Staféta Varga Líviával

Fotó: Pezzetta Umberto

– A legtöbbet avval segíthetnek nekünk az ép társadalom tagjai, ha elfogadják létezésünket, ha beépül a gondolataik közé, hogy élnek közöttünk látássérültek is – kezdi a megváltozott munkaképességűeket alkalmazó cégnél dolgozó hévízi hölgy, aki a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének munkáját is segíti. – Megesik ugyanis, hogy ha megkérdezzük, hányas busz érkezik, lekezelő választ kapunk. Az ember amúgy is nehezen szánja rá magát, hogy segítséget kérjen, legalább emberi hangú választ remélne. Vagy ha a boltban  elővesszük a digitális nagyítót, hiszen nem látjuk az árakat, odajönnek, hogy mit csinálunk, miért fényképezünk. Számunkra a mindennapi élet tele van apróságnak tűnő kihívásokkal. A járdaszegély beleolvad a szürke aszfaltba, a szokásosnál is gyengébben látunk szürkületben, vagy tűző napfényben, ahányan vagyunk, annyi féle képpen látunk rosszul. De ettől még nem vagyunk csodabogarak, fogadjanak el bennünket is.

A stafétát Szemző Gábornénak adta tovább, tudakolva, mi inspirálta az önkéntes munkára?