2016.07.22. 13:25
Petrikeresztúron a turizmus számára is vonzó faluközösséget szerveznek
Petrikeresztúr – „Laskagomba eladó! Beindult a termés! Örömmel jelentjük, hogy a Keresztúri Kamra keretein belül, ami Petrikeresztúr Község Önkormányzatának termelői közössége, megkezdődött a laskagomba termesztése - olvashatjuk a község honlapján.
Hogy ennek mi köze a település idegenforgalmához? Megtudhatjuk Borvári Lili polgármestertől, sorozatunk aktuális részének házigazdájától, előbb azonban Pálfi Tibor alpolgármester megmutatja azokat a látnivalókat, amelyek szerepelnek Petrikeresztúr értéktárában.
Az Országos Kéktúra útvonalának Zalatárnok és Petrikeresztúr közötti szakasza érinti a falut és a község zártkertjében, Patóhegyen a borházfalut. Ez utóbbi, országos hírnévvel bíró turisztikai vállalkozás, amit az egykor idelátogató Sebők Sándor álmodott meg. Családjával több pincét meseszerű tüneménnyé, mézeskalács házzá épített át, hogy immár az ország minden részéből, évek óta visszajáró embereknek pihenést nyújthasson. „Ha van egy hely, ahol az idő megáll és az ember nyugalomra talál, az a hely Patóhegy.” - olvashatjuk például az egyik vendég internetes bejegyzését. A hegy alatt húzódó falu szeretne ehhez az idegenforgalmi vonzáshoz is kapcsolódni, pontosabban az ő saját értékeiből is adni az idelátogatóknak, hiszen van miért megállni Petrikeresztúron is.
Érdemes megnézni például a templomot belülről is. A történeti leírásokból tudható, hogy a mai templomot a 15. században gótikus stílusban építették, de miután romossá vált, 1735-ben barokk stílusban állították helyre. Belső festése az igazi ritkaság, a freskókról ugyanis a közelmúltban élt falusiak arcmásai köszönnek ránk. Ennek titkát egy agyag táblába vésett írás árulja el, a templom faliképeit a csíksomlyói Márkos Béla festette 1949-ben, a stációkat pedig öccse, Attila formázta agyagból bátyja emlékére 1973-ban. A festő, alakjainak arcát a falubeliektől kölcsönözte. Tibor megmutat egy, a templom falához támasztott követ, s azt mondja, hogy ez a régi templom szentségtartója volt, amit az ezerhétszázas években nem építettek be a felújított oltárba. Most szobrot kíván létrehozni belőle az egyházközség, a kavicsot is meghozták már az építkezéshez.
A templomkertben magasodik egy élő fa matuzsálem is, a 350 éves hárs, amit kellő tisztelettel csodál meg az ember. Az értéktárból azonban az is tudható, hogy nincs egyedül ez az óriás, hiszen a győrfiszegi falurész kocsányos tölgye 288 éves, s a Bőrhídi-dűlőben álló csertölgy is betöltötte a 275 évet. Ráadásként nyilvántartanak még egy Harangos-kutat is.
- Sajnos ezeket a fákat nehéz megközelíteni, a Harangos-kút szerintem csak egy legenda. Azt mesélték a régi öregek, hogy a török elől oda süllyesztették a falu harangját. Már régóta forrás sincs ott, csak áthatolhatatlan dzsungel – mondja Tibor, s átkísér a szomszédban álló régi iskolába, ahol a Keresztúri Kamra dolgaival találkozhatunk. Csóka Tiborné Katalin éppen a tojásokat rendezi.
- Bárki vehet belőlük, s a gombából is, meg majd a savanyúságból is – mondja Katalin, aki szép sorjában megmutatja a kamra kincseit. Például a sok zsákot, aminek az oldalán a laskagomba nő. A gyógynövény szárítót, majd a kertet, ahol erőteljesen kapaszkodik a hálóra az uborka, mellette virul hagyma. A kert külön lekerített részében kapirgálnak a kamra tyúkjai.
