Panasz: a tolvajok mindent vittek, ami fém

Pacsatüttösön a Fő utcában járunk, a szülők házánál. Lázár János gyakran jár ide, de ő évtizedek óta Pacsán él. Most testvére, József lakik a kopottas házban. A porta gondozására József erejéből nem futja. A 64 éves férfi tavaly márciusban megjárta a kórházat, amputálták jobb lábát. Azóta jobbára az ablaknál ül, az utcát figyeli és várja, hogy rányissanak, érkezzen az ebédje.

- Már mindent ellopnak tőlem. Tudják, hogy tehetetlen vagyok, nem kell félni tőlem - szív mélyet a maga sodorta cigarettából. - Legutóbb a kútról tűnt el a vödör és vele az acélsodrony, vizet se lehetett húzni. Hívtam a rendőröket, azt ígérték, majd másnap kijönnek, de nem értek ide - panaszolja színtelen hangon, szavait a félhomályos konyhában tanyát vert ismerősei erősítik meg. Fényes nappal gyerekkel ellopatott tyúkról, kiürített hűtőládáról szólnak a történeteik.

Pedig a statisztika szerint nem kirívó a helyzet a térségben, Zala amúgy a béke szigete a 100 ezer lakosra jutó 2016 vagyon elleni bűncselekménnyel. Igaz, ez a regisztráltakat jelzi, mert sokan nem tesznek bejelentést, ezért az emberek biztonságérzete ritkán van összhangban a számokkal, egyezünk meg vendéglátóimmal, s ez pláne nem vigasz számukra.

Közben kockás papír kerül elő, József szálkás betűkkel vetette papírra az elmúlt hetek, hónapok, tán évek veszteségeit: lovas ekék, boronák, hat szál negyvenes szögvas, két terménydaráló, pótkocsitengelyek, kerekek, kapák, fejszék, szerszámok, hegesztőtrafó, állványos és kézi fúró. Megannyi értékes holmi.

Még tartana a felsorolás, de Lázár Jánossal elindulunk, hogy körbenézzünk. A vödröt már pótolták, az új az előszobában pihen, csak akkor viszik ki, ha vizet húznak, de már műanyag zsinórral engedik a mélybe. A kút melletti állványról a tusoló hordója rég elgurult , legutóbb a betontuskós lábait akarták kifordítani, de nem bírtak vele, vagy megzavarták őket. A fészer oldalát védő vaslemezek java hiányzik, a tető is megbontva. Az épületben belül hatalmas a rendetlenség, mindent összeborogattak a tolvajok. Nem jobb a helyzet a ház oldalában lévő műhelynél sem. Az ajtón lóg a levert lakat, senki se számolja hányadik. Bent hosszában széthasadt munkapad, így feszítették le róla a satut, a fiókot meg kitépték helyéből.

Talán valami jó házőrző kellene, vetem fel, amikor meglátom, hogy apró, de nagyhangú eb pattan ki házából és iramodik felénk, amint visszaérünk a bejárat elé.

- Aztán úgy jár, mint Géza - neveti el magát Lázár János.

Géza, az apró keverék, neve hallatán lelkes farokcsóválásra vált. Szóval inkább játszana, mint védené a gazdát, bár az is csoda, hogy ugatni mer. Nemrég rajtavesztett. A sötét leszálltával tolvajok érkeztek, és az éjjeli jövevények jól helybenhagyták, hogy elhallgattassák, aztán bedobták a házába, végül leakasztották nyakából a láncot és azt is ellopták. Ez szinte esszenciája is itt a mindennapoknak. 


NEM JÁRŐRÖZNEK OTT A POLGÁRŐRÖK
Polgárőrség kellene, de az ötletre legyintenek. Senki nincs, aki a nagyszájú suhancoknak szólna vagy szembe szállna az erőszakos gyűjtőkkel, megzavarná a tolvajokat, mondják. Pedig működik civil vagyonvédelmi szervezet Pacsán. Vezetőjüktől, Bóbics Zoltántól tudjuk, mindennap járőröznek a kisvárosban. Útjukon bejárják a települést, felkeresik a szentesi dűlőt és a tüttösi hegyet, ezért azon a településrészen is átmennek, de nem tartozik a járőrútvonalukba. Próbáltak ott is szervezni csoportot, ám nem sikerült, teszi hozzá.