogy szavaznak is rájuk. A munkatársaim túlnyomó többsége egyébként vidéki, vagy vidékről elszármazott.

Hegedüs Péter: – Ha Dózsa népének személyiségét elhallgatjuk, oda az identitásunk, így az ember lelkileg hontalanná válhat. Fotó: Pezzetta Umberto

– E kormányzati ciklusban nagy visszhangot kiváltó változások történtek az agrárium területén, elég az állami földbérletekre, a földtörvényre vagy a zsebszerződések ügyére gondolni. Támogatják vagy ellenzik a kormány agrárpolitikáját?

– Én a földtörvényt hazaárulásnak tartom. Ezt az álláspontomat megírtam Orbán Viktor miniszterelnöknek, és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy választ is kaptam rá. Egyébként már az alaptörvényben hatalmas gellert kapott a földek ügye. Az alkotmányban korábban az szerepelt, hogy a magyar föld, a vízkészlet és az erdő a magyar nemzet vagyona. Ezt a meghatározást úgy módosították, hogy „a nemzeti örökség része", ami egy ideológiai, spirituális fogalom, nem konkrét jogi kötelem. A földtörvénynek pedig számos olyan pontja van, amely alapján a magyar föld nincs biztonságban. Ki is kellett adnunk egy összegzést a földtörvényről, mert még a jogászok közül sem mindenki értette, hogy hol vannak elbújtatva a csapdák, amelyekkel becsapják az embereket. A zsebszerződések környékén sem történt semmi lényeges változás. Hallottunk arról, hogy letartóztattak valakit vagy visszavettek valahol földet? Amikor Zalaegerszegtől tíz kilométernyire az illetékes polgármesterrel beszélgettem a helyi földekről, ő felsorolta, hogy melyik hollandé, németé, osztráké... Ez katasztrófa, hiszen azé az ország, akié a föld. Ha e földterületek nem magyar kézben vannak, akkor hazánk térképére Magyarország helyett bármi ráírható. Mindemellett a vidék jelentősége, a parasztság személyisége is háttérbe szorult. Amíg a német büszkén mondja, hogy „ich bin ein Bauer", addig nálunk sokszor pejoratív értelme van a paraszt szónak. Március közepén vagyunk, és még nem hallani arról, hogy ebben az évben van Dózsa György mártírhalálának 500. évfordulója. Ez a nép Dózsa népe. Ha Dózsa népének személyiségét elhallgatjuk, oda az identitásunk is. Ha pedig az ember hovatartozása ki van lúgozva, ha a kötődései nincsenek meg, akkor lelkileg hontalanná válhat, és elmegy külföldre, ahol jobb megélhetést remél. Ezeket a kérdéseket rendbe kell tenni, nagy feladata van tehát a Független Kisgazdapártnak.

– Zala aprófalvas településszerkezetű megye, ugyanakkor a lakosság nagy része városokban él, és nem, vagy csak érintőlegesen foglalkozik az agráriummal. Őket mivel tudják megszólítani?

– A párt 106 éve változatlan értékrendjével, amely a városlakók számára is fontos. Mi az Isten, haza, család fogalomkörrel lelki-szellemi kapaszkodót ajánlunk. Továbbá a párt nevében is jelen van a független szó. A függetlenségre törekvés mindig irritálta az aktuális politikai hatalmat, és jelenleg sincs ez másként, ugyanakkor ez egy olyan érték, amely mindannyiunk életében meghatározó. Ki a független városlakó? Például az, aki ki tudja fizetni a számláit. Én nem vagyok a rezsicsökkentés ellenfele, de nem ez az igazi út, nem erre volna alapvetően szükség, hanem olyan jövedelmekre, amelyek birtokában az emberek gond nélkül fedezni tudják megélhetési költségeiket. Az életet kiszámíthatóvá kell tenni, ez is fontos célkitűzésünk.