Madárparadicsom - Gál Szabolcs ezúttal egészen Dél-Afrikáig utazott a hobbija miatt

E szavakkal foglalta össze röviden dél-afrikai expedícióját Gál Szabolcs. A zalaegerszegi madarász soproni társával együtt a napokban ért haza, élményeiről hosszan mesélt lapunknak.

– Madarász szemmel nézve a Dél-Afrikai Köztársaság igazi paradicsom – mondta. – Egy hatalmas kiterjedésű ország, amit szinte három oldalról óceán vesz körül. Emellett részben a területén helyezkedik el a Kruger Nemzeti Park, ahol szintén rengeteg madárfajjal találkozhat az ember.

Gál Szabolcs Amerika után ezúttal Dél-Afrikában madarászkodott

Gál Szabolcs egy évvel korábban Amerikában vett részt madármegfigyelő expedíción, az ott szerzett élményeiről akkor szintén beszámolt lapunknak. Akkor döntötte el, ha lehetősége lesz rá, igyekszik a legváltozatosabb helyekre eljutni. Azért Dél-Afrikára esett most a választásuk, mert arrafelé még úgy lehet madarakat megfigyelni, hogy közben az ember nem teszi ki magát felesleges kockázatnak.

– Egy teljes iparág épült rá ott az ökoturizmusra – magyarázta. – A Kruger Nemzeti Park rengeteg látogatót vonz, a családok, köztük rengeteg angol és holland turista, oda járnak piknikelni. A madarászok is kedvelik, mi is ezért választottuk.

Kori túzok a világ legnagyobb túzok fajtája

Szabolcs a három hét alatt 450 madárfajt látott, ez több, mint amennyi valaha megfordult Magyarországon. Az élményt tovább fokozza, hogy a 450 közül mintegy 370-et korábban még nem tudott megfigyelni. Ezzel már ezer felettire emelkedett azoknak a fajoknak a száma, amiket nemcsak fotóról vagy filmről, hanem a természetes közegükben, élőben is látott már.

– A legnagyobb testű futómadaraktól, mint a strucc, az egészen kis termetű, 8-9 centis fitiszfüzikéig rengeteg érdekes fajt vehettünk alaposan szemügyre – folytatta. – Láttam hét különböző túzokfajt, a világon élő legnagyobb termetűt is. Öt gyurgyalagfajt, a változatosság kedvéért ebből a világon élő legkisebbet is. Ugyan a Dél-Afrikai Köztársaság nem a papagájok hazája, de két-három faj azok közül is akad arrafelé. Szarvascsőrű madarakkal is találkoztunk, azok a dél-amerikai tukánokhoz hasonlítanak, de az legnagyobb ragadozómadarak közé tartozó hárpia rokonát is láttuk. Röviden talán úgy lehetne összefoglalni, hogy kicsi és nagy, színes és szagos, mindenféle akadt.

Bukázó sas - egy színes ragadozómadár

A magyar madarászok próbáltak olyan költöző madarakat is keresni, amelyek esetleg éppen hazánkból repültek Dél-Afrikáig áttelelni. Köztudomású ugyanis, hogy az Európában költő fekete és fehér gólyák, füsti- és molnárfecskék, gyurgyalagok és szalakóták, szürke légykapók és tövisszúró gébicsek jó része éppen az afrikai kontinens legdélibb részén telel.

– Ezeket mind láttuk – válaszolja kérdésünkre a madarász. – Befogni azonban nem tudtuk a madarakat, erre nem is készültünk, anélkül pedig a gyűrűk jelzését a gólyák kivételével nagyon nehéz leolvasni. Azt is tudtuk, hogy egy hazai jeladóval ellátott gólya valahol az Indiai-óceán partja közelében, Durban térségében telel, de megfelelő wifi híján ott a rádiójelet nem tudtuk befogni. Nem is akartunk ezzel foglalkozni, hiszen csak az időnket vette volna el.

Orix szövőmadár

Szabolcs és Előd közvetlen járat híján egyiptomi átszállással jutott el Dél-Afrikába. Kairóig három órát repültek, majd onnan még nyolc órás út várt rájuk Johannesburgig. Itt autót béreltek, úgy járták végig az előre kiszemelt helyeket. Bebarangolták az ország keleti részét, eljutottak többek közt az óceán partjára, jártak a sziklákkal övezett Drakensberg hegységben, voltak Lesotho határánál, ám idejük jó részét a Kruger Nemzeti Park területén töltötték.

– A kint töltött időszak arra volt elég, hogy madarakkal foglalkozzunk, így a kulturális emlékek kimaradtak – neveti el magát Szabolcs. – Nagyon célirányosan, a részleteket előre pontosan eltervezve vágtunk bele az expedícióba. Nemcsak azt tudtuk, hogy aznap hova megyünk, a szálláshelyet is le kellett foglalnunk előre, mert a Kruger Nemzeti Parkba annak hiányában még csak be sem tehettük volna a lábunkat. Ott ugyanis az elefánttól kezdve a leopárdon át az oroszlánig szabadon kószál mindenféle állat. Bár a madarak miatt mentünk, de ha már ott voltunk, magától értetődő módon ezeket is megfigyeltük és fotóztuk. Ezért aztán a 450 madárfaj mellett ötven emlős, elefánt, oroszlán, gepárd, leopárd, orrszarvú, víziló, rengeteg antilop és majom, illetve varánusz és krokodil is került fel a már látottak listájára.

Kétörves nektármadár a hegyvidék éke Dél-Afrikában

Szabolcs néhány forró pillanatról is beszámol, ezeket a Kruger Nemzeti Parknak köszönhetik. Mint mondja, nem is gondolná az ember, hogy a a helyiek az elefántot tartják a legveszélyesebb állatnak. Aztán amikor azzal kellett szembesülniük, hogy egy hatalmas hím fenyegetően ráront a túlságosan közel merészkedő turisták autójára, rögtön megértették az intelmeket.

– A szafarizásnak van egy kultúrája, azokat a szabályokat nem érdemes áthágni – jelentette ki. – A vízpartok közelébe telepített, bekerített állatmegfigyelőkön kívül az autót tilos elhagyni. Azt sem véletlenül tanácsolják, hogy 50-60 méternél jobban autóval se közelítsük meg őket. Egy elefánt ugyanis játszi könnyedséggel dönt le akármilyen terepjárót az útról.

Szabolcs a mostani útjának köszönhetően a földön fellelhető tízezer madárfaj tíz százalékát látta már. Azt mondja, van még bőven mit pótolnia, így szívesen vállalkozna a jövőben is hasonló expedíciókra. Már ki is nézett két újabb célpontot, Délkelet-Ázsiát, illetve Dél-Amerikát. Azért éppen ezeket, mert mindkét helyen rengeteg madár figyelhető meg anélkül, hogy egészségét veszélyeztetné, vagy akár a komfortérzetét csökkentené az ember. Ha már az összes kényelmesen elérhető hely elfogy, úgy majd akár Etiópia is számításba jöhet.