Sikerdíj öngyilkos merénylőnek

KÖLTSÉGEK

– Hogy miért gondolom ezt? – kérdezett vissza dr. Gál István László.
– Abban talán egyetérthetünk, hogy a terrorizmus egyik legveszélyesebb fajtája az öngyilkos merénylet. Ez a cselekmény viszont megoldhatatlan probléma elé állítja a hagyományos büntetőjogot, az ugyanis abból indul ki, hogy a kilátásba helyezett szankciónak van visszatartó ereje. Nos, egy öngyilkos merénylőt nem tart vissza a tudat, hogy elfogása esetén halálbüntetés vár rá. Ezeknek az embereknek nincs vesztenivalója, hacsak nem az, hogy nem a tervezett helyen és időben robbantják fel magukat. A szakértő szerint ugyanez a helyzet a terrorizmus finan-
 szírozása terén is, a büntetőjog hatékonysága itt is szinte a nullával egyenlő.

– Érdemes megvizsgálni a terrorista támadások költségét, mind a terroristák, mind pedig a társadalom oldaláról – folytatta dr. Gál István László. – Mint azt az elmúlt évtizedben elkövetett merényletek bizonyítják, egy akció kivitelezése nem kerül túl sok pénzbe. Az ikertornyok ellen elkövetett 2001-es repülőgépes terrortámadás becsült összköltsége maximum 400-500 ezer dollárba került, ám csaknem 3000 emberáldozatot követelt. A 2002-ben elkövetett Bali robbantást 35 ezer dollárból oldották meg, ehhez képest a képzeletbeli mérleg másik serpenyőjében 109 halott és 309 sebesült volt. A 2004-es madridi bombarobbantást – mely 191 halálos áldozattal és 1500 sérülttel járt – 10 ezer dollárból oldották meg a merénylők. Végezetül a 2005-ös londoni metrómerénylet, ami során közel 700 ember sérült meg, alig 15 ezer dollárba került. Látható, hogy a támadások kivitelezése elképesztően kis költségvetésből is megoldható, az okozott kár viszont hatalmas. S ez esetben nemcsak az emberéletekről beszélek, hanem azokról a járulékos költségekről is, mint például a turizmus visszaesése, az elhárítás és megelőzés költségei, a válaszlépésként indított katonai akciók, háborúk költségei vagy akár a polgári szabadságjogok csökkenése, amit manapság nap mint nap tapasztalhatunk a reptereken.

A második, s egyben legnagyobb költségtényező az úgynevezett adminisztratív, működési költségek. Az al-Kaida például bevételeinek körülbelül 10 százalékát költi műveleti költségekre, míg a fennmaradó 90 százalékot a szervezet működtetésére. Harmadrészt pedig van a támadásoknak egy érdekes, új költségtényezője is, ez pedig az öngyilkos merénylők családtagjainak fizetett anyagi támogatás. Feltételezések szerint ez a Hamasz esetében 5000 dollár, de például Irakban Szaddam Husszein regnálása során 25 ezer dolláros „sikerdíjat” kaptak az öngyilkos merénylők.

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után az Egyesült Államok arra törekedett, hogy elvágja a pénz útját a terrorszervezetek elől. Ez csak részben sikerült, hiszen a befagyasztott számlák a 200 millió dollárt is alig haladták meg, miközben a becslések szerint a terrorszervezetek rendelkezésére álló pénzmennyiség az egész világra kivetítve elérte az 500 milliárd dollárt.

FORRÁSOK

– A terrorszervezetek anyagi forrásai több csatornán érkeznek, egyrészt különféle bűncselekmények elkövetéséből – emberrablás, ember-kereskedelem, kábítószer-kereskedelem, pénzmosás –, másrészt adományok formájában. Büntetőjogi értelemben ez utóbbi tekinthető a terrorizmus finanszírozásának, ám a jelenlegi szabályozás elsődlegesen csak a magánszemélyek adományaira fókuszál. Mert, ha például államok támogatnak terrorista célokat, az sokszor megoldhatatlan feladat elé állítja a hagyományos büntetőjogot. Nem mindegy ugyanis, hogy a támogatás milyen fedéssel – kereskedelmi ügylet, humanitárius segítség érkezik, mint ahogy az sem mindegy, hogy az adott állam milyen katonai-gazdasági erővel rendelkezik. Erre egyébként a legjobb példa Amerika esete. Amikor a moszkvai vezetés 1979-ben fegyveres beavatkozást hajtott végre Afganisztánban, akkor az USA szemében az afgán ellenállók igazi szabadságharcosoknak számítottak, noha már akkor tudható volt, hogy a felkelők részt vesznek a kábítószerkereskedelemben. Akkortájt az amerikai fegyverszállítmányokat a pakisztáni titkosszolgálat juttatta el az iszlám radikálisoknak, emellett Kína évi 100 millió dollárt kapott az amerikaiaktól, hogy szovjet fegyvereket szállítson az afgán felkelőknek, kiknek kiképzésében a CIA is részt vett. Akkor tehát a szovjet csapatok harcoltak a radikális muzulmán tálib felkelőkkel. És mit látunk napjainkban? Azt, hogy az USA és szövetségesei harcolnak a radikális muzulmán tálibokkal...

ÜZLET

A terrorszervezetek bevételei szempontjából még egy fontos, mostanában egyre erőteljesebb forrás létezik. Ez pedig a legális üzleti tevékenység. A 2001. szeptember 11-ei támadás volt az utolsó, amit az al-Kaida egyedül finanszírozott, azóta viszont a robbantások döntő többsége önfinanszírozó „sejtek” akciója volt. Törvényes üzleti tevékenységnek tekinthető tágabb értelemben ugyanis az is, ha a terroristák munkavállalóként a legális jövedelmük egy részét használják fel az akciók kivitelezésére. Ha abból indulunk ki, hogy 8–10 ezer dollárból már komoly robbantás kivitelezhető, akkor reális lehet az a félelem, hogy egy 4-5 fős „sejt” 2-3 év alatt félre tud tenni annyit, amennyiből bármelyik fejlett vagy közepesen fejlett országra, akár Magyarországra is képes csapást mérni egy kisebb csoport. Persze hazánk túl kicsi és jelentéktelen is ahhoz, hogy a terroristák célpontjává váljon, ám ez a helyzet – a külpolitika változásával – bármikor megváltozhat. Mindezek után joggal tehetjük fel a kérdést, hogy van-e megoldás a terrorizmus visszaszorítására? Dr. Gál István László szerint jelenleg a titkosszolgálatok tudnak a leghatékonyabban fellépni a terroristákkal szemben, élőerős hírszerzéssel és technikai felderítéssel.

A HAMASZNAK UTALT

Magyarországon terrorizmus finanszírozása miatt még nem ítéltek el senkit. Egy jogeset hozható fel példaként, 2003. április 25-én a Nemzetbiztonsági Hivatal kezdeményezésére a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kiutasított egy szír származású orvost az országból. A pécsi klinika intenzív osztályán dolgozó férfi egyhavi keresetét, azaz 105 ezer forintot utalt át a Hamasz egyik fedőszervezetének. Állítólag nem tudta, hogy az egyik libanoni televízióban látott felhívás és az ott közölt számlaszám egy terrorista szervezeté lett volna. Bár ez a védekezés kétséges volt, büntetőeljárás nem indult az orvos ellen.