A Csatári Pávakör sikerének titka: a legjobbaktól tanulni és a legtisztább forrásból meríteni

Nagy mázlisták, annyi szent! Emlékszem, alig több mint egy éve még csak reménykedtek, hogy sikerül becserkészni szakmai vezetőnek ifjú Horváth Károlyt, a népművészet ifjú mesterét, népzenetanárt, hogy segítségével megmentsék a nagy múltú, de akkor éppen egy hullámvölgy mélyén gyengélkedő pávakörüket. S lám, álmuk valóra vált, a kiváló népzenész, kezében a már szinte belenőtt brácsával, hétről hétre ott áll előttük, és ahogy tőle megszoktuk, halkan, de határozottan instruálja a társaságot.

Jubileumi ünnepségre próbál a Csatári Pávakör. Legnagyobb erősségük a "természetes" éneklés. Mint szakmai vezetőjük, Horváth Károly kihangsúlyozta, első sorban a zalai, göcseji népdalok tolmácsolására törekednek

- Érdekesen kezdődött a kapcsolatunk - meséli még most is mosolyogva a sztorin Horváth Károly. - A múlt év tavaszán odajött hozzám az egyik ismerősöm és elmesélte, hogy valaki azzal dicsekszik, hogy a Csatári Pávakörnek én vagyok a vezetője. Meglepődtem, de nem háborított fel a gondolat. Másnap reggel megcsörrent a telefon, a pávakör elnöke hívott, s kérte, segítsek talpra állítani az énekkart.

- Igen, de akkor még csak a támogatását mertük kérni, hiszen tudtuk, mennyire elfoglalt tanárember - ismeri el Jakab József, a Csatári Pávakör Egyesület elnöke.

A Csatári Pávakör a falu műemlék templomának karzatra vezető lépcsőjén. A múlt vasárnapi Zrínyi-megemlékezésen katonadalokkal színesítették az ünnepséget Fotó: Fincza Zsuzsa

A patrónus lelkes hozzáállást látva azonban hamar vérszemet kaptak , s amint a kisujját nyújtotta, az egész karja kellett...

- Mert a legjobbat akartuk! - mentegetőzik Jakab József. - Karcsit gyerekkora óta ismerjük. Édesapja, Horváth Károly, Zala jeles népzenekutatója annak a petesházi pávakörnek volt a vezetője, amelyikkel nekünk 15 éven át testvéri kapcsolatunk volt. Ott nyüzsögtünk egymás rendezvényein, sokat tanultunk egymástól, s népdalcsokraink között Horváth Károly gyűjtése is szerepelt. Hát csoda, hogy vezetőkeresés közben a fia jutott az eszünkbe?

- Édesapám halála után nagyon fájt, hogy hat pávaköre vezető nélkül, magára maradt. A legszívesebben magamhoz öleltem volna őket, de tudtam, hogy akkor abba kellene hagynom a tanítást. Nos, ez a seb szakadt fel, amikor a csatáriak neve először elhangzott. Gondolatban már akkor elvállaltam a vezetésüket. Úgy éreztem, egy kicsit lerónék a 18 évvel ezelőtti tartozásomból. Kemény munka következett. Először a már meglévő dalcsokrokat frissítettük fel, újakkal gyarapítottuk, s már nem színpadi fellépésre szánt önálló dalokat is tanulunk. A Csatári Pávakört valamikor a megye legjobb népdalkórusai között tartották számon, szeretném, ha megint így emlegetnék őket.

Csatári Citerazenkar teljes beleéléssel - (balról jobbra)Márkus Tamás, Kámán Richárd, Héder Csaba és Németh György

Visszatérve a mázlira: Zala megye három legjelesebb népzenekutatója, Pungor Antal, Vajda József és Horváth Károly nemcsak a jegyzetfüzete és a magnója számára gyűjtötte régi szép népdalainkat, hanem tovább is adta, tanította azokat. S mindhármuknak köze volt a Csatári Pávakörhöz. Tiszta, természetes hangú éneklésüknek, amit mostani vezetőjük is nagyra becsül, Pungor Antal rakta le az alapjait, tőle Vajda József vette át a jelképes karnagyi pálcát. Nívódíjak, tévé- és rádiófelvételek fémjelzik munkájuk eredményét. Őket követően is volt részük sikerben, arany minősítésekkel és három Arany Páva-díjjal öregbítették falujuk hírnevét. Csak az utolsó években került padlóra a társaság. Az alapító tagok azonban nem adták fel. Karon fogták és vitték magukkal a fiatalokat, s megnyerték maguknak az édesapja örökébe lépett ifjú Horváth Károlyt.

Jakab József kezdetektől szólóénekese a pávakörnek. Mint meséli, kölyökkorában visszhangzott a hegyhát, ha munka közben rázendített. Középiskolásként zenetanára - ki más, mint Pungor Antal - beválasztotta a KISZ-kórusba , utána az MMIK dalkörének volt oszlopos tagja.

- 1977-ben Gellénházán, a pávakör legelső fellépésén hárman énekeltünk egy betyár dalt, ki-ki szólóban a maga szerepét, én a zsandár voltam. Ezt a nótát felidézem a jubileumi ünnepségen - árulja el Jakab József.

A Csatári Citerazenekar hangszereikkel a falu templománál: A képen  (balról jobbra) Németh György, Héder Csaba, Márkus Tamás és Vincze-Heri Anita

Kosaras Jánosné szintén alapító tagja a pávakörnek.

- Kiszínesítette az életemet a közösség, a népdal. Kiénekelhettem az örömömet, a bánatomat, átsegített minden bajon - így Kosarasné Marianna, aki a legszebb emlékeként a pécsváradi Leányvásárt idézi fel. Majd a kecskeméti népzenei fesztivált hozza szóba, aztán Ajka város különdíját, de nem hagyja ki a Békés-tarhosi zenei fesztvált sem, ahol ország-világ előtt külön megdicsérték a kis zalai falu képviselőit.

Népdalkört ritkán kísér zenekar. A Csatári Citerazenekar önálló együttes, és fellépnek külön is, de az utóbbi időben hozzánőttek a pávakörhöz. Őket is szárnyai alá vette Horváth Károly.

- A népi vonószenekarok imitációjaként kísérjük az énekkart, a prím- és a tenor citera, a kisbasszus és a bőgőcitera a hegedűnek, a brácsának és a nagybőgőnek felel meg - kapunk gyors kiképzést Héder Csabától, aki Németh Györggyel közösen vezeti a pengetősöket. Azt állítja, s ő csak tudja, hogy kísérni sokkal nehezebb, mint önállóan, vagy csak dallamot játszani. - Szerencsére Márkus Tamás és Vincze-Heri Anita személyében jól képzett muzsikustársaink vannak - teszi hozzá. - S ami nagy öröm: négy ígéretes tanítvánnyal büszkélkedhetünk. Kámán Richárd már rendszeresen fellép velünk, s az ünnepségen bemutatkozik Horváth Barbara, Szabó Lilla és Tompos Dóri is.