Az év modellje: a világversenyre készül a 15 éves keszthelyi diáklány

A nívós megmérettetésről csak annyit: világszerte, ötven országból mintegy háromszázezren neveztek a regionális selejtezőkre. A nyertesekből állt össze a Kínában december elején megrendezésre kerülő döntő mezőnye.

– Bár megnyertem a versenyt, s vele együtt megkaptam a döntő részvételi jogát, még rengeteg tennivalóm van a gála kezdetéig. Kissé átalakult, felgyorsult az életem – mondta Enikő, aki jelenleg a keszthelyi Vajda János Gimnázium 10. a, humán tagozatos osztályának tanulója. – Csodálatos hetek, programok voltak, bármi is történik, már megérte. Talán mondanom sem kell, nagyon boldog voltam, s vagyok, hogy megnyertem a versenyt.

Ráadásul minden előzmény nélkül. A tizenöt esztendős Enikő ugyanis – bár több ismerőse is mondta, hogy megpróbálhatná, s ő maga is kacérkodott már a gondolattal – korábban soha nem modellkedett, olyannyira, hogy még magas sarkú cipőt sem hordott. De nézzük, miként is kezdődött a „pályafutása”!

– Anyukám hozott egy női magazint, amiben szerepeltek a modellverseny nevezési feltételei. Tulajdonképpen hirtelen elhatározás volt, hogy indulok – idézte az előzményeket. – Zalaegerszegre hívtak válogatóra, amiről (körülbelül negyvenen voltunk) egyedüliként jutottam tovább a siófoki kisdöntőbe. Ott már komolyabbak voltak a próbatételek, a bemutatkozáson túl fürdőruhás megjelenés és kisebb mozgáskoreográfia szerepelt a programban. A zsűri egyébként hét lányt juttatott tovább a budapesti döntőbe. Határtalan volt az örömöm, hogy köztük lehettem.

Az út a Balaton-parti városból Sárvárra vezetett, ahol – ötcsillagos hotelben – négynapos felkészítő táborban vett részt a tizennégy leányzó. Majd következett Budapest, az álomdöntő.

– Azért is álomdöntő, mert két nappal a verseny előtt megálmodtam, hogy megnyerem. Álmomban persze más volt a környezet, s a program, de az első helyezés beigazolódott. Visszatérve a felkészülésre (melynek során anyukám végig velem volt), Sárváron megtanultuk a szükséges alapokat, megtörténtek a fotózások, nagyon jól éreztük magunkat. A fővárosi, Millenáris Parkban rendezett döntő előtti nap rengeteget próbáltunk, egészen éjjeli fél egyig, nagyon elfáradtunk. A gála jól sikerült, a kifutón komplett ruhabemutatót kellett tartanunk. A zsűri – melynek francia tagjai is voltak – nem anynyira az alakot, inkább az arcot és a kisugárzást értékelte. Nem volt nálam boldogabb, mikor kihirdették az eredményt. Sokan gratuláltak, interjúkat adtam. Fel sem fogtam. Azt hittem, újra csak álmodom...

Ez azonban már nem álom volt, hanem a valóság. Enikő élete egy csapásra megváltozott. Többször járt már Budapesten a verseny óta, a felkészülést nem lehet abbahagyni. Az egészen a december 6-ai döntőig tart.

– Most annyira még nem nehéz, ugyanúgy tanulok, mint tavaly, de több az elfoglaltságom. A felkészülés? Nos, drasztikus változásokra nincs szükség, de edzenem kell, hogy a legjobb formámat hozzam majd – folytatta, elárulva: 179 centiméter magas, 60 kilogramm. Mellbősége 86, dereka 64, csípőmérete 92 centiméter. – A modelleknek az átlagnál vékonyabbnak kell lenniük, a csípőmből le kell faragnom legalább két centit. Budapesten segítenek ebben, ott kaptam és kapok edzésterveket. Remélem sikerül elérnem a megfelelő méreteket, s teljesen ideális lesz az alkatom az ottani – más szabású és méretezésű – ruhákhoz. Ez szigorú feltétele a shanghaji döntőnek.

Kikerülhetetlen kérdés, hogy elégedett-e magával, vagy lenne, amin változtatna?

– Mint minden nő, én is kritikusan nézem magam a tükörben – válaszolt mosolyogva. – Az alakomon változtatnék, vannak ugyanis részek, amikkel elégedett vagyok, s akadnak, melyekkel nem nagyon. Dolgozom érte, hogy teljesen elégedett legyek magammal.

A shanghaji versenyről egyébként jóformán még semmit nem tud, de nagyon várja. S tudja, csak jó lehet. Enikő azt mondja, már előre örül, hogy sok embert megismerhet a végső megmérettetésen, s bepillanthat, mi több, tizenöt esztendősen részese lehet a modellvilágnak.

– Régebben színésznő szerettem volna lenni, de nem kérdés, hogy a modellkedés is tetszik. A választás attól is függ, hogy mi hogyan alakul. Ha kellek, erre a pályára lépek. Ha nem sikerül, akkor sincs semmi veszve, nem fogok szomorkodni. Az egész versenyt nem munkának fogom fel, hanem élményként élem meg. A sikertől és a lehetőségtől nem érzem magam felnőttnek, száz százalékig gyermek maradtam, vagyok...

S hogy a csinos fiatal, hosszú barna hajú lányt a verseny óta jobban körülrajongják-e a fiúk? Nos, Enikő határozott nemmel válaszol.

– Nem tapasztaltam ilyesmit. Már szinte mindenki tudja, hogy megnyertem a modellversenyt, s ha végig megyek az iskolában a folyosón, megnéznek. Nemcsak fiúk, hanem a lányok is – tette hozzá nevetve.



Kapcsolódó cikkünk: 
A keszthelyi Körmöczi Enikő az év modellje