Ügynökakták, újranyitva?

Nyilván későn is jobb, mint soha, de vajon nem lesz-e túl késő? Amikor időnként fellángol a nyilvános vita a diktatúra állambiztonsági szerveinek működésével, annak kutathatóságával és a hálózati személyek tetteinek publikálásával –  egyszerűsítve az „ügynökügyekkel” – kapcsolatban, mindannyiszor számot kell vetni a késlekedés egyre égetőbb problémájával is.

„Szigetszerűen” rengeteg egyéni történetet, tragédiát ismerünk, kétes eredetű és hitelességű szelektív listákból is felbukkant már jó pár, a szolgálatok mechanizmusát pedig rég feltérképezték a történész szakemberek; mégis hiányzik a nagy szembenézés, az erkölcsi lezáráshoz szükséges katarzis. Társadalmi méretekben az ügynökmúlt (különösen a belső elhárítás zsarolásokkal, besúgásokkal terhelt közege) máig feldolgozatlan hazánkban.

Majd talán most? A kormánypárt 2012 márciusában jelentette be, hogy még az év nyaráig megalakul a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, amelynek a kommunista múlt feltárása és az akták kutathatóságával kapcsolatos javaslatok kidolgozása lesz a feladata. E testületről (amelynek létrejöttét az alaptörvény is előírja) most, másfél évvel később indul el az általános vita a parlamentben. Reméljük, érdemes volt várni; elvégre jobb későn...