Mesélő térképek

A térkép egyetlen, fennmaradt példányát az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi. Negyed századdal később, 1556-ban a neves osztrák orvos, Wolfgang Lazius készített Magyarországról részletesebb térképet. A török megszállás miatt, a 17. század első feléig nem készül újabb térkép hazánkról. Az ország új felmérése a század második felében – a töröktől felszabadított terülteken – indult meg, a polgári térképezés azonban csak a 18. század első felében kezdődött.

Az endori halottlátót ábrázoló rajz Eszenyi Sámuel térképén

A Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára térképgyűjteménye másfélezer egyedi rajzolatú, kéziratos térképet tartalmaz. A gyűjteményben található legrégebbi térkép 1758-ból való, Zalaszentgyörgy településről készült. A történeti Zala megye községeiről szerkesztett térképek elénk tárják a települések bel- és külterületeit, a birtokok nagyságát. Erdők, mezők, folyók, hegyek, templomok, temetők, malmok, kastélyok ábrázolásaival is találkozhatunk. Leolvasható a készítés dátuma, a rajzoló mérnök neve. Az időtálló papírra rajzolt, színezett példányok készítőik finom forma- és színérzékéről tesznek tanúbizonyságot. Külön színmagyarázó táblázatban foglalják össze a térképen elkülönített területeket. Rózsaszínnel ábrázolják a belterületet, pirossal az apró házakat, kékkel a folyókat, tavakat, a művelési ágakat pedig zöld, barna, szürke és ezek árnyalatai adják.

Ez alkalommal térképeink gazdag díszítésű címkereteit – kartusait – mutatjuk be Eszenyi Sámuel földmérő munkái nyomán. A művészi tehetséggel megáldott szerzőről nem sokat tudunk. Zala és Veszprém megyében folytatott földmérési munkálatokat, és ehhez kapcsolódóan rajzolási, szerkesztési feladatokat. Az általunk őrzött szelvényeken előszeretettel használt díszítő motívumokat. Rajztehetségéről árulkodnak a címkeretet körülvevő motívumok. Barokkos, kerek mezőben helyezte el a térképre vonatkozó információt, gondosan kiválasztotta a betűtípust, nyomtatott és írott betűket egyaránt használt. Kartus-szerű keretbe helyezte a térképhasználathoz nélkülözhetetlen léptékvonalzókat is.

A liliomos lándzsavégződésű, díszes égtájcsillag

1795-ben két térképet készített a Zalaegerszeg szomszédságában fekvő településről, Apátfáról. Az egyik vázlatban maradt, a másik gazdagon illusztrálva készült el. Virágfüzérrel díszített címkeretén a korabeli térképezés, földmérés eszközei láthatók. Bal felső részén a térképnek liliomos lándzsavégződésű, díszes égtájcsillag – szélrózsa – a négy égtáj latin elnevezésének rövidítésével. A szélrózsától balra, egyszerű keretben különös jelenetet láthatunk. Egy boszorkányszerű alak, kezében bottal, feje fölött felirat: „Die Hexe von Endor." Mellette egy szellem tűnik fel, felemelt kezekkel, előttük egy férfi, kinyújtott kézzel a földre borulva. Latinul és magyarul a következő szöveg olvasható a kép alatt: „Ím Sámuel által itt az mappa párja, s Gondviselésének jutalmát elvárja."

Földmérőnk bizonnyal fellélegzett, amikor az új térképpel elkészült. Talán az előző munkájára fordított időt kárbaveszettnek gondolta, nem tudjuk. Az új mappán egy ószövetségi történetet idézett meg, ami alapos Szentírás-ismeretet feltételez. Saul, az izraeliták királya a filisztesuok elleni harcra készül, de saját haderejét gyengének érzi az ellenséggel szemben. Mivel az Úrtól nem kapott próféciát a csata kimenetelére vonatkozóan, álruhát öltött és elment az endori javasasszonyhoz, akit arra kért, hogy idézze meg Sámuelt, a nagy próféta szellemét, tőle várván segítséget. Az asszony vonakodott a halott megidézésétől, hiszen éppen Saul volt az, aki korábban elrendelte, hogy végezzék ki, vagy űzzék el a királyságból azokat, akik gyakorolták a varázslást, halottidézést. Saul esküvel fogadta az asszonynak, hogy nem lesz bántódása. A nő az ígéretben bízva megidézte a próféta szellemét, elmondása szerint látott egy köntösbe burkolózó öregembert, akiről Saul azt gondolta, hogy az csak Sámuel lehet, s földre borult előtte. A Sámuelre hasonlító démontól érkezett üzenet előrevetítette a király vereségét, bukását, ami megtörtént, Saul és fiai elestek a csatában. Röviden összefoglalva ez a kép története.

Apátfa térképének címkartusa, benne a földmérő nevével

Vajon egy kicsi zalai település térképen miért ezt az ószövetségi eseményt jelenítette meg a rajzos kedvű kartográfus? Akart-e valamit üzenni? Vagy csak játék a nevekkel – Sámuel a próféta és Sámuel a geometra?

Köszönjük Eszenyi Sámuelnak a kétszázhúsz évvel ezelőtt megrajzolt térképet, hiszen egy földrajzi terület felmérésén túl értékes kultúrtörténeti adalékkal gazdagította az utókort. A téma bővebb megismeréséhez kezünkbe vehetjük az ószövetségi Szent-írást és elolvashatjuk benne Sámuel első könyvét. Az internet segítségével érdemes megkeresni Benjamon West 1777-ben készült, Saul és az endori boszorkány című festményét, amit Eszenyi is ismerhetett, hiszen az ő rajza láthatóan ennek az alkotásnak az egyszerű másolata. De elkalandozhatunk a zene világába is és meghallgathatjuk Händel: Saul című oratóriumát.