Vincéztek a szőlősgazdák

- Ezúttal másodszor jöttünk össze e jeles nap jegyében mondta el a házigazda Czimondor István,  hegyközségi elnök, aki pincéjénél fogadta gazdatársait. -  Hajdan szokás volt ilyenkor a borkóstoló, a Vince napi pincejárás. Ezt kezdtük feleleveníteni.
  
Ott voltak a zalai Da Bibere Borlovagrend és a Balatoni Borbarát Hölgyek Egyesülete képviselői is.  
  
- Vince naphoz kötötten nagyon sok legenda, szokás tartja magát - említette Komoróczi Lajos, a jó nedűk lovagjai köréből. - A férfiak mindig már előre megbeszélték a „vincéző bandázást”. Összeverődve együtt indultak a hegyre, először a legtávolabbi pincéhez mentek. Úgy tartották: ezen a napon sok bort kell inni, hogy az új évi termés is bőséges legyen. 
   

- Ez egy kisebbfajta téli falunap - mondta Tafotáné Cserép Gabriella, a község kulturális életének szervezője, a csapattal tartva.
  
A pincejárásra papot is hívtak, hogy áldást kérjen Istentől az évjáratra, bő termésért, jó borért. 
   

Kiss László esperes hintette meg szenteltvízzel a tőkékről levágott vincevesszőket. Beszélt a Hispániában született, vértanú halált halt Szent Vince diakónusról,  akinek magyarországi tisztelete Szent István idejéből fennáll.
   
A poharazgatás közben szó esett babonás fortélyokról is, amikor hajdan hurkát, kolbászt és disznósajtot akasztottak a tőkékre, hogy akkora hosszúak legyenek a fürtök, meg olyan kövérek mint, a gömböc. 
   
A szép napsütés reményt is keltett, mert a mondás szerint „Ha fénylik Vince, megtelik a pice.” De esős napra is megvan a bizakodó rigmus, mert „Ha megcsordul Vince, megtelik a pice.”
   
Az azonban már nem csak história, hogy ha ez időben a vesszők szépek, a rügyek egészségesek, akkor a tél nagyobb részét már jól átvészelte a szőlő. A levágott, vízbe tett vesszőkön kihajtott rügyekből pedig további, valós következtetéseket lehet levonni a jövőre nézve.