Afrika - magyar szemmel

Az embertől pár méterre sétáló zebrák, luxuskivitelű pláza optikája, szegény falvak, gyümölccsel teli piacok, ez mind Afrika. Raák Benedek már a kontinens minden arcával megismerkedett. Hirtelen ötletből indult a mára több országot érintő munkája. Az első gondolat kipattanásakor Bence - ahogy a keszthelyiek ismerik - régóta dolgozott a család nevét viselő optikában: optometrista (látáshibákkal foglalkozó és azokat helyrehozó diplomás egészségügyi szakember) és látszerészmester. A Magyar Optikus Ipartestület elnöke is volt.

Az afrikai vidékeket járva Raák Benedek  elérhetővé teszi a gyerekeknek, fiataloknak a vizsgálatot és a tanulás lehetőségét

- 2015 nyarán kitaláltam, hogy szeretnék elmenni Afrikába tanítani. Előzőleg néha mondogattuk itt az optikában, hogy majd küldünk oda szemüvegkereteket. Egy másik keszthelyi fiatalember, Horváth Balázs ugyanabban a kongói iskolában tanított, ahol később én is, ő testnevelést, sportot. Őt kértem, hogy juttassa el a szemüvegkereteket. Tőle tudtam meg, hogy Magyarországon működik az Afrikáért Alapítvány. Elmentem az elnökéhez, hogy vannak szemüvegkereteim, amiket szeretnék elküldeni. Elmesélte, hogy nekik nagy terveik vannak: rapid oktatási programokat szeretnének az iskolájukba szervezni - idézte fel Raák Benedek.

A kongói iskola részben e magyar alapítvány finanszírozása, részben a diákok tandíja révén működik. Az alapítvány vezetője megemlítette a fiatal szakembernek: el tudná képzelni, hogy optikusképzés is induljon. Ekkor született meg a gondolat, s felgyorsultak az események.

- Mondtam neki, hogy tudok ebben segíteni és eszközöket szerezni. Ez volt 2015 nyarán, s én szeptemberben ismét elmentem hozzá, hogy itt vannak a gépek, mehetünk. Ő ezt nehezen hitte el - mesélte Raák Benedek, aki közben elkezdett nyelvet tanulni.

Néhány hónap alatt olyan szintre jutott, hogy tavaly tavasszal már francia nyelven tanított az egykori belga gyarmaton.

- Száz kilónyi felszereléssel: szemüvegkeretekkel, lencsékkel, csiszolóval s mindenféle géppel felpakolva érkeztem Kongóba, s elkezdtem tanítani. Ebbe az iskolába körülbelül hatszáz gyerek jár, közülük 16 árva. Az iskola egybe van építve az árvaházzal. Az alsó tagozatos gyerekek délelőtt járnak iskolába, a 14-18 év közöttiek délután. Az én csoportomba öt felsős tartozott. A tanárok tanulmányi eredményeik alapján őket találták érdemesnek arra, hogy elkezdjenek tanulni egy szakmát. Négyen még az iskolába járnak, egy fiatalembernek már sikerült munkát találni. Ennek igazán akkor van hozadéka, ha el is tudnak helyezkedni - mesélte Raák Benedek.

Vidéki térségekben is gyakran jár Raák Benedek. A kép az egyik tréning helyszínén készült, és az egyenlítő vonalán fekvő egyik afrikai településen élő helyi lakosokkal való találkozást örökíti meg

A programban részt vett az ugyancsak magyar dr. Hardi Richárd misszionárius szemorvos is. Ő húsz éve él és gyógyít Kelet-Kongóban. A vidéket járva tavaly kétezer szemműtétet végzett, s a katolikus egyházon belül is aktív, sokakat segít.

Raák Benedek kongói munkájáról blogot írt, erre figyelt fel egy francia cég kelet-afrikai (szintén magyar) igazgatója. Tőle kapott állásajánlatot Benedek, s lett e cég kelet-afrikai oktatási igazgatója. Korábban nem tervezett hosszabb távra ott, annyit gondolt csak, hogy Kongó után még megnézi Etiópiát, ám másként alakult.

