Hétvége

2016.10.21. 18:11

A CSITT! füzet rövid története 1956-ból

1956 szeptemberében az akkori Irányi Dániel Gimnázium - ma Batthyány Lajos Gimnázium - III. A osztályos diákjai Harkány László osztályfőnök vezetésével aggteleki osztálykiránduláson vettek részt.

Itt fogalmazódott meg a kollégisták körében, hogy jó lenne a diákélményeket feljegyezni, Jókai Mór „És mégis mozog a föld” című regényében leírt „Csittvári krónika” mintájára. Az élet úgy hozta, hogy a diákélmények helyett az októberi és főként a november 4-e utáni eseményeket jegyeztük fel. A füzet a CSITT! nevet kapta.

Első oldalán a kézzel berajzolt Kossuth címerrel, a második oldalon Petőfi „Békét, békét a világnak” című verséből három versszakos idézettel. A harmadik oldalon a szerkesztők, akik írtak a füzetbe, választott álnevükön felsorolva szerepeltek: Heine, Théba, Széchenyi, Kisfaludy, Hunyadi (e cikk szerzője), Tolnai, Katona, Balassi.

Az első dolgozatot „Emlékszünk Budapest” címmel decemberben Heine írta, az októberi 23-ai, majd a november 4-e utáni eseményekről. Azért csak decemberben kezdtünk írni, mert novemberben többnyire iskolai szünet volt. A kanizsai és a kollégiumban történt eseményekről is születtek írások. A megye „első pedagógusa” február 25-én előadást tartott a kollégiumban. Beszédében be akarta bizonyítani, hogy a szabadságharc a gyárosok, földbirtokosok és horthysta csendőrök ellenforradalma volt. Beszéde alatt doboltunk a lábunkkal, mivel folyamatosan ellenforradalmat emlegetett. Ezután közölte, hogy ha szép szóval nem megy, hát majd megy terrorral, aki nem mondja az októberi eseményekre, hogy ellenforradalom, az repül az iskolából. Beszéde végén halálos csönd volt - úgy vonult ki az ebédlőből.

A következő történés a kollégiumban az 1957. március 26-i razzia volt. A CSITT-et sikerült eldugni, nem találták meg. Az utolsó írás június 13-i keltezésű, a KISZ megalakulásáról szól, megemlítve benne név nélkül egy „pedálozó” osztálytársat, aki később bekerült az egyetemre, majd elvégezte, és azt követően elhagyta az országot. Több dolgozat már nem született, mert nyári szünetre mentünk.

Szeptemberben a CSITT! visszakerült rendes helyére, Heine fiókjába. Nem volt sokáig ott, egy gyors éjszakai rendőrségi kutatás következtében letartóztatták velünk együtt - 1957. szeptember 13-án pénteken. Tizenhárom főt vittek be a rendőrségre, de csak mi nyolcan maradtunk bent 63 napig.

A rendőrök nagy szeretettel fogadtak bennünket, megengedték, hogy nyolc órán keresztül az orrunkkal támaszkodva álljunk a fal mellett. Szakmai előadást is tartottak a gumibot részeiről: a rövid recés a népakarat, a hosszabb sima a népnevelő. Merő kíméletből a kihallgatásokat éjszaka vagy hajnalban tartották. Az élelmezés kiváló voltára jellemző, hogy ott ettem levest lapos tányérból életemben először. Húst is kaptunk november hetedikén, mócsingot, a foglár osztotta kézzel, aki egyébként egy nagyon muzikális ember volt, általában egy orosz dalt énekelt: „Drága föld, szülő hazámnak földje, drágakőnél drágább kincset ád, nincs a földön gazdagabb, szebb ország, minden ember érzi, hogy szabad.”

Amit „sikerült elérnünk”, az a gimnáziumból való eltávolítás, később a bírósági tárgyaláson dorgálás.

Különböző gimnáziumokban, de mindenki leérettségizett, a többség diplomát is szerzett, aki nem, az szakmát tanult. Közülünk senki sem hagyta el a hazát. A régi osztálytársak mindig meghívnak bennünket érettségi találkozóra, ahova szívesen el is megyünk.

Kosztricz Tamás
(Hunyadi)

Ezek is érdekelhetik