– Szeretnénk egy tájházat létesíteni, az épületet már ki is néztük, s ezeket is ott árusítani – mondja Tibor, majd átmegyünk a győrfiszegi falurészbe, Págyi Zsóka képzőművészhez. (Hogy érthető legyen az „átmegyünk” fordulat, a község történetéből kiderül: a települést 1260-ban Terra de Peturként említik, 1407-ben Petry és 1408-ban Kerezthur, 1497-ben Petthry Kereztur. 1948-ban Petrikeresztúr a mai nevén egyesült Győrfiszeggel.)
Págyi Zsóka régi tömésház műhelyében elárulja, hogy 2008-ban költözött ide Budapestről: - Most azzal viccelődök, hogy „gyüttem”, de már nem mennék! – avat be a lakhelyéhez fűződő legbensőbb érzéseibe. Elmeséli, hogy galériáknak készíti a nagyobb kerámia és fa ötvözte képeit, szobrait. (Később megtudjuk, hogy sorra hívják a nemzetközi művésztelepekre, bejárta Európát.) Jelen van Göcsej és az Őrség falvainak rendezvényein kisebb dísztárgyaival és jönnek hozzá a turisták is, nem unatkozik.
- A kék madarak a sajátos kis munkáim – mondja, s kezembe nyom egy kísérő cetlit, amelyen a többi között ez áll: „A Kék Madár mindig velünk van ha szeretjük egymást Mert a Kék Madár maga a boldogság és kalitkája az emberi szív.”
Visszaérünk a kultúrházhoz, ahol tábla hirdeti: Pálóczi Horváth Ádám, a felvilágosodás költője, 1812 és 1820 között Petrikeresztúron élt. Volt háza helyét Győrfiszegen megmutatta Pálfi Tibor, sajnos egyéb sem maradt róla a faluban.
Borvári Lili Budapestről került ide 2007-ben. Előtte a főiskolát Egerben, az egyetemet Pécsett végezte, s a családjával olyan települést kerestek, ahol még fellehetők azok az értékek, amelyekkel igazi faluközösség alakítható ki. - Petrikeresztúron a nagy telek fogott meg bennünket. A lányaim már itt születtek, most az egyéves kicsivel vagyok otthon, de a szakmámban, a pályázatok világában is bent maradtam – mondja, s tegyük hozzá, legutóbb polgármesternek is megválasztották. Máris sikerül hagyományt teremteni, június 24-én rendezték meg az első fehér vacsorát a templomkertben. Ennek eredetije Párizsból indult. A júniusi nyári esten fehér lámpafüzérekkel, gyertyák sokaságával díszítették a templomkertet, s mindenki fehérbe öltözve hozott ételt, italt, amit svédasztalszerűen raktak fel, hogy mindenki mindenből ehessen, ihasson. Voltak vagy százan, s olyan jól sikerült az együttlét, hogy jövőre is megismétlik.
- Elindítottuk a Keresztúri Kamrát. Ennek lényege, hogy az úgynevezett zöld és a bio vonalat erősítjük a mindennapjainkban. A kamra termelését a közmunkásokkal végezzük, s ennek a közmunkának értelme van, hiszen azok az asszonyok, férfiak, akik értenek a kertészkedéshez vagy a savanyúság eltevéséhez, most értékeset hoznak létre a meglévő, vagy a továbbfejlesztett tudásukkal. Azért akarjuk a tájházat, hogy egy közösségi teret hozzunk létre, ahol ilyen dolgokat taníthatunk meg. Erdei iskolában is gondolkozunk. Érdekes volt például Sebestyén Bence gyógynövényszakértő előadása, aki olyanokat mondott, s mutatott meg az itteni, most már csak gyógyszerben gondolkozó hallgatóságnak, amit korábban a nagymamájuk is tudott, tehát valahol még szunnyad ez a tudás az itteniekben – így Lili, s röviden vázolja, hogy szeretnék pályázati úton megmenteni a régi iskolát, hogy a falu szolgálatába állíthassák. A kultúrház mögé gyümölcsaszalót és kemencét építenek, a posta mögötti régi gázpalack tározóból pedig szabadtéri színpadot és kiállító teret hoznak létre. A falu fiatal vezetésének nagyon sok ötlete van, további turisztikai érdeklődést kelthetne például az öreg fák látogathatóvá tétele, vagy egy Pálóczi-emlékszoba létrehozása.