- A kelet-afrikai központ Kenyában, Nairobiban van: 22 afrikai ország tartozik hozzánk. Folyamatosan utaznom kell Kenya, Angola, Nigéria, Etiópia, Uganda, Szudán, Tanzánia és Mauritius területén: tanítok és tréningeket tartok. Mindennek két része van: egy üzleti és egy jótékonysági. A jótékonysági program is az én hatáskörömbe tartozik. A vidéki területekre járok látszerészetet és szemészetet tanítani angolul, ott mindenki jól beszéli a nyelvet. Az a koncepció, hogy azokat az embereket érjük el, akiknek sokkal nehezebb a hozzáférése a szemészeti szolgáltatásokhoz vagy bármilyen képzéshez.

Nem csak tanít, más módon is segít Raák Benedek: a kép azt örökíti meg, amikor Kenya fővárosában, Nairobiban, egy árvaházban vizsgálatokat végzett, s ajándék szemüveget adott az arra rászorulóknak

A nagyvárosokban ezek elérhetőek, de a vidéki lakosság számára nehezen. Mi könnyebben mozgunk a vidéki területekre autóval, ami 3-400 kilométert, 6-7 órás autóutat jelent - meséli Raák Benedek, aki úgy érzi, nagyon jó az afrikai élet. - Egészen más, mint amit itthon az emberek gondolnak, hogy hatalmas a szegénység és élhetetlen az egész. Ez nem igaz, hiszen csodaszép. Gyönyörű helyek vannak, nagyon kedvesek az emberek. De ami az Oroszlánkirályban van, a Hakuna matata, azaz hogy minden rendben és minden szép, az igaz. Két dolog valóban gyengébb, mint Európában. Az egyik a közlekedési morál, az ugyanis katasztrofális, és az oktatás színvonala.

De az összes többi dolog, a környezet, az emberek, a másokhoz való hozzáállás, az ételek - mind szuper. Egyre jobban ügyelnek a higiéniára is. A belvárosban nagyon jó lehetőségek és éttermek vannak, a vidéki területeken persze mindez kicsit alacsonyabb színvonalú, de törekednek a minőségre - mutatta be életének fő színhelyét Benedek. Érdeklődésünkre hozátette: azért a sokakban élő szegény Afrika is létezik. Például Ruandában, Ugandában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban járt olyan területen, ahol szomorú sorsokkal és szegénységgel találkozott, de mint mesélte, mégsem ez a jellemző. Kéthavonta tér haza Magyarországra, de rövid pihenő után újra útra kel. Mikor Ön e sorokat olvassa, Raák Benedek már minden bizonnyal csomagol, vasárnap ugyanis indul vissza tanítani.

- Megyek Angolába, ez nyelvi szempontból nehezebb ország: portugál gyarmat volt, így ott tolmáccsal dolgozom. Onnan megyek Nigériába, ami viszont veszélyes. Nem mozoghatok szabadon, biztonsági személyzettel, katonai kísérettel mehetek mindenhova. De az összes többi ország biztonságos.

Azt mondja, Afrika szabad és élhető, ez ragadta meg leginkább.

- Nincsen túlzsúfolva, mint Európa, Amerika vagy Ausztrália. Jók a munka- és üzleti lehetőségek. De ha mindezeket félreteszem, az is jó, hogy az emberek nyitottak arra, amit kapnak. Most, hogy ebben a világban élek, azt látom, hogy nem biztos, hogy élelmiszerre vagy ruhára vágynak. Ha olyan információt vagy szaktudást lehet nekik átadni, amivel ők utána a társadalomba fel tudnak zárkózni, akkor nyert ügyük van. Ami leginkább megfogott, hogy csodaszép világ. Ha valaki odamegy, azt beszippantja, és onnan már nem jön el.